Kereső toggle

Szudáni idozített bomba

Dübörgo gazdaság, aktív fegyverkezés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szudáni kormány hétfőn kiutasította Jan Pronk ENSZ-küldöttet (kis
képünkön) az országból, ami jelentősen visszavetheti a háborúk sújtotta afrikai
országban a békefolyamat sikerét. Három hónapon belül ez a második pofon, amit
az ENSZ Szudán részéről elszenved – augusztusban ugyanis az afrikai ország
elutasította, hogy a gyengén felszerelt és kis létszámú afrikai szövetségi
haderőt egy nagyobb létszámú ENSZ-békefenntartó egységgel cseréljék ki.



Falusi vezetők vidéken, Darfur régióban Fotó: AP

A holland politikust, aki az elmúlt két évben a békefolyamat egyik legnagyobb
élharcosa volt az országban, „pszichológiai árulással” vádolják, mivel blogján
arról számolt be, hogy a szudáni kormányhadsereg két esetben is vereséget
szenvedett a kormány ellen harcoló terrorcsoportoktól, ami a hadseregen belül
elbocsátásokkal és erkölcsi veszteségekkel járt. Beszámolt arról is, hogy a
kormány a hozzá hű dzsanzsavíd arab milícia intenzívebb felfegyverzésével és
áttelepítésével reagált az eseményre, ami Pronk szerint „az ENSZ Biztonsági
Tanácsának megállapodását sérti, amely tiltja a fegyveres erők mozgósítását”,
ugyanis a dzsanzsavíd erőket vádolják az ország lakossága elleni atrocitások
nagy részének elkövetésével.

A szudáni Külügyminisztérium vasárnap intézett levelet Kofi Annan
ENSZ-főtitkárhoz, aki azonnal konzultációra hívta Pronkot New Yorkba. Az ENSZ
megpróbált a fennálló helyzetben a 7000 fős afrikai szövetségi haderő helyett 20
ezer ENSZ-békefenntartót az országba vinni, viszont Omar al-Bashir szerint ezzel
a gyarmatosítás visszaállítása valósulna meg.

Az ország háború sújtotta területein több mint 200 ezer embert gyilkoltak meg,
2,5 millió lakost pedig ki kellett telepíteni. Az országgal szemben a helyzet
javítása érdekében az Egyesült Államok kereskedelmi bojkottot tart fenn, ami
1999 óta egyre kevésbé hatásos – ekkor indultak ugyanis az első
olajszállítmányok az országból Malajzia, Kína és India felé. Az ország napi 512
ezer hordós kitermelése csepp a tengerben Iránhoz vagy Szaúd-Arábiához
viszonyítva, viszont az eltelt idő alatt gazdasági robbanást okozott Szudánban.
A gazdasági növekedés elérte a 8 százalékot, és a Nemzetközi Valutaalap
becslései szerint jövőre ez akár 12 százalékosra is növekedhet.

Légvonalban 600 mérföldre, fejlettségben fényévekre Darfurtól és a vidéki,
elmaradott régióktól, az ország fővárosa, Khartum egyre inkább egy nyugati
nagyvárosra hasonlít, ahol hidak, bevásárlóközpontok és üzleti komplexumok
épülnek. Az amerikai szankciók talán kiutasították az európai és az amerikai
cégeket Szudánból, az indiai, szaúdi vagy kuvaiti cégek azonban egyre több
befektetést valósítanak meg az országban – felbátorítva ezzel Szudán egyébként
is vakmerően viselkedő kormányát. A növekedés a kormány helyzetét erősíti, amely
arra használta fel a beözönlő milliárdokat a védelmi kiadások növelése mellett,
hogy kórházakat, iskolákat, utakat építsen, és fejlessze az infrastruktúrát.
Erre azért van szükség, mert az 1989-ben katonai puccsal hatalmat szerző Bashir
elnök „uralkodását” az országban is sokan a pokolba kívánják.

A kormány a fegyverkezési kiadások nagy részét arra fordítja, hogy helyben is
tudjanak lőfegyvereket és lőszert gyártani arra az esetre, ha a nemzetközi
ellátás megszakadna. A hasonló akciók, valamint az ENSZ-szel való nyílt
szembeszegülés miatt a gazdasági növekedés haszonélvezői, a vállalkozók aggódva
figyelik a nemzetközi közvélemény reakcióját. Eddig kevéssé zavarta őket, hogy
Amerikával nem sikerült megegyezni – viszont a darfuri vérengzés elburjánzása és
az aggasztó belpolitikai hírek segítséget nyújthatnak a világhatalomnak ahhoz,
hogy a gazdaságot leginkább stimuláló keleti befektetőket is eltántorítsa az
afrikai üzleteléstől mindaddig, amíg az afrikai ország az emberi jogi
problémákat nem orvosolja.

Olvasson tovább: