Kereső toggle

Bush országértékelő beszéde: Irak, Irán, olaj

Sorsdöntő év

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

George W. Bush szerint Amerika jövője 2006-ban fog eldőlni. Az elmúlt időben népszerűségének mélypontjára jutott elnök sorrendben ötödik éves országértékelő beszédében azt hangsúlyozta, hogy olyan sorsdöntő feladatok állnak az ország előtt, mint a külföldi olajfüggőség csökkentése, Irak fejlődésének biztosítása és az egyre növekvő iráni atomfenyegetés kezelése. 

Bush beszédét Martin Luther King özvegyéről való megemlékezéssel kezdte, aki hétfőn hunyt el hetvennyolc éves korában. Az elnök kiemelt szerepet szentelt az energiakérdésnek. Bush kifejezte, hogy új technológiák segítségével kellene megoldást találni a közel-keleti olajfüggőség csökkentésére. Célja az, hogy 2025-re a Közel-Keletről származó amerikai olajimport 75 százalékát valamilyen módon helyettesíteni tudják. (Érdekes módon ez az adat pontosan megegyezik a 2004-es demokrata elnökjelölt, John Kerry egyik programpontjával.)

A külpolitikai feladatokat illetően Bush hangsúlyozta, hogy a szeptember 11-ei események arra tanították az Egyesült Államokat, hogy a más országok problémái és az elnyomás fenyegetheti az amerikai népet is. Az elnök úgy véli, hogy az amerikai vezető szerepvállalás jelenti az egyetlen módot arra, hogy megvédjék népüket, hogy biztosítsák a békét és hogy sorsukat ellenőrzésük alatt tartsák. Hangsúlyozta, hogy országa nem szigetelődhet el, hanem világszerte részt kell vennie a terrorizmus és más bűntények, a korrupció, valamint a szegénység elleni küzdelemben. 

Bush beszédében foglalkozott az iráni atomfenyegetéssel. Elmondta, hogy Iránnak abba kellene hagynia a terroristák támogatását és fel kellene hagynia nukleáris ambícióival. 

Az iraki háborúval kapcsolatosan Bush leszögezte, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad meginognia az előtte álló feladattól. Annak ellenére, hogy a háború már negyedik éve zajlik és több mint 2240 amerikai halt meg, az elnök szerint az ország jó úton halad az önálló kormányzás felé, az iraki biztonsági erők lassan, de biztosan átveszik az ellenőrzést. Bush nem nevezett meg fix menetrendet az Irakból történő csapatkivonásokra, kijelentette azonban, hogy a katonai parancsnokok véleménye alapján fogja eldönteni, hogy mennyi katona állomásozzon Irakban.

Amerika dilemmája

Bush elnöknek előbb-utóbb szembe kell néznie azzal a súlyos kérdéssel, hogy elrendeli-e az iráni nukleáris létesítmények elleni támadást (esetleg Izraellel együtt), vagy beletörődik abba, hogy létrejön egy terrorizmust támogató új atomhatalom – írja a Los Angeles Timesban megjelent elemzésében Max
Boot.

„Európa három éven keresztül próbált tárgyalni Iránnal: az egyetlen eredmény az volt, hogy Teherán időt nyert az atomlétesítményei jobb elrejtésére és az uránprogram felgyorsítására” – véli az amerikai lap, amely szerint idén kész ténnyé válhat a „perzsa bomba” elkészítése. „A teheráni mollák keresztapaként felügyelik a Hamasz, a Hezbollah, az Iszlám Dzsihád és más terrorcsoportok tevékenységét. Fegyvereket szállítanak az iraki ellenállók számára, kiképzik az öngyilkos merénylőket, valamint menedéket nyújtanak az al-Kaida több vezetőjének is” – írja Boot. Az iráni elnök fenyegetéseire, miszerint Izraelt eltörli a térképről, vagy a legutóbbi kijelentésére, hogy egy támadásra olyan választ adnának, amely „Saronhoz hasonlóan egész Izraelt örök kómába borítaná”, sok nyugati elemző csak legyint, mondván, azok a hazai közönség számára szólnak. Ugyanezt tették 1935-ben Hitler beszédei hallatán is. 

A Los Angeles Times cikkírója ugyanakkor kételkedik abban, hogy a szankciók lehetősége megrettentené a teheráni vezetőket, hiszen Oroszország, Kína és az európaiak sem kockáztatnák meg az olajexport korlátozását a mai, 60 dollár feletti árak mellett. Maximum a külföldön lévő – és már rég kiürített – iráni számlák befagyasztását és némi utazási korlátozást rendelhetnek el. „Ez csekély ár a nukleáris dicsőségért” – véli Boot. Az iráni ellenzéktől botorság azt várni, hogy a belátható jövőben rendszerváltást kényszerítenek ki, csakúgy, mint az Irakban lekötött amerikai szárazföldi erők inváziójára számítani. A cikkíró szerint ezért az egyetlen reális – bár kockázatos – lehetőség Amerika számára a légitámadás az iráni atomlétesítmények ellen, esetleg kommandóakciókkal kiegészítve, és az izraeli légierő bevonásával: „Kérdés, hogy a bombázás megsemmisítené-e az iráni atomprogramot, az azonban valószínű, hogy évekre visszavetné azt. Számba kell venni az iráni megtorlás lehetőségét is, akár Amerika, akár a szövetségesei elleni támadást, de még ezek a kockázatok sem érnek fel egy nukleáris Irán jelentette veszéllyel.” 

Az elemzés végkövetkeztetése szerint Bush elnöknek előbb vagy utóbb döntenie kell: engedi, vagy megakadályozza Irán fegyverkezését. „Bármekkora zajt is csapnak a diplomaták, ez a dilemma ettől nem tűnik el” – állítja Max Boot.
(Hetek-összeállítás)

Olvasson tovább: