A találkozó fő témáit az izraeli határok átrajzolásával kapcsolatos izraeli
tervek, az iráni atomprogram és a palesztin kérdés képezték. Olmert fél évvel
ezelőtt még nagyszabású elképzeléseket vázolt fel Bush elnöknek arról, hogy
Ciszjordániában hogyan húzná meg az új, véglegesnek szánt határvonalat, és
milyen területeket adna át a palesztinok számára. A terv eredményeképpen Izrael
a jövőre nézve biztosíthatta volna magának egyes nagylétszámú településeken a
zsidó többséget, a többi, izolált területet pedig átadták volna a
palesztinoknak. Az elmúlt fél év eseményei azonban Olmertet láthatóan tervei
módosítására kényszerítették: „A libanoni harcok fényében, illetve látván, hogy
a palesztinok nem tudnak megbirkózni a terrorizmus kérdésével, átgondoltam azt,
hogy megvalósítható-e a két külön állam létrehozása pusztán a határok
átrajzolásával. Nem mondom, hogy feladtam a tervet, de újra át kell tekintenünk
azt” – nyilatkozta még Washingtonba indulása előtt.
Nem csoda, hogy Olmert óvatosnak mutatkozik: májusi washingtoni látogatása óta
alig telt el úgy hét, hogy az elemzők ne egy közeljövőbeli háború képét
festették volna elénk. Több elhúzódó gázai konfliktus, az öthetes libanoni
háború, elrabolt és azóta is fogságban lévő izraeli katonák, több mint négyezer
rakétatámadás és 161 izraeli áldozat: így lehetne megvonni az időszak mérlegét.
Az Egyiptomból induló titkos alagutakon keresztül közben tovább folyt a gázai
fegyverkezés, északon pedig a Hezbollah újra támadásokra készül. Irán 2007
márciusára ígéri az ország „nukleárissá tételét”. Mahmúd Ahmadinezsád iráni
elnök a héten azt állította, hogy fél éven belül „nagy nukleáris ünnepre kerül
sor”. Közben Szíria azzal fenyegetőzik, hogy visszafoglalja a Golán-fennsíkot,
Irakban pedig továbbra is aggasztóan kaotikus a helyzet. Ilyen körülmények
között került sor az Olmert-látogatásra, amelynek során az elemzők szerint két
meggyengült politikus ült le egymással szemben. Olmert pozíciója a libanoni
konfliktus óta jelentősen meggyengült, tetszési mutatója mindössze 20
százalékos, Bush elnöknek pedig az elmúlt héten a demokraták diadalát kellett
végignéznie – az ő népszerűségi indexe jelenleg 30 százalék körül mozog.
Bár Washington szeretné tudni, hogy Olmertnek melyek a rövid és hosszú távú
tervei, az elemzők attól tartanak, hogy egyáltalán nincsenek is ilyen tervek.
Ugyan Washingtonban támogatják a palesztin állam létrehozásának alapötletét, azt
azonban világosan látják, hogy az egyoldalú izraeli kivonulás nem vezet a kívánt
eredményekre. Amerika most abban reménykedik, hogy Mahmúd Abbásznak sikerül
megállapodnia a Hamaszszal egy olyan szakértői kormány létrehozásáról, amellyel
Izrael képes lenne együttélni és együttműködni.
Bush elnök egyéb okokból is szeretne előrelépést látni a palesztin kérdést
illetően. Négy mérsékeltnek tartott arab rezsim – Egyiptom, Jordánia,
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok – ugyanis hajlandóságot mutatott
arra, hogy támogassa az iraki kivonulási stratégiára és az iráni atomprogram
megállítására vonatkozó amerikai terveket, ám cserébe azt várja, hogy Izrael
tegyen engedményeket, és a palesztin állam létrehozása terén látható eredmények
szülessenek. Washington viszont azt szeretné, ha az „arab kvartettként”
emlegetett országok Izraellel karöltve együttműködnének a közös ellenségek,
vagyis Irán, a Hamasz, a Hezbollah és Szíria ellen. Az elemzők szerint a
kvartett országai közös állásponton vannak abban, hogy a síita szélsőségeseket
meg kell fékezni. Szaúd-Arábia például a szunnita szolidaritás árulásának
tartja, hogy Szíria együttműködik a síita Iránnal.
Bush elnök a találkozó után kiemelte: ha Irán tovább folytatja atomprogramját,
szembesülnie kell annak következményeivel. Bush szerint Teheránt teljesen el
kell szigetelni nemzetközileg. Ehud Olmert ugyanakkor jelezte: Izrael nem akar
háborút, és nem ellenzi, hogy Iránnal kapcsolatban először a diplomáciai
megoldásokat keressék. A találkozó előestéjén azonban Efraim Sné
hadügyminiszter-helyettes (kis képünkön) azt nyilatkozta a Jerusalem Postnak,
hogy végső soron Izrael kész lenne megelőző csapást mérni Iránra. A volt
tábornok szavai azért keltettek feltűnést világszerte, mivel eddig izraeli
kormánytisztviselő sohasem beszélt nyilvánosan az egyoldalú támadás
lehetőségéről.
2006. 11. 17. (X/46)
