Kereső toggle

A piszkos munka Moszkvára marad

Orosz rulett

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Oroszország a közel-keleti rendezésben érdekelt nagyhatalmak (az úgynevezett Kvartett) nevében hívta tárgyalni a Hamaszt Moszkvába. Az orosz elemzők egy része úgy látja, hogy Putyin előrelátó lépése vezető szerephez juttatja Oroszországot a válság rendezésében, míg mások szerint ez a lépés több veszélyt, mint hasznot rejt magában.



Államfői fogadtatás a Kremlben

Ahogy egy külpolitikai szóvivő fogalmazott, a Moszkva–Hamasz-megbeszélések ötlete annak érdekében született, hogy ezáltal is megakadályozzák a palesztin–izraeli viszony további kiéleződését. „Nagyon egyszerű a politikában felégetni a hidakat, viszont jóval több eredményt lehet elérni a közös elvárásoknak megfelelő rugalmas megoldásokkal” – érvelt Putyin.

Az újdonsült palesztin vezetés azonnal reagált az orosz elnök kezdeményezésére. „Vlagyimir Putyin lépése bizonyítja Moszkva kiegyensúlyozott hozzáállását a közel-keleti válság megoldásához” – nyilatkozta még aznap a moszkvai palesztin nagykövet a sajtónak.

Vannak újságok, amelyek címlapja szerint „Oroszország terroristákat lát vendégül”. A Verszija című lap elemzője azonban úgy látja, hogy a demokratikus úton hatalomra került Hamasz éppen most veszíti el a „méregfogát” – hiszen vezetői az államhatalom hivatalos képviselőiként kénytelenek lesznek betartani a legitim politikusok viselkedési normáit, felhagyva a radikális ellenzék és a terrorizmus módszereivel – példaként a néhai Jasszer Arafatot, illetve a két éve elhunyt csecsen elnököt, Ahmad Kadirovot említi, ez utóbbi a csecsen háború idején Moszkva ellen harcolt, és onnan nézve terroristának számított.

„Lehet-e tárgyalásokat folytatni egy olyan szervezettel, mint a Hamasz?” – teszi fel a kérdést az Izvesztyija. Az „igenlők” táborában például Alekszandr Cipko azzal érvelt, hogy Oroszország a többi államnál alkalmasabb arra, hogy válság esetén közvetítő legyen az iszlám világ és a Nyugat között. „Csak most, tizenöt évvel a szovjet éra után ismerjük fel azt a pozitív küldetést, amelyet a kommunista Szovjetunió betöltött a huszadik században: a globális világ egyensúlyban tartásának küldetését” – véli az ismert politológus, aki szerint Oroszország éppúgy a keresztények, mint a muzulmánok országa is.

A másik tábor szerint azonban a Hamasszal való párbeszéd diplomáciai vereséggel fog végződni Oroszország számára. Ahogy az Izvesztyija külpolitikai szerkesztője fogalmazott: „A Hamasz vezetői eljönnek ugyan a Kremlbe, és meg is köszönhetik a kezdeményezést; hízeleghetnek is – aztán végül mégsem velünk állapodnak meg a válság megoldásáról, hanem azokkal, akik ezt készek finanszírozni, vagyis az amerikaiakkal és a nyugat-európaiakkal. Hányszor, de hányszor léptünk ebbe a csapdába az elmúlt időszakban! A legkülönfélébb »nehézfiúk« (Milosevics, Szaddám, Kim Dzsong Il, Ahmadinezsád) játszották ki az »orosz lapot« – kihasználták Moszkvát, cserébe a semmiért. Amint konkrét megegyezésekre kerül sor, azt az Egyesült Államokkal kötik meg – és a Hamasz, úgy tűnik, ugyanígy tesz majd.” E vélemény megfogalmazója arra is figyelmeztet, hogy Amerika és a Nyugat nem hagyják ki majd annak a lehetőségét, hogy újra kijelentsék: Oroszország nem megbízható partner.

A Delo című szentpétervári ellenzéki hetilap még borúlátóbb: „Oroszországnak nem sokáig sikerül megülnie ezt a lovat. Rábízzák a legpiszkosabb munkát, majd a leghátsó sorba küldik, a válság rendezésétől legtávolabb eső pozícióba. Az ő közreműködése ebben a folyamatban ugyanolyan fikció marad, amilyen maga a békefolyamat. Úgyhogy Oroszország többet veszít az egészen, mint amennyit nyer, míg a többi ország – hála az orosz kezdeményezésnek – elegánsan távol maradhat. Aztán, ha minden dugába dől, majd Oroszországra lehet mutogatni.”

Olvasson tovább: