Kereső toggle

Francia Watergate: a belügyminiszter után nyomoztatott a kormányfő

A célpont: N. Sarkozy

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hatalmi válsággá fajulhat Franciaországban a Clearstream néven elhíresült
korrupciós botrány, mellyel kapcsolatban felmerült, hogy évekkel ezelőtt az ügy
apropóján Dominique de Villepin miniszterelnök titkosszolgálati eszközökkel
nyomoztatott legfőbb politikai riválisa, Nicolas Sarkozy belügyminiszter után. A
kormányfő népszerűsége a márciusi diáktüntetések nyomán már amúgy is mélyponton
állt, mostani lelepleződése ezen aligha javít.



Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter. Lenyomozták Fotók: AP

Az elmúlt héten újabb fordulatot vett – és ezzel egyértelműen a francia
elnöki székért folytatott, már-már vérre menő politikai csatározás szintjére
emelkedett – az évekkel ezelőtt névtelen feljelentések alapján kirobbant,
Clearstream néven elhíresült korrupciós botrány azt követően, hogy a Le Monde a
múlt héten nyilvánosságra hozta Philippe Rondot tábornok vallomását. Eszerint
Villepin, akkori külügyminiszter Jacques Chirac köztársasági elnök kérésére 2004
januárjában arra utasította a tábornokot, hogy egy bizalmas megbízás keretében
Sarkozy után nyomozzon annak kapcsán, hogy felmerült, ez utóbbinak külföldön
vezetett titkos bankszámlái lennének. A feltételezés alapjául szolgáló névtelen
feljelentés tárgyában indított ügyészségi vizsgálat alatt Rondot-nál még a
vallomástételt megelőzően tartott házkutatás során előkerült egy feljegyzés,
melyet a tábornok a de Villepinnel folytatott megbeszélésről készített.
Eszerint: „A tét: N. Sarkozy. A célpont: N. Sarkozy.”

A tábornok vallomása szerint a leendő miniszterelnök arra kérte, hogy az államfő
„utasításának” megfelelően lépje túl a Michelle Alliot-Marie védelmi miniszter
asszony által kért nyomozásának hivatalos kereteit, miközben az ügyben érintett
politikusok ügyében nyomoz.



Chirac és Villepin. Erkölcsi mélyrepülés?

Dominique de Villepin így igen kellemetlen helyzetbe került, annál is inkább,
mert Nicolas Sarkozy azt állítja, hogy politikai összeesküvés célpontja lett,
amelynek egyetlen célja az volt, hogy őt eltávolítsák az elnöki székért
folytatott küzdelemből, és olyan megjegyzéseket tesz, amelyek egyértelműen a
miniszterelnöknek a botrányban betöltött szerepére utalnak. Villepin ezt
követően annyit elismert, hogy tényleg megbízta Rondot-t egyes tételek
leellenőrzésével, állítása szerint azonban a kért nyomozás nem politikusok ellen
irányult. Később annyit tett ehhez hozzá, hogy a Clearstream-ügy keretében
„soha” nem nyomoztatott annak kapcsán, hogy Sarkozynek vannak-e külföldön titkos
bankszámlái.

A nyilvánosságra került vallomás a hét végére olyan súlyos belpolitikai
vihart kavart, hogy jobb- és baloldalról egyaránt egyre többen követelni kezdték
az őszi külvárosi zavargásokat és az idén tavasszal lezajlott tüntetéssorozatot
túlélő miniszterelnök lemondását. A Libération szombati vezércikkében követelte
Villepin lemondását annak érdekében, hogy az ország ne váljon nevetségessé a
nemzetközi közvélemény előtt, és ne tűnjön fel egy banánköztársaság színében.
Egyes liberális politikusok még ennél is tovább mentek, és egyenesen Jacques
Chirac lemondását követelték.

Villepin népszerűségi mutatója a történtek hatására öt százalékot zuhant,
mielőtt megállt volna eddigi legmélyebb szintjén, húsz százalék körül. (Ezzel az
„eredménnyel” megközelítette az ötödik köztársaság legnépszerűtlenebb
miniszterelnökének, Edith Cressonnak a 18 százalékos népszerűségi mélypontját.)

Kedden váratlan fordulat következett be az ügyben: a Figarónak adott
interjúban Rondot cáfolta saját, bíróság előtt tett vallomását, és kijelentette,
hogy a bíróságon „a rá nehezedő nyomás” következtében tette a nyilvánosságra
került vallomását. A tábornok szerint „de Villepin soha, semmilyen formában nem
utasította arra, hogy politikusok után nyomozzon”, de azt az állítását
fenntartja, hogy Sarkozy neve bizony elhangzott a de Villepinnel folytatott
megbeszélésen.

Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok is egyértelműen mutatják, hogy az ügynek
még koránt sincs vége, de arra is rávilágítanak, hogy nemcsak két, az elnöki
székért mindenre elszánt politikus harcáról van itt szó, hanem az egész francia
intézményrendszer olyan súlyos válságáról, amely már a jövő évi elnökválasztások
előtt megrázhatja Franciaországot.

Pénzmosoda Tajvantól Luxemburgig

A Clearstream-ügy idestova öt éve kezdődött, akkor még pénzmosási
botrányként, azt követően, hogy Denis Robert újságíró „Révélation$” című
könyvében feltárta a pénzintézet egy elbocsátott alkalmazottja segítségével,
hogy a luxemburgi székhelyű Cedel, majd Clearstream névre keresztelt pénzintézet
igazából egy „hatalmas pénzmosoda”, amely több tucat nemzetközi bankkal áll
kapcsolatban, azok számára évente mintegy 150 millió tranzakciót kezel
titkosított bankszámlákon keresztül. Az ügy kapcsán akkor mintegy nyolcezer,
köztük 57 francia tulajdonú számla „lepleződött le”, melyek mind a világ
legnevesebb bankjaihoz vezettek. Bár a Clearstream minden pénzmosási vádat
tagadott, elnökét mégis azonnali hatállyal menesztették.

2003-ban Philippe Rondot tábornok, volt hírszerző tiszt a védelmi minisztérium
tanácsosaként értesült a Clearstream-számlákat és a számlatulajdonosok neveit
tartalmazó listák létéről, állítása szerint Jean-Louis Gergorin, az EADS
(Európai Légvédelmi és Űrtechnikai Társaság) elnökhelyettesétől, Villepin közeli
barátjától.

2003 novemberében Rondot megbízást kapott Michele Alliot-Marie védelmi miniszter
asszony kabinetfőnökétől, hogy nyomozzon a számlákkal kapcsolatban. Hamar arra
az eredményre jutott, hogy a listák hamisítványok, és erről 2004 végén
értesítette a miniszter asszonyt.

2004 májusában a francia Thomson cég tajvani hadihajó-szállításának korrupciós
ügyeiben nyomozó Renaud Van Ruymbeke bíró egy több oldalnyi, géppel írt névtelen
levelet kapott, amely egy „maffia létére” hívja fel a figyelmet, melynek francia
nagygyárosok és orosz oligarchák is a tagjai. A levél írója szerint a „maffia”
tagjai a tajvani fregatteladások kapcsán kapott csúszópénzeiket a Clearstreamnél
vezetett titkos számláikon tartják. Pár héttel később egy második, már CD-t is
tartalmazó névtelen levél pedig több politikus – többek között Nicolas Sarkozy –
nevét is az egyes számlákhoz kapcsolta. A feljelentés szerint az említett
személyek külföldi bankoknál vezetnek titkos számlákat a Clearstreamen keresztül
– Sarkozy például az olasz Banca Popolare di Sondrionál. A római székhelyű bank
az olasz lapok szerint kapcsolatban állt a csődbe jutott Vatikáni Bankkal is.
Van Ruymbeke hivatalosan megkereste az említett bankokat, amelyek sorra
tisztázták a feljelentett személyeket. 2004 őszére tehát a bíró ugyanarra a
következtetésre jutott, mint Rondot: a listákat meghamisították.

Idén aztán még inkább felpörögtek az események. Sarkozy – akinek 2005 júniusában
történt belügyminiszteri kinevezése óta legfőbb szándéka, hogy a személye elleni
rágalomhadjáratot felgöngyölítse egészen annak kitervelőjéig – januárban
magánvádas eljárást kezdeményezett az ügyben, amelyet több más érintett személy
is követett. Közben folytatódtak a házkutatások, előbb Rondot lakásában és
hivatalában, majd a Védelmi Minisztérium, a DGSE hírszerző szolgálat (francia
CIA) és az EADS irodáiban. Rondot-t eközben mint tanút hallgatták ki a nyomozók,
aminek eredménye pedig már a válságot vetíti előre: a hírszerző tiszt
egyértelműen kijelentette, Villepin és Chirac bízták meg őt azzal, hogy Sarkozy
után nyomozzon.

Egyes sajtóforrások szerint a miniszterelnöki Matignon palotát is elérheti a
házkutatási parancs. Villepin aligha térhet ki a tanúvallomás elől, hiszen
érthetetlen lenne, hogy miért nem reagál semmit arra, ha – akár joggal, akár
jogtalanul – azzal vádolják, hogy a titkosszolgálatot saját politikai céljaira
használta fel.

Olvasson tovább: