Kereső toggle

Izrael újra egyedül

Európában elvetik az Olmert-tervet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tony Blair brit kormányfő egyértelműen elvetette Ehud Olmert izraeli
miniszterelnök egyoldalú kivonulási tervét. „Nincs más útja a konfliktus
megoldásának, mint a tárgyalásos rendezés” – jelentette ki Olmerttel közösen
tartott sajtóértekezletén. Bush korábban merésznek nevezte a tervet, és azt
állította, hogy az „fontos lépés lehet a béke felé”. Még az amerikai elnök is
előnyben részesítette a kétoldalú megállapodásokat. Arról nem is beszélve, hogy
Bush elutasította Olmert pénzügyi segélykérelmét is.



Ehud Olmert és Tony Blair Londonban. Nehezen értették egymást

Blair megismételte, hogy a palesztinoknak el kell fogadniuk a nemzetközi
közösség feltételeit, a terrorról való lemondást, a megkötött egyezmények és
Izrael létezésének elismerését. „A nemzetközi közösségnek mindent meg kell
tennie annak érdekében, hogy a konfliktus tárgyalásos úton, és ne egyoldalú
kivonulással oldódjon meg” – tette hozzá a brit kormányfő.

Olmert ennek ellenére a Downing Street 10-ben tartott találkozójukat és az azt
követő sajtótájékoztatót sikerként könyvelte el. Blair – Olmert szerint – nem
ellenezte tervét, sőt még tanácsokat is adott neki, hogyan tudná elképzeléseit
elfogadtatni más vezetőkkel is. „Amikor Saron a gázai tervét bejelentette,
eleinte mindenki ellenezte” – próbálta az izraeli miniszterelnök kedvezőbb
színben feltüntetni Blair álláspontját.

A brit sajtó ellenségesebb volt. „Annexióként”, egyfajta „földrablásként”
aposztrofálta az izraeli tervet. A BBC riportere még Olmertet is kérdőre vonta,
vajon milyen alapon akarja Izrael megtartani Ciszjordánia és a Jordán-völgy
bizonyos részeit?

Az izraeli kormányfő felajánlotta Mahmúd Abbásznak, a Palesztin Hatóság
elnökének a területek 90 százalékát azzal, hogy a fennmaradó 10 százalék sorsát
kétoldalú tárgyalásokon rendezzék. A két politikus még ebben a hónapban
találkozik. Iszmail Hanijének (balra), a PH kormányfőjének viszont Olmert azt
üzente: a terrorcselekmények elkövetéséért mindenkinek felelnie kell. A Hamasz
ugyanis a pénteki Bét Lahije-i tragikus eseményeket (lásd keretes írásunk)
követően bejelentette: felújítja az Izrael elleni fegyveres harcot. Vasárnap
ennek eredményeképpen 18 Kasszam rakétát lőttek ki Szderot izraeli városra.
Kedden izraeli rakéta talált el egy Katyusa rakétákat szállító és azok
kilövésére szolgáló járművet. A robbanásban kilenc palesztin halt meg, hárman az
Iszlám Dzsihád tagjai.

Olmert hétfőn brit zsidó vezetőkkel és David Cameronnal, az ellenzéki
Konzervatív Párt elnökével, kedden Margaret Beckettel, az új külügyminiszterrel,
valamint Blair várományos utódjával, Gordon Brown pénzügyminiszterrel
találkozott, mielőtt Párizsba repült volna. A francia fővárosban Olmert
kipróbálhatta Blair ötleteit.

A szerdai párizsi találkozón az izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy
„mindent megtesz”, hogy újrakezdje a tárgyalásokat a Palesztin Hatósággal, habár
azzal a feltétellel, hogy először abbamaradnak a támadások. Jacques Chirackal
történt tárgyalásán Olmert elmondta, hogy Izraelnek joga van a létezéshez.
Chirac ugyancsak a tárgyalások fontosságát hangsúlyozta, Olmert ambiciózus
terveivel kapcsolatban azonban nem is tett említést Izrael határainak egyoldalú
kijelöléséről, habár Olmert remélte, hogy Franciaország támogatni fogja a
Nyugati Partról történő kivonulási tervét. Chirac ehelyett arról beszélt, hogy
milyen fontos a béke helyreállítása a Közel-Keleten, egy izraeli és egy
palesztin állammal, amelyek „egymás mellett élnek biztonságban”.

Palesztin akna felelős a családi tragédiáért

A kedden közzétett izraeli katonai vizsgálat eredménye nagy valószínűséggel
kizárta Izrael felelősségét a gázai tengerparton felrobbantott hét palesztin
polgári személy – valamennyien egy család tagjai – halálában. Az izraeli
kórházakba szállított sebesültek testében talált repeszek tanúsága szerint a
robbanást okozó aknagránátot nem Izraelben gyártották, és az nem is használatos
az izraeli hadseregnél. Ráadásul a tett színhelyén nem található akkora kráter,
amekkorát egy izraeli tüzérségi gránátnak okoznia kellett volna. A kérdéses
időben Izrael sem a levegőből, sem a tengerről nem lőtt ki rakétákat. A tüzérség
valóban ágyúzta azokat a helyeket, ahonnan Kasszam rakétákat lőttek ki izraeli
településekre. A kilőtt hat aknagránátból öt egészen más helyen csapódott be, de
a hatodik is több mint 200 méterre a halálesetek helyszínétől. Ráadásul ez
utóbbi tíz perccel korábban ért célba a halált okozó robbanásnál.

A Palesztin Hatóság igyekezett hátráltatni az izraeli vizsgálatot. A robbanás
után közvetlenül egy speciális egység fésülte át a tett színhelyét, és minden
bizonyítékot magával vitt. A sebesültek testéből a repeszszilánkokat igyekeztek
eltüntetni. Ha a bizonyítékok Izrael bűnösségét tanúsítanák, akkor nem haboztak
volna közzétenni azt. A halál oka így valószínűleg a térségbe telepített
palesztin akna lehetett. Az izraeli kivonulást követően nemcsak a biztonsági
kerítés mentén, de a tengerpartra is aknákat telepítettek, hogy egy esetleges
izraeli katonai behatolást megakadályozzanak. Bét Lahijében egy ilyen akna
robbanhatott fel, és okozta a család szörnyű tragédiáját. Ehud Olmert egyébként
Londonban is megerősítette, hogy az izraeli hadseregnek a palesztin polgári
lakosság nem célpontja.

A sajtó azonban bizonyítékok nélkül is azonnal elfogadta, hogy izraeli lövedék
pusztította el annak a tízéves kislánynak a családját, akit az AP hírügynökség a
„palesztin gyász szimbólumaként” mutatott be (balra).

Hasonló eset történt 2000 szeptemberében, amikor egy tizenkét éves kisfiút,
Mohammed al-Durát lőtték le Gázában. Dura később a palesztinok mártírja lett,
mivel akkor is azonnal az izraeli védelmi hadsereget vádolta a nemzetközi sajtó
a bűnténnyel egy széles körben bemutatott videofelvétel alapján. Később a
vizsgálatok során azonnal világossá vált, hogy a felvételen látható lövéseket
nem adhatták le izraeli katonák, akiknek egyébként is tiltja a szabályzatuk,
hogy civilekre lőjenek.

Olvasson tovább: