Kereső toggle

Viharos nyugalom

Egy hét eseményei Izraelben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Atomfegyver Libanonban?

Robert Fisk brit újságíró az Independent hasábjain indított offenzívát Izrael
ellen, azzal vádolva a hadsereget, hogy urániumalapú fegyvereket vetettek be a
34 napos libanoni háborúban.

Fisk állítását dr. Chris Busby nyilatkozatára alapozza – aki az Európai
Bizottság Radioaktivitási Kockázati Tudományos Részlegének titkára –, mely
szerint a helyszínen vett földminták „magas sugárzási jeleket” mutatnak. Az
Independent szerint a Brit Védelmi Minisztérium is megerősítette, hogy a
mintákban magas az urániumizotópok koncentrációja. A Khiam és At-Tiri déli
városok bombatölcséreiből vett mintákat az oxfordshire-i Marwell laboratóriumban
vizsgálták meg, Busby nyilatkozata is ezeken az eredményeken alapult. A tudós
elmondta, hogy az izotópok száma dúsított uránium jelenlétére utal, amire Busby
szerint két indok lehetséges.

„Egyfelől az, hogy a használt fegyver egy újfajta, kis méretű, hasadóanyaggal
felszerelt berendezés vagy más kísérleti fegyver (például vákuumbomba), amely az
uránium oxidációjakor keletkezett robbanás nagy hőmérsékletét használja ki. … A
másik ok szerint viszont a fegyver egy urániumtartalmú bunkerfeltörő hagyományos
rakéta is lehet, amely dúsított és nem gyengített urániumot tartalmaz.”

Izrael a kérdésben úgy nyilatkozott, hogy minden fegyver, amit a libanoni
támadásban felhasználtak, engedélyezett, és megfelel a nemzetközi törvényeknek.

Szélsőjobb a kormányban

Hétfőn az izraeli kormánykoalíció nagy többséggel, 22:1 arányban szavazta meg
a Jiszrael Beitenu (Hazánk Izrael) nevű ultranacionalista pártnak a
csatlakozását, amely ellenzi a területfeladást a palesztinok javára, valamint
úgy kívánja Izrael határait meghúzni, hogy ezzel sok izraeli arabot akár
állampolgárságától is megfosztana – viszont lehetővé tenné Ehud Olmertnek a
többségi kormányzást.

A libanoni háborúban meggyengült kormány egy hete egyezett bele, hogy bevegye a
koalícióba a nacionalista pártot, ezzel is erősítve a koalíció helyzetét a
parlamentben. A párt nyersen kommunikáló vezetője, Avigdor Lieberman a
„stratégiai fenyegetésekért”, többek között az iráni helyzetért felelős
miniszterelnök-helyettes lesz, és máris úgy nyilatkozott, hogy Izraelnek úgy
kellene kezelnie Gázát, ahogy Oroszország kezelte Csecsenföldet. Avi Dichter
védelmi miniszter azonnal korrigálta a kiszólást, és elmondta, hogy Izrael
taktikái különböznek ettől.

Olmert, úgy tűnik, kevés érdeklődést mutat arra, hogy megújítsa a
Ciszjordániával kapcsolatos kivonulási terveit, vagy hogy a stagnáló
békefolyamatokban újra felvegye a kapcsolatot a palesztinokkal, bár azt is
bejelentette, hogy Lieberman jelenléte a kormányban nem jár majd politikai
irányváltással.

A 48 éves Lieberman Benjamin Netanjahu miniszterelnöksége alatt vált vezetővé,
bár inkább a színfalak mögött. Politikai pozíciójának erősödése a volt
Szovjetunióból Izraelbe vándorló zsidóság érkezésével kezdődött, ő maga
Moldovából vándorolt Izraelbe 1978-ban. Az arabokkal kapcsolatos megjegyzései
meglehetősen megosztó figurává tették a politikai porondon. Ahmed Tibi, egy
izraeli arab vezető „Izrael első számú fasisztájának” nevezte, és kijelentette,
hogy kinevezése az egész arab világ felé üzenetet közvetít arról, hogy „ez a
kormány védelmezi az elutasítást és a politikai párbeszéd kikerülését”.

Olmert fő koalíciós partnere, a centrista Munkapárt korábban jelezte, hogy
Lieberman megválasztása esetén kilép a koalícióból. Vasárnap azonban
bejelentették, hogy elállnak ettől a lépéstől, mivel kell egy ellensúly a
nacionalista törekvésekkel szemben – ezt pedig a kormányban könnyebb
kivitelezni, mint ellenzékben.



Avigdor Lieberman. Izraeli arab politikusok tüntetnek ellene

Bojkottált konferencia

Visszalépett a katari „Új és helyreállított demokráciák” című konferencián
történő részvételtől Cipi Livni izraeli külügyminiszter, miután kiderült, hogy
az ENSZ által támogatott rendezvényen a Hamasz képviselői is részt vesznek.

Mark Regev szóvivő szerint Izrael mindaddig nem hajlandó legitim kormányként
elismerni a Hamaszt, amíg a palesztin törvényhozás nem fogadja el azt a három
előfeltételt, amelyet a nemzetközi közösség határozott meg: fel kell hagynia az
erőszakkal, el kell ismernie Izrael államát és azokat a megállapodásokat,
amelyeket palesztin vezetők korábban aláírtak.

Livni távolmaradását egy nevét elhallgató katari diplomata szerint mindenki
megkönnyebbülve nyugtázta, mivel „sok olyan vezető vesz részt a konferencián,
akik nem kívánták őt itt látni”. A libanoni külügyminiszter, Fauzi Salukh
korábban jelezte, hogy nem kíván részt venni a tanácskozáson, ha Livni jelen
lesz, illetve több delegáció is kevesebb delegálttal utazott Katarba. A
külügyminiszter távolléte azonban nem jelenti Izrael távollétét is, a delegációt
Jakov Hadas vezeti, aki a külügyminisztérium Közel-Kelet részlegének általános
igazgatója.

A palesztin kormány részéről érkező delegációt Faruk Kaddumi vezeti, aki a Fatah
egyik vezetője és a Palesztin Felszabadítási Szervezet tuniszi irodájának
irányítója. A Hamasz részéről egyedül Ahmad Bahr vett részt a konferencián, aki
a palesztin törvényhozási tanács helyettes szóvivője.



Ahmad Bahr

Livni (lenti képünkön) lett volna az első magas rangú izraeli diplomata, aki
Katarba látogat 1996 óta, amikor Simon Peresz (akkoriban miniszterelnök)
látogatott az országba. Alacsonyabb rangú diplomaták rendszeresen utaznak a
földgázban és olajban gazdag közel-keleti országba.

Egyiptomi csapatok a gázai határon

A hétvégén nagyszabású csapatösszevonásokra került sor az egyiptomi–gázai
határ mentén. Egyiptom mintegy ötezer fegyverest telepít a Filadelfiai folyosó
néven ismert demilitarizált zónába, mivel a Maariv izraeli újság információi
szerint a határ menti Rafahban felfedezett – feltételezhetően
fegyvercsempészetre használt – alagutakat Izrael „intelligens” bombákkal kívánja
megtisztítani és felszámolni.

Nevük elhallgatását kérő egyiptomi hivatalnokok nyilatkozata szerint a
betelepített fegyveresek nem katonák, hanem rendőrök. Katonák mozgósítására
ugyanis Egyiptomnak az 1979-ben aláírt békeszerződés értelmében nincs
lehetősége. A Camp David-i megállapodás következménye volt, hogy Izrael kivonta
csapatait a Sínai-félszigetről. A hivatalnokok szerint a határzónához közel élő
civil lakosság biztonsága az elsődleges szempont, valamint annak elérése, hogy
az úgynevezett ütközőzónába ne települjenek be az emberek.

Javier Solana, az Európai Unió külügyi megbízottja üdvözölte a lépést, és
elmondta, hogy ezzel megszűnik az izraeli beavatkozás szükségessége – az
egyiptomiak elvégzik a szükséges biztonsági intézkedéseket. A rafahi
határszakasz ugyanis az egyetlen olyan részlegesen nyitott útvonal, ahol a
palesztinok kapcsolódhatnak a külvilággal – ezért kulcskérdés Izrael számára,
hogy a megfelelő ellenőrzés biztosítva legyen. Egyedül így kerülhető el ugyanis,
hogy Izrael újra fegyveres erőket telepítsen Gázába.



Felfedezett fegyvercsempész-alagút a gázai–egyiptomi határon

Fő ellenségek

Izrael és Dánia Egyiptom legádázabb ellenségei egy új kormányzati vizsgálat
szerint, amely az egyiptomi emberek véleményét volt hivatott felmérni a
különböző országokkal szemben.

A tanulmányt a kormány Információs és Döntés-előkészítést Segítő Központja
végezte egy 1000 fős minta alapján, amelyben 18 éven felüli egyiptomi polgárokat
kérdeztek. A minta 92 százaléka szerint Izrael ellenség az 1979-ben aláírt
békeszerződés ellenére is, és mindössze 2 százalék nevezte barátnak.

Az egyiptomiak több mint 60 százaléka Dániát is ellenségnek tekinti, miután
2005-ben egy dán újságban Mohamed prófétáról karikatúrák jelentek meg, amelyek
később a muszlim világ haragját és sok esetben erőszakos cselekményeket is
kiváltottak. A harmadik főellenség az Egyesült Államok a megkérdezettek több
mint 50 százaléka szerint.

A másik oldalon Egyiptom legközelebbi szövetségese és barátja a minta 92
százaléka szerint Szaúd-Arábia, Libanon, Palesztina, Szudán és Szíria. A
vizsgálat 2006. augusztus 31. és szeptember 3. között készült.

Olvasson tovább: