Kereső toggle

Értékelések a kettős EU-elutasításról

Miért nem?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Az Európai Unió a létét érintő alapvető kérdésekkel néz szembe. Állampolgárai nem emlékeznek arra, hogy miért kezdték el az integrációt, nem tetszik nekik az, ami lett a folymatból, és félnek attól, ami jövőben lehet belőle" – így értekelte a múlt heti francia és holland népszavazás után kialakult helyzetet a Financial Times egyik kommentárja. A héten aztán a britek is – akik júliustól átveszik az unió soros elnöki tisztét – letették a maguk koszorúját az európai alkotmány képletes ravatalához, miután Jack Straw külügyminiszter a parlamentben bejelentette: Nagy-Britanniában egyelőre nem folytatják az uniós alkotmányról rendezendő brit népszavazás törvényi előkészítését. Tony Blair miniszterelnök ugyanakkor bízik abban, hogy az alkotmány elutasítása új lehetőséget ad Európának, hogy ismét az emberek, és nem a politikai elit érdekeit igyekezzen
megvalósítani.

Mi volt a kétszeres elutasítás oka? A lapunk által megkérdezett politikusok és közéleti szereplők – európai társaikhoz hasonlóan – eltérő válaszokat fogalmaztak meg. A francia és a holland kormány népszerűtlensége mellett az Európai Unió bővítési folyamata által kiváltott ellenérzéseknek tulajdonítható a két népszavazáson született elsöprő nem – nyilatkozta a Heteknek Kovács László európai biztos. 

Simicskó István, a Fidesz képviselője – aki 2003-ban egyedüliként szavazott nemmel a parlamentben az EU-csatlakozási szerződés aláírásáráról – a Nyugat-Európában is fellelhető globalizációellenes érzelmeket említette. 

Tamás Gáspár Miklós szintén gazdasági okokkal magyarázza az elutasítást, egy – neve elhallgatását kérő – uniós magyar diplomata viszont azt állítja, jelentős ellenérzések tapasztalhatóak az új tagállamokkal szemben: a francia uniós bürokraták már a csatlakozás után éreztették a kelet-európaiakkal, hogy nem örömmel tekintenek rájuk, hanem úgy, mint egy elhibázott ígéret nyomán idekeveredett társaságra, akik csak tovább növelik az uniós pénzekért folytatott versenyben a konkurenciát. 

Csaba László közgazdász szerint a nizzai szerződés rendezi a politikai súlyokat, a régi és az új tagállamok befolyását a törvényhozásban.

Cikkeink a külpolitika és fókusz rovatokban:

Az álmoknak vége



Rózsaszíntől a feketéig



Miért nem?



Döcögő integráció

Olvasson tovább: