Kereső toggle

Ha ez kiderül, az elnök és én repülünk

Folytatódik a francia politikai szappanopera

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lassan politikai sagává formálódik Franciaországban a Clearstream-történet.
A naponta felbukkanó újabb részletek hatására már a legszkeptikusabbak is egyre
kíváncsibban várják a „folytatást”. Az ember nem hagy csak úgy ott egy
szappanoperát, amikor minden alkalommal valami új, az egész történetet a feje
tetejére állító fejleményre derül fény. Az e heti „folytatásban” a kormány
ellentámadásba lendült a vallomásokat, titkosszolgálati feljegyzéseket közlő
lapok ellen, ugyanakkor védekeznie is kellett a szocialisták által benyújtott
bizalmatlansági indítvánnyal szemben.



Dominique de Villepin. Magyarázkodhat

Az elmúlt hetekben kibontakozó Clearstream-ügyet méltán nevezik a francia
Watergate-ügynek: az elnök emberei titkosszolgálati módszereket vetnek be
politikai riválisaikkal szemben, akik ezúttal azonban nem a másik pártban, hanem
saját kormányukban tartózkodnak. A Watergate-ügyhöz hasonlóan a francia
közvélemény nap mint nap olyan személyeket ismerhet meg, akiknek létezéséről mit
sem tudott, de akikről az ügy szálainak felgöngyölítése után kiderült, hogy a
végrehajtó hatalom kulcsszereplői.

A legfontosabb, eddig mindvégig háttérben lévő szereplő Philippe Rondot
tábornok, az egyik legtapasztaltabb francia titkosszolgálati tiszt, aki a
hatvanas években kezdett el dolgozni Szíriában, Libanonban és Irakban. (Mint
ismeretes, az ügyet a tábornok vallomása robbantotta ki, amely április 28-án
jelent meg a Le Monde-ban.) A közel-keleti akciók után Rondot hazatért, és a
Franciaországon belüli kémelhárítással megbízott szervezetben, a DST-ben
dolgozott. Az ő nevéhez köthető a hírhedt terrorista, a Sakál (másik nevén
Carlos) 1994-es elfogása is. A tábornok 1997-től 2005-ös nyugdíjba vonulásáig a
hadügyminisztériumhoz rendelt hírszerzési feladatok koordinálásával
foglalkozott.

A jelenlegi ügy egyik pikantériája, hogy annak ellenére, hogy a
hadügyminiszternek volt alárendelve, mégis az akkor még külügyminiszter – de
Chirac elnök bizalmasának számító – Dominique de Villepintől kapott megbízást az
ügyben való nyomozásra, amelynek egyik leglényegesebb eleme a Nicolas Sarkozy
utáni nyomozás. Philippe Rondot a megbeszélésekről mellesleg részletes
feljegyzéseket készített, amelyekből a legérdekesebbeket szintén a Le Monde
közölte le a múlt héten. (A neves napilap ellen szolgálati titok megsértése
miatt indítottak eljárást a héten.) A legnagyobb érdeklődést kiváltó feljegyzés
szerint 2004. július 21-én Dominique de Villepin megjegyezte: „Ha ez kiderül, az
elnök is és én is repülünk.”

Rondot jegyzeteiből, bár sokszor utal az elnökre, nem derül ki, hogy az ügy
kapcsán találkozott-e Jacques Chirac-kal személyesen, vagy sem. Az viszont
kiderül, hogy a tábornok hamar arra a következtetésre jutott – és erről
tájékoztatta Dominique de Villepint is –, hogy a politikusok, köztük Sarkozy
nevét is tartalmazó lista hamisítvány.



Nicolas Sarkozy. Az idő neki dolgozik

Fotók: AP

A Le Point múlt heti számában Stéphane Denis író azt nyilatkozta, hogy Rondot
megbízta, hogy informálja Sarkozyt a nyomozásról. Denis azt állítja, hogy az
üzenetet átadta, Sarkozy azonban semmilyen üzenetre nem emlékszik. Érdekes módon
Dominique de Villepin nem vette figyelembe a Rondot tábornok által vezetett
nyomozás konklúzióit, és azt követően, hogy belügyminiszternek nevezték ki, 2004
júliusában újabb nyomozást kért Pierre de Bousquet de Floriantól, a DST
vezetőjétől, akit azonban nem tájékoztatott arról, hogy az ügyben már
lefolytattak egy nyomozást. A DST vizsgálata alapján Sarkozy tiszta – azonban de
Florian „elfelejti” erről Sarkozyt tájékoztatni. Amikor erről számon kérik, a
védelmi titokra hivatkozva csak annyit mond, hogy „egyszerű adatgyűjtést”
folytatott de Villepin kérésére.

