Kereső toggle

Putyin sokat ígért Gyurcsánynak

Változás 2006? Nyet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ne bontsuk le az útzárat, ha kérhetem” – figyelmeztette az őr a Parlament gépkocsibejárója előtt az egyik szórakozott angol újságírót, aki óvatlan mozdulattal félrerúgta a csecsen és más terroristák esetleges támadása ellen elhelyezett közlekedési akadályt. A biztonságtechnikai eszköz mintegy fél kiló súlyúnak látszott, a szögek az újságíró cipőtalpában szerencsére nem tettek kárt. A magyar–orosz csúcstalálkozó helyszínén nem sok érződött a várost két napra felforgató rendőri készültségből – a Parlamentben még az újságírók nevét sem ellenőrizték.

Hosszú volt a tél, de eljött a tavasz – kezdte Gyurcsány Ferenc Vlagyimir Putyin orosz elnökkel közösen tartott nemzetközi sajtótájékoztatóját. A magyar miniszterelnök a költői képet a biztonság kedvéért gyorsan meg is magyarázta: 1990 előtt az egyoldalú függőség, utána pedig a bizalmatlanság nyomta rá a bélyegét a Moszkvával fennálló kapcsolatokra. „Hibáztunk, amikor
ideológiai okokból kivonultunk az orosz piacról” – mondta Gyurcsány, aki szerint a barátságtalan viszonynak – ki gondolta volna – 2002-ben lett vége. Elkezdődött az együttműködés, ami az elmúlt évben „partnerséggé nemesült” – hangsúlyozta a miniszterelnök. „Lezárult a múlt lelki értelemben is. Ahogy sok évtizede a szabadságharc zászlói, majd később a korona hazaérkeztek, úgy most a sárospataki könyvek is a kapcsolatok új szakaszát jelzik.”

A múlt lezárására mindkét vezető gesztust tett: Gyurcsány Ferenc bocsánatot kért a Szovjetunió ellen intézett második világháborús hadüzenetért („Semmi keresnivalónk nem volt ott”), Vlagyimir Putyin pedig elismerte, hogy – bár „Oroszország nem azonos a Szovjetunióval” – morális felelőséggel tartoznak az 1956-os „eseményekért”. (Hasonló módon fogalmazott egy nappal később Prágában is az 1968-as megszállással kapcsolatban.)

Ennél több szó aztán nem is esett a múltról, annál több a jövőről, ami Magyarország számára elsősorban gazdasági területen tűnik ígéretesnek. Moszkva elosztóbázist keres a déli irányból kiépülő földgázvezetékhez, és mint Putyin elmondta, Magyarország épp megfelelő lenne, hogy Európa innen kapja a jövőben az energiaellátása jelentős részét. Oroszország számára fontos partnerei energiabiztonsága, utalt Putyin a januári ukrán–orosz gázvita nyomán kialakult európai pánikra. A „Kék Áramlat” gázvezeték a Fekete-tenger alatt húzódna, majd Törökországon keresztül, déli irányból épülne tovább Európa felé. 

Az orosz elnök világossá tette, hogy a nagyvonalú ajánlat nem véletlenül érkezett másfél hónappal a magyarországi választások előtt. „A kedvező politikai háttér megjelenik a gazdaságban is” – mondta Putyin. Amikor egy újságíró megkérdezte, hogy eltérítheti-e valami a tervek megvalósításától, az orosz elnök rezzenéstelen arccal azt válaszolta, hogy a „bizalom és a stabilitás légkörének a megváltozása gátló tényező lehet, de jó alap van annak feltételezésére, hogy a kapcsolatok zavartalanok maradnak.” 

A gázvezeték mellett az oroszok felújítanák a paksi erőművet, megnyitnák a piacukat
a magyar élelmiszerek előtt, gyógyszergyárat és lakóparkokat építhetnénk Oroszországban – feltéve, „ha megmarad a bizalom”. Putyin tehát mindent egy lapra, Gyurcsányra tesz, amit azzal is kifejezett, hogy lemondta tervezett négyszemközti találkozóját Orbán Viktorral, helyette együtt fogadta a négy parlamenti párt vezetőjét. A magyar miniszterelnököt néhány héttel ezelőtt Tony Blair is kampánytámogatásban részesítette. Gyurcsány Ferenc elégedett lehet a nemzetközi hátszéllel, és ebben láthatóan az sem zavarta, hogy Putyin tavaly ősszel Németországban történetesen Gerhard Schröder újraválasztása mellett kampányolt. 

Ultimátum Berezovszkijnak

Jack Straw brit külügyminiszter figyelmeztette a Londonban élő neves orosz üzletembert, Borisz Berezovszkijt, hogy kiutasíthatják Angliából, ha továbbra is Vlagyimir Putyin elnök elleni puccsra készül. Az ultimátum előzménye, hogy Jelcin elnök egykori bizalmasa egy februári interjúban azt nyilatkozta, hogy „erőszakos hatalomátvételt” készít elő Oroszországban. Berezovszkij a kilencvenes években a leggazdagabb orosz vállalkozó volt, és állítása szerint sokat tett azért, hogy Jelcin után Putyin kerüljön a hatalomba, de az elnök hálátlan maradt, sőt üldözni kezdte őt. Hogy így volt-e, Oroszországban vitatják, mindenesetre tény, hogy 2001-ben vádat emeltek Berezovszkij ellen, aki Nagy-Britanniában kapott politikai menedékjogot. London akkor a kapcsolatok meghidegülését is vállalta Moszkvával, most azonban úgy tűnik, terhessé vált számára az orosz mágnás jelenléte. Ha vissza kellene mennie Oroszországba, a kilencéves szibériai börtönre ítélt Mihail Hodorkovszkijhoz, a hatalmi eszközökkel
visszaállamosított Jukosz volt elnökéhez hasonló sorsra számíthatna. Berezovszkij hajdani barátjának és üzlettársának, a szintén Londonban élő Roman Abramovicsnak azonban – egyelőre – nincs mitől tartania: a Chelsea futballklub tulajdonosát Vlagyimir Putyin tavaly novemberben újabb öt évre kinevezte Csuhotka tartomány kormányzójának. Abramovics köszöni szépen a bizalmat, de azért egyre ritkábban látogatja meg a távol-keleti birodalmát, hátha egyszer ottmarasztalják.

Irán jó üzlet Moszkvának

A nagy érdeklődéssel kísért nemzetközi sajtótájékoztatón (26 televíziós stáb forgatott az eseményen) Putyin egy kérdésre válaszolva kitért az iráni atomválságra is. Oroszország támogatja Teheránt, de ennek feltételei vannak. „Nagyon optimista vagyok, hogy az irániak megértik: minden segítséget megadunk ahhoz, hogy békés célú nukleáris programjukat folytatni tudják” – mondta, amit a jelenlévő nyugati újságírók egy része úgy fordított le magának, hogy Moszkva leveheti a kezét Iránról, ha nem mond le az atomfegyverkezésről. A jövedelmező együttműködésről azonban – amíg lehet – nem szívesen mond le. „Ha az irániak kifizették az erőművek és légvédelmi fegyverek árát, Moszkva nem bánja, ha Amerika lebombázza azokat”
– vonta le a magánkövetkeztetést az egyik tudósító. Az orosz diplomácia másik nagyszabású közel-keleti projektjéről, a Hamasz „megszelídítéséről” Budapesten nem esett szó. Lapértesülések szerint a héten Oroszországba érkező palesztin delegációval Putyin nem is találkozik, bár erről korábban szó volt. Az óvatosság azt jelzi, hogy Moszkva ugyan szívesen helyreállítaná az öbölháború előtti befolyását a Közel-Keleten, de tisztában van azzal, hogy a béketeremtésbe eddig már több vezető politikus is belebukott.

Olvasson tovább: