Putyin és Prodi
Litvinyenko a vele készített utolsó televíziós interjúban szólt Prodiról. „Romano
Prodi a KGB egyik embere volt, és feladatokat hajtott végre Olaszországban” –
hallatszik a brit itv csatornán bemutatott felvételen, amely ezen a ponton
hirtelen félbeszakadt. Az olasz miniszterelnök épp Moszkvában tárgyalt, amikor
az eset kirobbant. Prodi személyesen nem kommentálta az ügyet.
A Scotland Yard ezt megelőzően közölte, hogy a Litvinyenko haláláért felelős
bérgyilkost érkezésekor a Heathrow repülőtér biztonsági kamerái rögzítették.
Litvinyenko barátai szerint a Kreml bérelte fel a férfit, aki a feladat
elvégzését követően azonnal el is tűnt Angliából. A beszámoló szerint a férfi
hamis útlevéllel érkezett Hamburgból Londonba ugyanazon a járaton, amelyen
Dimitrij Kovtun orosz üzletember is utazott.
Litvinyenko a végzetes napon a londoni Millennium Hotel negyedik emeletén
találkozott Kovtunnal és egy másik egykori titkosügynökkel, Andrej Lugovojjal. A
férfiakhoz később csatlakozott a titokzatos „Vladislav”, aki segítségét
ajánlotta fel Litvinyenkónak egy moszkvai üzleti ügyben.
Litvinyenko a halálos ágyán barátainak elmondta, hogy a férfi megkínálta őt egy
csésze teával. Az egykori orosz titkosügynök emlékei szerint a tea eredetileg
langyos volt, de mire kézbe vette, már forró volt – utólag értette meg, hogy az
italt a radioaktív polónium forrósította fel.
A szállodaszobát, ahol Litvinyenkót – állítása szerint – megmérgezték, a
Scotland Yard azóta is zárva tartja – ugyanis a több mint egy tucat helyszín
közül, ahol Londonban polóniumot találtak, itt a legnagyobb a méreg
koncentrációja.
Bár az angol rendőrök szeretnék Oroszországban folytatni a nyomozást, Moszkva
ezt mindaddig nem engedi, amíg az orosz rendőrök be nem fejezték a saját
nyomozásukat Londonban. Angliában ugyanakkor az oroszok vizsgálódásait fogadják
gyanúval: egyesek szerint nem véletlen, hogy a Londonban menedékjogot kapott
egykori Jukosz-alkalmazottak közül is többen rajta vannak az oroszok
„kihallgatási listáján”. A kihallgatandó orosz menekültek közül már van, aki
jelezte: csak akkor hajlandó beszélni az orosz nyomozókkal, ha az angol
hatóságok garantálják a biztonságát.
2007. 01. 26. (XI/4)
