Kereső toggle

Éljen és virágozzék

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Euroszkeptikusok pedig nincsenek: „Minket, az Európai Unió polgárait boldogsággal tölt el Európa egyesítése” – ezzel a felhőtlenül és alaptalanul optimista kijelentéssel kezdődik az unió 50. évfordulójára elfogadott Berlini Nyilatkozat. A helyenként a pártkongresszusi kommünikék – tévedhetetlenséget sugalló – stílusában fogalmazott dokumentum legfontosabb üzenete: a megbukott alkotmány helyett új, népszavazásmentes államközi szerződéssel hoznák létre az új Európát. Ha Merkelék terve megvalósul, 2009-re saját erős elnöke, külügyminisztere és hadserege lenne az Európai Uniónak.


Angela Merkel és José Manuel Barroso Berlinben
Fotók: AP

Merkel a Berlini Nyilatkozat aláírása után többször is elmondta, hogy a reformok megvalósításában a tagországok jóindulatára apellál, de az új alkotmány vagy az azt helyettesítő államszerződés ellenzőinek hangja máris felerősödött.

Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök a vasárnapi születésnapi rendezvény után hangsúlyozta, hogy szükségszerű Európa számára új szerződéses alapot teremteni. „Szükségünk van egy új alapszerződésre, amellyel aktívan tudjuk alakítani a politikát” – mondta el az ARD tévécsatornának.

A ZDF csatornán Angela Merkel azonban máris a kudarctól óvott: „Az nagyon komoly helyzet volna.” Az unió új szerződéses alapjait „komolyan ki kell dolgozni”, amire ő egyedül nem képes. „Mindenki jó szándékára szükségem van” – mondta Merkel, aki arra figyelmeztetett beszédében, hogy az uniónak „biztosítania kell, hogy az intézményei huszonhét tagállammal is hatékonyak, demokratikusak, elszámoltathatóak maradjanak”.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke támogatta Merkelt: „Erős intézményekre van szükségünk” – mondta. Hans-Gert Pöttering európai parlamenti elnök is aláhúzta, hogy az alkotmányos szerződés „lényegét” jogilag össze kell hangolni az unió közös értékeivel a 2009-es választásokig.

A szlovák kormányfő, Robert Fico nyilatkozatával támogatta Merkelt. Szerinte egy sor „olyan probléma van az unióban, amit meg kell oldani” – mondta el a Financial Times Deutschland hasábjain. A csehek azonban alig pár órával a nyilatkozat aláírása után kérdésessé tették az ütemterv sikerét. Václav Klaus elnök elmondta, hogy a nyilatkozat nem jelenti az intézményi reformok kötelező érvényű lefektetését. Arra a kijelentésre pedig, hogy 2009-ig az új alkotmányt minden állam ratifikálja, csak ennyit mondott: „Ez csak egy álom.” Lech Kaczynski lengyel elnök is valószínűtlennek nevezte, hogy az alkotmányt 2009-ig teljesen keresztül tudják vinni. Az elnök Berlinben elmondta, hogy ez a cél „elérhetetlennek tűnik”.

Az egyes uniós tagállamok ellenállását látva az Európai Parlament korábbi elnöke, a szociáldemokrata Klaus Hänsch a Berliner Zeitung hasábjain azt üzente ezeknek az államoknak, hogy lépjenek ki az Európai Unióból. Azok az államok, akik az EU-t nem akarják új alapokra helyezni és az alkotmány lényegét nem kívánják megvalósítani, el kellene hogy gondolkozzanak a kilépésen. A brit kormánynak pedig a népszavazás előtt világossá kell tennie a polgárai előtt, hogy itt nemcsak az új alkotmány szövegéről van szó, hanem hogy Nagy-Britannia „kint vagy bent marad-e”.

Michael Glos német keresztényszocialista gazdasági miniszter az ARD csatornán arról beszélt, hogy Horvátország felvétele után meg kellene állni az unió bővítésével. Elmondta, hogy szerinte „már rég nem vagyunk abban a helyzetben, hogy új tagokat vegyünk fel”. Ebben a kérdésben Jean-Claude Juncker is nyilatkozott, aki ugyancsak visszafogottságra intett: „Úgy gondolom, hogy ezen a módon már nem tudjuk sokáig folytatni. Nem lehet mindig csak bővíteni, bővíteni és bővíteni.”

Ezzel szemben az Európai Parlament zöld frakciójának vezetője, Daniel Cohn-Bendit felszólította a közösséget Törökország felvételére.

Az Európai Bizottság alelnöke, Margot Wallström a Die Welt című újságban az új alkotmánnyal kapcsolatban a következőket mondta: „Egyszerűbbnek, rövidebbnek és olvashatóbbnak kell lennie. Mindenekelőtt azonban az új szerződés a régi alkotmányszöveghez képest további innovatív részeket is kell hogy tartalmazzon.” Wallström szerint a klímaváltozást és az energiabiztonságot is bele kellene venni a szövegbe.

A német gazdasági szektor pozitívan értékelte a Berlini Nyilatkozatot. Jürgen Thuman, a Német Iparosok Szövetségének elnöke, valamint Dieter Hundt, a Munkáltatói Szövetség elnöke szerint csak egy döntés- és cselekvőképes unió tud megfelelni a globális fejlődés ütemének. Ebben a német gazdaság teljes mértékben támogatni fogja a német soros elnökséget. „A Berlini Nyilatkozat pedig egy jó kezdet” – mondták el a vezetők.

A zöld politikusok ugyan jó szándékúnak nevezték a nyilatkozatot, de hiányolták belőle az unió kríziseire adott hatékony megoldási javaslatokat.

A német szakszervezeti szövetség vezetője, Michael Sommer a nyilatkozatot „a legkisebb közös nevezőnek és egy mély legitimációs krízis kifejezésének” nevezte. Azon uniós polgárok bizalmát, akikben az idő múlásával egyre csak nő a szkepszis az unió felé, hasonló szöveggel nem lehet újra megnyerni. Az állam- és kormányfők újra elszalasztottak egy jó lehetőséget a szociális Európa víziójának kiépítésére.

Guido Westerwelle, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) vezetője ugyancsak nem számít arra, hogy a nyilatkozat új lendületet adhat a stagnáló alkotmány problémájára. „A Berlini Nyilatkozat sok jó szándékot mutat, de kevés lendületet és becsvágyat” – nyilatkozta a Welt am Sonntag újságnak. A világos ütemterv valahogy máshogy kellene hogy kinézzen, kiváltképp, hogy az alkotmány szó szándékosan egyáltalán nem is tűnik fel a nyilatkozat szövegében.

Renate Künast, a zöld frakció vezetője elmondta, hogy a szöveg nem más, mint egy történelmi visszatekintés a jövő legkisebb közös nevezőjére. „A Berlini Nyilatkozat mindenesetre Berlin előszavaként fog bekerülni a történelembe” – mondta el a Berliner Zeitungnak.

Üzenet berlinből

Mondatok a Római Szerződés aláírásának 50. évfordulója
alkalmából kiadott Berlini nyilatkozatból

• Az Európai Unióban egyedülálló módon élünk és működünk együtt egymással.

• Az Európai Unió óvja tagjai egyediségét és sokszín? hagyományait.

• Nagy kihívások elűtt állunk, melyek átlépik a nemzeti határokat.

• A szabadságjogokat és a polgári jogokat megvédjük az ezen jogok ellenfeleivel szemben folytatott küzdelemben is. A rasszizmus és az idegengyűlölet soha többé nem nyerhet teret.

• Az Európai Unió az egész világon támogatni kívánja a szabadságot és a fejl?dést. Vissza akarjuk szorítani a szegénységet, az éhínséget és a betegségeket.

• Az Európai Unió továbbra is el?mozdítja a határain túli demokráciát, stabilitást és jólétet.

• Ma – 50 évvel a Római Szerz?dések aláírása után – közös célunk, hogy a 2009. évi európai parlamenti választásokig egy megújított közös alapra helyezzük az Európai Uniót. Hiszen tisztában vagyunk vele, hogy Európa jelenti a közös jövűnket. (Forrás: Népszabadság)

Le Pen betiltaná az eurót

Három héttel az elnökválasztás előtt Franciaországban az Európai Unióval kapcsolatos kérdések egyelőre háttérbe szorultak: a kampányfinis legújabb és rögtön egyik legfontosabb témája ugyanis a francia identitás, a francia zászló, valamint a nemzeti himnusz, a Marseillaise. Azt követően ugyanis, hogy Nicolas Sarkozy egy „identitásügyi” minisztérium létrehozását bedobta a köztudatba, a jobb- és baloldal jelöltjei egymásra licitálva próbálják az identitás fontosságának kérdését meglovagolni, nem mellőzve a nacionalista húrok pengetését sem.

A francia identitás mellett természetesen az elnökjelöltek mindegyike azért részletesen foglalkozik az Európai Unióval is: a programok általánosságban szkeptikusan viszonyulnak az unió jelenlegi felépítéséhez, és több esetben radikális megoldásokat is tartalmaznak. Nem meglepő, hogy a legradikálisabb megoldások egy része a francia szélsőjobboldali párt (FN) jelöltjének, Jean-Marie Le Pennek a programjában található. Le Pen többek között visszaállítaná a tagországok közötti országhatárokat, megszüntetné az Európai Bizottságnak az unió gazdaságpolitikájára gyakorolt monopóliumát, követeli az Európai Központi Jegybank reformját, ellenkező esetben újra bevezetné Franciaországban a frankot. A szélsőjobb jelöltje ellenzi az európai közös rendőrség, az Europol felállítását, valamint az unió egész területére kiterjedő letartóztatási jogot. Bár már 2002-ben kiderült, hogy Le Pent nem lehet könynyedén leírni, a folyamatosan növekvő euroszkepticizmus és bevándorlásellenesség miatt a népszerűsége tovább nőtt az elmúlt időszakban, és 12 százalékon áll a közvélemény-kutatások szerint. (Ez első látásra nem tűnik soknak, de könnyedén kiderülhet, hogy valódi támogatottsága ennek akár a duplája is lehet, ahogyan ez öt évvel ezelőtt is történt.)

A jegybank reformjának követelése az elnökjelöltek többségének programjában szerepel, de ehhez hasonlóan szinte közös EU-s programnak nevezhető Törökország uniós csatlakozásának elutasítása is jobb- és baloldalon egyaránt. Az időközben „meglepetésjelöltté” vált liberális François Bayrou – aki a közvélemény-kutatások szerint az elmúlt hetekben megközelítette a szocialista jelölt Ségolűne Royalt – programjában az uniónak egy Törökországot nem tartalmazó euromediterrán közösséggé való bővítése mellett érvel.

A közvélemény-kutatások első három helyezettje közül Ségolűne Royal és François Bayrou szeretné, ha az EU nagyobb szerephez jutna a közel-keleti béke- és biztonságpolitikai folyamatokban.

A két nagy párt jelöltjének programja több ponton is átfed, Sarkozy és Royal egyaránt változtatna az euró alkalmazásának jelenlegi formáján: Sarkozy a kampányban többször is kifejtette, az a célja, hogy Franciaország az euró élvezője és ne szenvedője legyen. Sarkozy EU-val kapcsolatos elképzelései markáns koncepciókat is tartalmaznak: szükségesnek tartana egy állandó elnököt, egy közös európai külügyminisztérium létrehozását, növelné a közös európai védelmi kiadásokat. Mindkét jelölt újra megpróbálkozna az európai alkotmány elfogadtatásával, igaz Sarkozy csak egy parlament általi ratifikálást látna célszerűnek.

A csupán néhány százalékos támogatottsággal rendelkező jelöltek Európai Unióval kapcsolatos programjában számos érdekes terv szerepel. Olivier Besancenot, a Forradalmi Kommunista Liga (LCR) elnökjelöltje felszámolná a schengeni zónát, Maril-George Buffet, a Kommunista Párt (PCF) jelöltje megfosztaná jelenlegi hatalmától az Európai Bizottságot, Gerard Schivardi, a Dolgozók Pártjának (PT) elnökjelöltje pedig egyenesen a maastrichti szerződés érvénytelenítését, a piacok és a szolgáltatások liberalizálását, a nemzeti szuverenitás erősítését szorgalmazza.Lukács András, Párizs

Olvasson tovább: