Kereső toggle

A szír rejtély

Mi húzódhat meg Damaszkusz békeüzenetei mögött?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szíria a szó szoros értelmében békeoffenzívát indított Izraellel szemben. Az
elmúlt két-három hónapban nincs olyan magas rangú vendég – az ENSZ-főtitkártól
kezdve az Európai Unió képviselőin keresztül republikánus amerikai szenátorokig
–, aki Damaszkuszból Jeruzsálembe érkezve ne azt a benyomását tolmácsolta volna
az izraeli politikusoknak, hogy Basar Asszad elnök valóban békére törekszik
Izraellel, és őszintén kívánja a 2000-ben megszakadt béketárgyalások megújítását.



Damaszkusz felé mutató tábla a Golán-fennsíkon Fotók: AP

A szír ENSZ-képviselő, majd a külügyminiszter és végül személyesen Asszad
elnök ismételten hangsúlyozták, hogy előfeltételek nélküli béketárgyalásokat
ajánlanak, és a szír elnök ahhoz sem ragaszkodik, hogy Izrael elfogadja a
Golán-fennsík visszaadásának elvét. Természetesen nem mond le a Golánról, de a
fennsík sorsáról, mint minden más kérdésről, a tárgyalások folyamán kíván
megállapodni.

Mintha fordult volna a kocka: a múltban rendszerint Izrael javasolt
„előfeltételek nélküli béketárgyalásokat”, az arab vezetők pedig vagy
elutasították e javaslatokat, vagy csak fanyalogva fogadták el őket. Mind közül
Szíria volt a legcsökönyösebb. Szíria volt az utolsó szomszédos arab ország,
amely 1949-ben fegyverszüneti megállapodást kötött Izraellel; a hetvenes évek
elején nem volt részese Egyiptom békepuhatolódzásainak, sőt elmarasztalta őket;
1973-ban Egyiptommal együtt megtámadta Izraelt, de 1977-ben nem csatlakozott
Anvar Szadat egyiptomi elnök kezdeményezéséhez, amely végül az izraeli–egyiptomi
békeszerződés aláírásához vezetett. Pedig ha akkor Szíria nem mulasztja el az
alkalmat, és Szadat példáját követi, visszakaphatta volna a Golánt úgy, ahogyan
Egyiptom visszakapta a Sínai-félszigetet.

A szír „békeoffenzíva” súlyos döntés elé állította Izraelt. Az izraeli sajtóban,
politikai körökben és a kormányban is hetek óta folyik a vita arról, mit is akar
tulajdonképpen Basar Asszad elérni. Valóban békét akar kötni Izraellel? De miért
éppen most? Vagy javaslatai csak azt hivatottak szolgálni, hogy kitörjön
jelenlegi nemzetközi elszigeteltségéből, rábírja Bush elnököt, hogy Szíriát
törölje a „gonosz tengelyéhez” tartozó államok listájáról, esetleg ismét
növelhesse befolyását Libanonban?



Basar Asszad

A szír béketárgyalási javaslatok elfogadása ellen sok nyomós érvet és még
több gyatra ürügyet hoznak fel. A legőszintébbek azt mondják, hogy a Szíriával
kötendő béke ára a Golánról való lemondás (akár előfeltételként követelik ezt a
szíriaiak, akár nem), márpedig Izraelnek nem kell és nem szabad lemondania a
Golánról. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy most döntő fontosságú a palesztin
probléma megoldása, és miután a közvéleménnyel képtelenség elfogadtatni a
palesztinoknak és a szíriaiaknak tett messzemenő engedményeket, a szíriaiak csak
a palesztinok után következhetnek.

További érv, hogy Szíria támogatja és fegyverrel látja el a libanoni Hezbollahot
és a Hamaszt (valamint az iraki terrorista szervezeteket), és amíg Damaszkusz
nem változtatja meg a terrorizmust támogató politikáját, nem szabad
béketárgyalásokat kezdeni vele. Talán még fontosabb: mit szólna Washington –
Izrael egyetlen igazán hűséges szövetségese és támogatója –, ha az izraeliek
tárgyalásokba bocsátkoznának egy olyan állammal, amelyet Bush elnök a „gonosz
tengelyéhez” sorol? Izraelnek sem esne jól, ha az amerikaiak Izrael háta mögött
tárgyalni kezdenének Ahmadinezsáddal.

És mi történik, ha megkezdődnek a tárgyalások, és kudarccal végződnek? Az újabb
háború lehetősége mindig fennáll, a Közel-Keleten különösen, Szíria esetében
pedig még inkább. Ezért még a szír kezdeményezések elfogadását javaslók is úgy
vélik, hogy a hivatalos tárgyalások előtt titkos találkozókon ki kellene
deríteni, milyenek a megegyezés esélyei.

A javaslatok elfogadását támogatók (köztük van Cipi Livni külügyminiszter is)
azt hangoztatják, hogy Izrael a tárgyalások elutasításával nagyon sokat
veszíthet a nemzetközi közvélemény szemében. Szíria nélkül – mondják – amúgy sem
lehet szilárd békét kötni a térségben; a Szíriával kötendő béke megoldaná az
izraeli– libanoni kapcsolatok problémáját is.

Titkos megállapodás?

A Haarec című izraeli lap értesülései szerint Szíria és Izrael között nem
hivatalos szintű, titkos tárgyalásokra került sor 2004 szeptembere és 2006
júliusa között a Golán-fennsík sorsáról, amelyek eredményeképpen sikerült
lefektetni egy esetleges későbbi békemegállapodás alapelveit. Ezek értelmében
Izrael kivonulna a Golán-fennsíkról az 1967. június 4-i határok mögé. A
kivonulás időhorizontja azonban nyitott kérdés maradt: míg Szíria öt évet
határozott meg, Izrael 15 évre szeretné elnyújtani a kiürítést.

A Genezáreti-tó feletti ütközőzónában egy természetvédelmi parkot hoznának létre,
amely a Golán jelentős részére kiterjedne, és ide az izraeliek külön szíriai
engedély nélkül is ellátogathatnának. Ezenkívül Izrael rendelkezhetne a
Genezáreti-tó és a Jordán folyó vízkészletei fölött, a határterületet pedig
területi szempontból 1:4 arányban demilitarizálnák Izrael javára. A kitételek
között szerepel az, hogy Szíriának fel kell hagynia a Hezbollah és a Hamasz
támogatásával, és el kell határolnia magát Irántól. A létrehozott titkos
dokumentum egyelőre csak az alapelveket fekteti le, egyik fél sem írta alá, és
jogerővel sem bír. Az értesülések szerint a dokumentum még 2005 augusztusában
született, majd több alkalommal is aktualizálták. Az utolsó titkos tárgyalásra a
tavalyi libanoni háború idején került sor. A lap értesüléseit azonban mind a
szíriai, mind az izraeli fél tagadja. (Busa Viola)

Vizsgálat és lemondás

Izraelben vizsgálat indul annak felderítésére, hogy Ehud Olmert milyen
szerepet játszott Izrael egyik legnagyobb bankjának az eladásában.

A vizsgálat tovább ronthatja Olmert népszerűségi mutatóit, amelyek már amúgy is
vészesen visszaestek a tavalyi libanoni konfliktus és az izraeli vezetés több
tagját érintő korrupciós botrányok óta. Úgy tűnik azonban, az izraeli kormány
stabilitását az ügy közvetlenül nem veszélyezteti. Emellett beadta felmondását
Dan Halutz, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) vezérkari főnöke.

A pozíciót 2005 júniusa óta betöltő Halutzra a tavaly nyári libanoni háború óta
nyomás nehezedett azért, hogy mondjon le. A 34 napos hadművelet ugyanis nem érte
el két fő célját, vagyis nem sikerült kiszabadítani két foglyul ejtett izraeli
katonát, és nem tudták felszámolni a Hezbollahot sem. Halutz még azt megelőzően
adta be felmondását, hogy a libanoni háborúban betöltött szerepét vizsgáló
bizottság kiadta volna a róla szóló jelentését. Pozícióját ideiglenesen
helyettese, Moshe Kaplinsky veszi át.



Dan Halutz és Ehud Olmert

Olvasson tovább: