Kereső toggle

Munkát, ingyen- kenyeret

Miniintifáda Párizsban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Franciaországban látszólag sikerült a kör négyszögesítése: az első
munkavállalásról szóló törvény kapcsán egymásnak feszülő erők mindegyike
győzött, igaz, csak egy kicsit: a diákok azért, mert a törvényt ugyan aláírta az
elnök, de rögtön fel is függesztette; Dominique de Villepinnek pedig nem kellett
engednie, ezt megtette helyette Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy. A kormányfő
népszerűsége újabb mélypontot ért el, a L’Express című hetilap felmérése szerint
már 28 százalékra csökkent, a lakosság 45 százaléka szeretné, ha távozna.



Fotók: AP

Jacques Chirac múlt hét pénteken úgy viselkedett, mint az ismert népmese
főhőse, aki hozott is ajándékot, meg nem is, fel is öltözött, meg nem is. A
francia elnök ugyanis a nemzethez intézett televíziós beszédében, amelyet több
mint húszmillióan néztek, bejelentette: aláírja az első munkavállalásról szóló
törvényt, a CPE-t (Contrat Premier Embauche). Mindazonáltal azt is bejelentette,
hogy a törvényen javítani fognak, ezért arra kérte a munkaadókat, hogy ne
alkalmazzák mindaddig, amíg a módosítások el nem készülnek.

Jacques Chirac ezzel a televíziós beszéddel sem tudott javítani amúgy is
jelentősen megrendült népszerűségén, bár kétségtelen, hogy komoly lépést tett a
krízis megoldására, sikerült ugyanis az arcvonalakat valamelyest fellazítani.
Azzal azonban, hogy a törvényt végül is úgy léptette életbe, hogy az nem
alkalmazható, komoly politikai csatát vesztett egy olyan harcban, amelyet nem ő
provokált. Az első munkavállalásról szóló törvény ugyanis teljes mértékben
Dominique de Villepin miniszterelnök ötlete volt, aki sokáig saját kormányát sem
tájékoztatta a készülő törvényről, amelyet sürgősséggel fogadtatott el a
nemzetgyűléssel.

Jacques Chiracnak a törvény kihirdetésével tehát egyszerre kellett két dolgot
megoldania: véget vetni annak a társadalmi feszültségnek, amely miatt hetek óta
ezrek, néha százezrek vonulnak a francia városok utcáira, illetve megtartani
miniszterelnökét. Azzal, hogy a törvény valójában nem lépett érvénybe, és
elkezdődtek a tárgyalások a szakszervezetekkel annak módosításáról, sikerült
lehiggasztani a kedélyeket, és ez annak ellenére érzékelhető, hogy kedden újra
milliók vonultak fel a törvény ellen tüntetve. Az elnöknek egyúttal sikerült
megtartania miniszterelnökét is, anélkül, hogy Villepinnek visszakoznia kellett
volna. Ezzel a lépéssel azonban mind a ketten elvesztettek egy nagyon jelentős
ütközetet, és bekövetkezett az, amit nagyon szerettek volna elkerülni: sikerült
Nicolas Sarkozy belügyminisztert olyan pozícióba hozni, hogy ő legyen a „megoldóember.”


Sarkozy az egész krízis alatt úgy volt lojális a kormányhoz és a kormányfőhöz,
hogy nem volt kétséges: valójában nem ért egyet Villepin elképzeléseivel. Chirac
múlt pénteki üzenetét követően azonban végre kezébe vehette az ügyet. Szombaton
reggelire hívta pártjának prominenseit, üzent a szakszervezeteknek, hogy a CPE-t
jelenlegi formájában vissza fogják vonni, hétfőn este rendkívüli ülésre hívta
össze a kormánypárt vezetőit, kedden délelőtt fogadta a rendőrség vezetőit, hogy
a tüntetések biztosításáról tárgyaljanak, kedden este pedig a sajtón keresztül
biztosította a lakosságot, hogy szigorúan járnak el a randalírozókkal szemben,
akiknek szemmel láthatóan semmi közük a tüntetések céljaihoz, csak kihasználják
az alkalmat. (Ez mellesleg új eleme a hetek óta tartó tüntetéssorozatnak, a
héten ugyanis megjelentek a külvárosi fiatalok is, akik brutális verekedéseket
provokáltak, törtek-zúztak. Kedden este mintegy háromszázötven embert vettek
őrizetbe közülük.) Összegezve tehát, Sarkozy mint a kormányzó jobboldali párt,
az UMP elnöke magához ragadta a kezdeményezést, és pár nap alatt sikerült
„rávernie néhány kört” a miniszterelnökre, aki most találkozók, kormányülések és
megbeszélések sokaságával próbál újra nyeregbe kerülni.

Az utcákon mindeközben „zavartalanul” folytak a tüntetések: kedden az egy
héttel korábbihoz hasonló méretű megmozdulásra került sor, amelynek során a
rendőrség szerint mintegy egymillióan, a szakszervezetek szerint viszont
hárommillióan vettek részt. A számok ezen a héten is leginkább a párizsi adatok
tekintetében tértek el, a rendőrség szerint csak nyolcvannégyezren tüntettek, a
tüntetők viszont ismét közel hétszázezer tüntetőt számoltak. A vidéki
nagyvárosokban hasonló méretű tüntetések voltak, Lille-ben húszezren,
Marseille-ben százötvenezren, Bordeaux-ban pedig a város eddigi legnagyobb
megmozdulásán mintegy százezren vettek részt. Grenoble-ban szinte már rituálissá
vált az elmúlt hetekben a fiatalok és a rendőrök közötti összecsapás, amelynek a
vége ezúttal is a diákok futása lett, azt követően, hogy a rendőrség
könnygázgránátokkal próbálta megfékezni őket.

A hatalmas tömeg ellenére azonban sokan azt prognosztizálják, hogy a
tüntetéssorozat hamarosan kifullad, és ez már kedden is érzékelhető volt: a nagy
számok ellenére a tömegközlekedés zavartalanabb volt, mint a múlt héten, a
közszférában dolgozók közül kevesebben vettek részt az e heti sztrájkban, mint a
múlt keddiben. Ugyanakkor közeledik a húsvéti vakáció, így egyes egyetemeken már
a harmadik „oktatásmentes” hónap fog elkezdődni, ez pedig egyre súlyosabb
teherként nehezedik a diákok vállára, akiknek az első munkahely előtt még le is
kell vizsgázniuk a nyári vizsgaidőszakban. n

Olvasson tovább: