Fotók: AP
„A szeretet országa és Krisztus békessége az maga a szocializmus, ami nem
más, mint a jövő Venezuela számára!” – hirdette meg hívei előtt a győzelmi
„igét” Caracasban a most hat évre újraválasztott elnök a zuhogó esőben. Volt jó
szava ellenzékéhez is – Manuel Rosales nemzeti erői a szavazatok 39 százalékát
szerezték meg –, akiket azzal biztatott, hogy „senkinek sem kell félni a
szocializmustól”, és hogy „a más véleményhez elismeri mindenki demokratikus
jogát”. Riválisa – az olajban gazdag Marcaibo központú tartomány kormányzója –,
ha nem is fél, de még jobban szervezni készül ellenzéki erőit. Mint mondta,
elismeri, hogy ha a közzétettnél kisebb arányban is, de ezúttal még Hugo Chavez
nyert. Miközben elismerte vereségét, a tömeg a „Csalás!” és „Egységbe!”
jelszavakat skandálta, de a nagy szavazattöbbségű győzelem kizár minden további,
feszültséggel járó jogorvoslatot. Eközben Chavez az elnöki palota „népi
erkélyéről”, amelyet sietett „a győzelem balkonja” névre átkeresztelni, nem
hagyott kétséget a választások tétje felől. „A bolívari forradalmat (lásd
keretes írásunkat) el kell mélyíteni és ki kell terjeszteni »venezuelai típusú«
szocialista forradalommá” – hangoztatta az elnök, akinek a kampányában az
Amerika-ellenesség ezúttal is főszerepet kapott. „Mister Danger (Veszély úr)
birodalma újra nagyot bukott, hiába akarja az ő ördöge magának megszerezni az
egész világot. Venezuela önállóvá vált és sosem lesz ismét gyarmat” – fordította
vissza Chavez George W. Bush feléje címzett üzenetét. Az amerikai elnök nemrég
ugyanis épp Chavezt nevezte komoly veszélyforrásnak.
Az Egyesült Államoknak egyre inkább egy „vörös kontinenssel” kell számolnia
hajdani saját külpolitikai hátországában, Latin-Amerikában. Nem volt véletlen az
sem, hogy dél-amerikai rajongója, Hugo Chavez választási győzelmét a nagybeteg
Fidel Castrónak ajánlotta: hozzá hasonlóan és annak előtte éppen a kubai vezér
volt egyedül az – az akkor még kétpólusú világban –, aki ujjat mert húzni a
hatalmas szomszéddal. A gyarmati korban született függetlenségi eszményt
felmelegítő Chavez úgy gondolja, hogy a barátainak kedvezményes áron juttatott
kőolaj mellett politikai hitelveit is exportálhatja az „észak-amerikai
újgyarmatosítással” szemben. Nem véletlen, hogy új barátai között sietett az
ecuadori elnököt győzelmi beszédében külön is kiemelni. A „szocialista compañero
Rafael Correa” jókívánságait Chavez azonban szokatlanul szerényen ezúttal nem
saját személyének, hanem az egész országnak tulajdonította. A mostani választás
eredménye nem volt váratlan. Az a tény, hogy egy alkotmánymódosítás már
meghatározatlan tartamúvá teheti a közeljövőben az elnöki hatalmat Venezuelában,
azt jelentheti, hogy a kubai veterán helyét hosszú ideig még Chavez töltheti be.
A tanítvány sietett Kubába látogatni, hogy az aggastyán politikai apostoltól még
idejében megkapja utolsó áldását, és hogy átvegye a neki járó örökséget. A
Venezuela vezette baloldali fordulat ezzel valóban új szakaszába lépett.
2006. 12. 07. (X/49)