Múlt vasárnap végül a közvélemény megismerhette Rondot tábornok arcát is. Eddig
a lapok mindössze egy néhány évtizeddel korábbi fekete-fehér fényképet közöltek
róla. A Journal du Dimanche múlt heti számában Rondot kilépett a nyilvánosság
elé: a nagyközönség megláthatta a hetvenéves tábornok szigorú arcát. Az interjú
azonban csak annyi újdonsággal tudott szolgálni, hogy Philippe Rondot nem
hajlandó megjelenni az újabb bírósági kihallgatáson, illetve személyesen mondta
el, hogy nem kapott megrendelést a Sarkozy utáni nyomozásra. (Ennek mindössze
korábbi vallomása és saját jegyzetei mondanak ellent.)

Az ügy másik kulcsszereplőjéről, Imad Lahoudról sem tudott sokat a közvélemény,
pedig a negyvenéves informatikus-zseni – saját állítása szerint bármely
biztonsági rendszert képes feltörni – egészen e hét elejéig az EADS (Európai
Légvédelmi és Űrtechnikai Társaság) tudományos igazgatója volt. Családja közeli
rokonságban áll a szírbarát Emile Lahoud libanoni elnökkel. Karrierjét gazdag
arab családok pénzügyi alapjainak kezelésével kezdte, mégpedig a Clearstream
nyújtotta szolgáltatások segítségével. A szinte teljesen informatizált,
átláthatatlan pénzintézet a legnagyobb diszkrécióval kezel hatalmas
pénzösszegeket.

2002-ben azonban Lahoud három hónapot töltött vizsgálati fogságban sikkasztás
vádjával, miután az apjával közösen irányított Volter befektetési alapkezelő
pénzügyi botrányba keveredett. Szabadulása után legtöbben elfordultak tőle, csak
ketten siettek a segítségére: Jean-Louis Gergorin, az EADS második embere, és
később Philippe Rondot, akinek 2003-ban mutatta be. Lahoud ekkor állítja, hogy
segíteni tud a DGSE francia titkosszolgálatnak a terrorizmus elleni harcban:
állítása szerint olyan pénzügyi adatok nyomára bukkant, amelyek szerinte
alapvető szerepet játszottak a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást megelőző
tőzsdei pénzmozgásokban.

Nemsokára már az al-Kaida finanszírozásával kapcsolatos vizsgálatokat vezeti a
DGSE megbízásából. Több küldetést is teljesít a Közel-Keleten, miközben az
amerikaiak teljes erővel támadják Irakot. Szintén ebben az évben kerül
kapcsolatba Denis Robert-rel, akitől állítólag a Clearstream-listákat kapta,
valamint ebben az időszakban zárul le a DGSE számára végzett küldetése, és
helyezkedik el az EADS-nél Gergorin segítségével. 2004-ben újfent szembe találja
magát az igazságszolgáltatással, amikor pár ezer euróra rúgó szélhámosság
vádjával őrizetbe veszik. Az akkori belügyminiszter, de Villepin telefonon kéri
Rondot segítségét Lahoud szabadlábra helyezése érdekében, azonban a tábornoknak
végül nem kell beavatkoznia, a vizsgálóbíró időközben elrendelte az informatikus
elengedését.

Lahoud szerepe a Clearstream-ügyben még nem teljesen tisztázott, de jelen
pillanatban az látszik valószínűnek, hogy ő szerezte és gyártotta a hamis
listákat jóbarátjának, Jean-Louis Gergorinnek, aki a francia Watergate-ben a
szivárogtató szerepét töltötte be. Amerikai kollégájával ellentétben azonban
Gergorin hamis adatokkal traktálta barátait. Rondot tábornok, Jean-Louis
Gergorin (mindeddig az EADS, az Európai Légvédelmi és Űrtechnikai Társaság
elnökhelyettese, amely tisztségből saját kérésére a múlt héten felmentették) és
Dominique de Villepin ugyanis azóta ápolnak szorosabb baráti kapcsolatot, hogy
1973 és 1984 között együtt dolgoztak a külügyminisztérium elemző és
prognóziskészítő osztályán.

A szövevényes ügy végére egyelőre nem került pont, az azonban nyilvánvaló, hogy
Dominique de Villepin az ügy számos pontján nem mondott igazat: a miniszterelnök
először azt állította, hogy soha nem beszéltek Sarkozyről, később már azt, hogy
beszéltek róla, de nem mint célpont, hanem mint miniszter került szóba. Villepin
nevének erodálódása megihlette a szocialista pártot, amely kedden
bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen. Az indítványt a
jobboldali többségű nemzetgyűlés kedden este végül elutasította.

Olvasson tovább: