Kereső toggle

A Profi és a Cég

Sarkozy is Blair segítségét kéri a kampányhoz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden idők legprofesszionálisabb francia elnökválasztási kampányára készül
Nicolas Sarkozy belügyminiszter, aki ehhez a beszámolók szerint még Tony Blair
támogatását is élvezi. Az angol Observer és a francia Le Figaro a napokban
számolt be arról, hogy Nicolas Sarkozy az elmúlt hetekben Chirac elnök kérése
ellenére többször is találkozott titokban Tony Blairrel, aki kampány- és
politikai tanácsokkal látta el az Élysée-palota meghódítására törekvő
belügyminisztert.



Sarkozy: lehengerlő kampányra készül

Fotó: AP

Nicolas Sarkozy az elmúlt hetekben kétszer is találkozott Tony Blair brit
miniszterelnökkel, akinek politikai filozófiája szemmel láthatóan megihlette a
francia belügyminisztert: Sarkozy akár eurószkeptikusnak is nevezhető nézetekkel
lepte meg szimpatizánsait az elmúlt héten. Nem ez az első találkozó a két
politikus között, először 2002-ben, majd 2004-ben találkoztak, amikor Sarkozy
gazdasági miniszter volt, majd tavaly októberben egy londoni hotelben.

A legutóbbi találkozók annak ellenére jöttek létre, hogy Jacques Chirac kérte az
ilyen informális találkozók mellőzését. Sarkozy előbb Firenzében „futott össze”
a szabadságon levő angol miniszterelnökkel, majd a múlt héten Londonban, ahol
hivatalosan csak Charles de Gaulle szobrát koszorúzta meg, majd John Reid
belügyminiszterrel volt hivatalos találkozója. Az Observer beszámolója szerint
azonban a francia belügyminiszter házigazdája valójában Tony Blair (középső
képünkön) volt, aki kampány- és politikai tanácsokkal látta el a jobboldal
legvalószínűbb elnökjelöltjét. A találkozóról Gerard Longuet szenátor, Sarkozy
egyik tanácsadója számolt be, aki szerint az Élysée-palotába igyekvő
belügyminisztert megragadta Blair euróellenes érvelése. „Mi nem vagyunk az
Euroland része, ennek ellenére nálunk nagyobb a gazdasági növekedés, kisebb a
munkanélküliség. Hogyan várja el tőlem, hogy erről meggyőzzem a választóimat?”
[Az eurózónához való csatlakozásról – a szerk.] Blair hatása (is) érezhető volt
Sarkozy múlt heti beszédében, ahol a párt szimpatizánsai előtt kifejtette, hogy
az euró bevezetése megdrágította az életet, majd kijelentette: azt szeretné, ha
az ország az euró élvezője, nem pedig elszenvedője lenne.

Ha hinni lehet a Le Monde újságíróinak, akik a múlt héten számoltak be a „Sarkozy-cég”
szerveződéséről, a belügyminiszter minden idők legprofeszszionálisabb francia
kampányára készül. A Cég – a cikkírók szándékosan utalnak John Grisham
krimijére, ahol a cég titkos és sokszor törvényellenes akciókkal valósítja meg
terveit – napszemüveges, Ralph Lauren öltönyökbe öltözött, a legújabb
mobiltelefonokat használó, többnyire fiatal férfiakból áll, akik éjt nappallá
téve dolgoznak azért, hogy a „Főnöknek”, akit kötelezően tegezve Nicolas-nak
kell szólítaniuk, a legfrissebb információk álljanak a rendelkezésére. Az
újságírók szerint a miniszterelnök és csapata meg van győződve arról, hogy a
Clearstream vesztegetési botrány – amely jelentősen megtépázta Dominique de
Villepin amúgy is alacsony népszerűségét – időzítése és tálalása mögött is az
általuk „kis maffiának” hívott Sarkozy-csapat áll. (Francia
Watergate
. Hetek, 2006. május 6.)



Ségolène Royal, a népszerű kihívó

Fotó: Reuters

Nem csoda, hogy Sarkozy semmit sem akar a véletlenre bízni, hiszen kihívója
minden bizonnyal az ország legnépszerűbb politikusa, a szocialista Ségolène
Royal lesz.

Royal Sarkozyhez hasonlóan szisztematikusan készül a jövő évi választásokra,
előbb azonban meg kell győznie saját pártját, hogy ő legyen a szocialisták
(egyetlen) jelöltje. Sarkozyvel ellentétben, aki elnökként minden bizonnyal
pártja széles támogatását bírja, Ségolène Royalnak meg kell küzdenie még az
„elefántokkal”, vagyis a párt nagyágyúival. A párt vezetőségén belül Royal annak
ellenére (vagy éppen azért) nem élvez nagy támogatottságot, hogy élettársa,
Francois Hollande – egyben négy gyermeke édesapja – a párt főtitkára.

Tekintettel arra, hogy Ségolène Royal folyamatosan az ország legnépszerűbb
politikusa, a szocialista vezetés valószínűleg beadja a derekát, bár még nem
dőlt el a kérdés, és Royalnál gyakorlottabb szocialista politikusok – mint
például Lionel Jospin és Laurent Fabius korábbi miniszterelnökök – „állnak
sorban” az elnökjelöltségért. Ha sikerül elnyernie a jelöltséget, Ségolène Royal
hátránya egyben előnye is lesz: annak ellenére, hogy régóta részese a politikai
életnek, nézetei mindeddig nem kaptak nagy publicitást, megjelenése tehát
mindenképpen újszerűen hat, ami előnyt jelent az új hangra, új arcra, friss
nézetekre vágyó politikusok szemében. Royal pedig szemmel láthatóan képes
újdonságokkal szolgálni: a harmincöt órás munkahét megszüntetése vagy a
bűncselekményeket elkövető fiatalok katonai táborba internálása olyan ötletek,
amelyek kiváltották saját pártja, sőt élettársa rosszallását is.

Ugyanakkor persze nehéz elképzelni, hogy Ségolène Royal, aki a francia
államigazgatási elitképzés (ENA) híres Voltaire évfolyamának a 95. helyen
végzett hallgatója, hirtelen olyan ötletekkel áll elő, amelyek meglepik a párt
főtitkárát, a Voltaire-évfolyam 11. helyén rangsorolt egykori diákját, aki több
mint harminc éve az élettársa. (Dominique de Villepin miniszterelnök [képünkön]
ugyanezen évfolyam 25. legjobb hallgatójaként végzett.)



Fotó: AP

Royal népszerűsége mindenesetre töretlen, és az eddig készült két felmérés
szerint jelen pillanatban ő megnyerné a második fordulót. Éppen ezért óvatosak a
párttársai, az ötödik köztársaság eddigi elnökválasztásai során ugyanis sohasem
fordult még elő, hogy az a politikus nyerjen, aki az elnökválasztást megelőző
évben már biztos befutónak tűnt.



Fotó: AP

Olvasson tovább: