Kereső toggle

Nincs tűzszünet

Újra támad a terrorizmus második vonala

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt hetekben két „hazai” terrorista szervezet követett el újabb
merényletet: Madridban az ETA robbantott a Barajas nemzetközi repülőtér
parkolójában (képünkön), Athénben pedig a November 17. utódszervezete intézett
rakétatámadást az Egyesült Államok nagykövetsége ellen.

A merényletek azért keltettek feltűnést, mert a második vonalbeli
terrorszervezetek az elmúlt években kikerültek a figyelem fókuszából – részben
az iszlám terrorizmus globális térhódítása, részben az olyan nagynevű
terrorszervezetek átmeneti passzivitása miatt, mint az IRA vagy az ETA.



Fotó: AP

Annak ellenére azonban, hogy nem kaptak nagy publicitást, a
nemfundamentalista terrorszervezetek módszerei és eszközei – leszámítva az
öngyilkos merényleteket – ugyanolyan véresek, mint a globális hírnévnek örvendő
iszlám terrorizmuséi. Sok esetben, mint például a csecsen vagy indonéz
terrorizmusnál, nincs éles határvonal a szeparatista jellegű „hazai” terrorizmus
és a globális terrorizmus között.

A 2005-ben „visszavonult” észak-írországi IRA mellett az ETA (Baszk Haza és
Szabadság) tekinthető az egyik legjelentősebb és legaktívabb európai
terrorszervezetnek, amely az iszlám terrorizmus térhódítása mellett is meg tudta
őrizni gyűlölt hírnevét a „rangos” terrorista szervezetek között. Bár az ETA
elsősorban szeparatista szervezet, amely fegyveres eszközökkel évtizedek óta
harcol Baszkföld önállóságáért, 1999 óta szerepel az Egyesült Államok kormánya
által a külföldi terrorszervezetekről összeállított listán. Az 1959-ben
alakított fegyveres szervezet az évek során körülbelül kilencszáz gyilkosságot
és több tucat emberrablást hajtott végre, és az ETA mintegy ötszáz tagja ül
börtönben Spanyolországban és Franciaországban.

Tavaly márciusban az ETA „permanens” tűzszünetet hirdetett, amelynek az elemzők
szerint az elsődleges oka az volt, hogy a 2003-as madridi terrorcselekményt
követően a közvélemény elutasítja az erőszakos cselekmények minden formáját. Az
Universidad del Pais Vasco egyetem felmérése szerint a baszkok jelentős hányada
egyetért az ETA céljaival, a túlnyomó többség – mintegy 95 százalék – azonban
elutasítja a fegyveres megoldást. A tartósnak nevezett tűzszünet ellenére
várható volt, hogy az ETA nem tett le véglegesen a merényletek elkövetéséről.
Szeptemberben álarcos ETA-tagok egy videoüzenetben arra figyelmeztettek, hogy az
ETA fenntartja magának a jogot a fegyveres harcra, ha a kormány nem teljesíti
követeléseiket. A tűzszünet végül december 30-ig tartott, amikor az ETA a
madridi Barajas repülőtér parkolójában robbantást hajtott végre, amiben két
ecuadori származású bevándorló vesztette életét. José Luis Rodríguez Zapatero
spanyol miniszterelnök a parlamentnek a terrorizmusellenes stratégiát tárgyaló
ülésszakán a héten kijelentette: hibát követett el, amikor túl bizakodó volt a
tűzszünetet illetően.

A múlt héten újra hallattak magukról a szélsőbaloldali görög terroristák, akik
pénteken rakétatámadást intéztek az Egyesült Államok athéni nagykövetsége ellen.
A támadást, amelyben szerencsére senki sem sérült meg, valószínűleg a Forradalmi
Harc nevű radikális baloldali szervezet hajtotta végre, amely a November 17.
csoport szellemi örökösének tartja magát.

A November 17. terrorista szervezet – nevét az 1973-as katonai junta elleni
diáklázadásról kapta – legfőbb ideológiája az Amerika-ellenesség, valamint az
„imperializmus” elleni harc. 1975-ben, első akciójuk során meggyilkoltak egy
CIA-tisztet és az amerikai nagykövetség három dolgozóját, 1996-ban sikertelen
rakétatámadást hajtottak végre az athéni amerikai nagykövetség ellen, 2000-ben
pedig meggyilkoltak egy magas rangú angol katonatisztet. 2003-ban a szervezet
mintegy 15 tagját sikerült rács mögé juttatni, akik közül négyen életfogytiglani
börtönbüntetést kaptak. Az ezt követő időszakban a „hazai” terrorizmus kissé
alábbhagyott, de ez csak átmeneti enyhülés volt.

A „második vonalbeli” terrorizmusnak az ETA és a görög terrorszervezetek mellett
nagyon fontos szereplői a csecsen terroristák, akiknek a szakértők szerint nem
sok közük van az al-Kaidához azon kívül, hogy elkövetőik muzulmán vallásúak.
Szamil Baszajev és a csecsen gerillák ideológiai alapon ugyan közös célokért
küzdöttek az al-Kaidával, mivel létre kívánták hozni Csecsenföldön az Iszlám
Kalifátust, viszont alapvetően nem nyugati célpontok ellen indítanak
támadásokat, hanem orosz civil és kormányzati létesítmények ellen. Bin Laden és
csapatai az áldozatok számában is a maximumra törekszenek, a csecseneknél
azonban nem ez az elsődleges cél, hanem azt kívánják elérni, hogy az oroszok
hagyják el az országot.

Bár mindeddig nagyon kevés bizonyíték van arra, hogy a csecsen szeparatisták
közvetlen kapcsolatban állnának az al-Kaidával, egyes szakértők szerint viszont
nem is lehet kizárni a nemzetközi terrorszervezet részvételét a csecsen
akciókban. Ez a segítség azonban mindenekelőtt a hitközösségen alapul. Az
al-Kaida eszerint anyagilag támogatja a csecseneket, és minden jel szerint
toborzást is végez közöttük saját akcióihoz.

Egyes orosz szakértők szerint miután tavaly júliusban a gerillák legfőbb
vezetőjét, Samil Baszajevet likvidálták, a mozgalom jelentősen meggyengült.
Baszajev a csecsenek szemében az iszlám fundamentalizmus szimbóluma volt,
terjesztve az igaz hitet az Észak-Kaukázusban. Halálát a második csecsenföldi
háború lezárásaként értékelték az orosz politikusok, mivel szerintük a csecsenek
nem rendelkeznek még egy ilyen vezéregyéniséggel. Alekszandr Golc ellenzéki
katonai elemző azt latolgatta az Eho Moszkvi rádióban, hogy a muszlim
gerillamozgalom Csecsenföldről való kiszorulásával és a szomszédos
észak-kaukázusi köztársaságokra való átterjedésével egy olyan új vezér léphet
majd Baszajev helyébe, aki már nem csecsen nemzetiségű lesz.

Délkelet-Ázsiában is gyakran lángolnak fel olyan politikai harcok, amelyek vagy
nyíltan, vagy burkoltabban, de kapcsolódtak valamilyen formában a
terrorizmushoz. Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken kommunista
csoportok működtek, de előfordultak kommunista rezsimek elleni merényletek is,
mint például öt évvel ezelőtt Laoszban. A terrorizmus időnként állami
szponzorálást is élvezett, mint a Fülöp-szigetek déli részén működő
antiszeparatista csoportok, valamint a Kelet-Timorban, Pápuán és Indonézia egyéb
részein működő milíciák.

Olvasson tovább: