Kereső toggle

Izraeli–palesztin tűzszünet: Oslo 2

A szűk ösvény

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A knesszet nagy valószínűséggel második és harmadik olvasásban is elfogadja a gázai kivonulásról szóló törvényjavaslatot. Ugyan lapzártáig a szavazás még nem történt meg, ám az előrejelzések szerint a 120 tagú parlament 66 képviselője támogatja a javaslatot. Ezzel elhárul a jogi akadály a gázai zsidó települések felszámolása és az izraeli hadsereg kivonulása elől. A Sarm es-Sejki csúcs után gőzerővel beindított folyamat várhatóan felgyorsul.



Palesztin foglyok beszélőn. Szabadulhatnak Fotó: Reuters

Az izraeli kormány számos intézkedéssel igyekezett megerősíteni a január 9-én megválasztott Abbász elnök helyzetét. Szabadon engednek nyolcszáz, már régóta izraeli börtönben ülő palesztin elítéltet. Jerikó biztonsági felügyeletét átadták a Palesztin Hatóságnak. Mofáz honvédelmi miniszter abba is beleegyezett, hogy hamarosan Nablusz és Hebron is palesztin ellenőrzés alá kerüljön. Izrael jelezte, hogy visszatérhet otthonaiba az a Gázai övezetbe toloncolt 26 nyugati-parti palesztin, akik 39 napig tartották megszállva a betlehemi Születés Templomát, kifosztva az épületet és bántalmazva papjait. Izrael 2002-ben kényszerlakhelyül a Gázai övezetet jelölte ki számukra, további 13 terroristát pedig különböző európai országokba száműztek. Saron beleegyezett abba is, hogy a 13 – a Fatah, a Hamasz és az Iszlám Dzsihádhoz tartozó – terrorista ügyét eseti alapon újravizsgálja, hogy hazatérésüket engedélyezze. Izrael azt is megfontolja, hogy most először olyan elítélt terroristákat is szabadon engedjen, akik izraelieket gyilkoltak vagy sebesítettek meg.

Izrael eleget tett azoknak az európai és amerikai követeléseknek, hogy Mahmúd Abbász helyzetét egyoldalú gesztusokkal segítse megszilárdítani. Mit tett Abbász cserébe a másik oldalon? Sarm es-Sejkben megígérte, hogy a palesztinok az izraeliekkel szembeni erőszakot mindenhol beszüntetik. Saron
pedig leállíttatta a palesztinokkal szembeni katonai hadműveleteket. Izrael csak a "ketyegő bombákkal", vagyis a célpontja felé tartó öngyilkos merénylőkkel szemben lép fel. Ennek keretében a múlt héten Jeruzsálemben hiúsítottak meg egy öngyilkos merényletet.

A térségbe látogató Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter Abbász megválasztásában és a tűzszüneti megállapodásban a béke páratlan lehetőségét látja. Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője pedig már nem is "a lehetőség ablakáról", hanem egyenesen a széles "sugárútról" beszél, amelyen "izraeliek és palesztinok a barátaikkal együtt menetelnek" a béke felé. Az EU változatlanul eurómilliárdokkal támogatja a palesztinokat. Ezt most az Egyesült Államok is megtoldotta 300 millió dollárral, amelyből 30 millió azonnal folyósítandó. Washington kiképzést is nyújt a palesztin rendőröknek. Moszkva pedig kész a biztonsági erőket helikopterekkel is felszerelni.

Hová vezet ez a folyamat? Vajon a most megindult enyhülés elvezet-e a békéhez, a válság tartós rendezéséhez? Mire irányul Abbász szándéka? Vajon az újonnan megválasztott palesztin vezető szakított-e korábbi önmaga, Arafat és a PFSZ stratégiai céljával, Izrael felszámolásával?

Abbász Arafat halála óta többször is bírálta a "fegyveres intifádát", és kinyilvánította szándékát annak befejezésére. A fegyveres harcot – szerinte – be kell szüntetni, mert az akadályozza a tárgyalásokat. Ennek érdekében Abbasz megpróbálta elérni, hogy a terrorszervezetek szüntessék be akcióikat. Hangsúlyozta azt is, hogy e cél érdekében erőszakot nem alkalmaz. Meggyőzéssel próbálja rábírni a Hamaszt, az Iszlám Dzsihádot és az al-Aksza Mártírjainak Brigádját a terrorcselekmények beszüntetésére. Félreértés azonban ne essék: csak ideiglenes tűzszünetről van szó, amit arabul "tada\'a"-nak, nyugalomnak neveznek.

Abbász szerint azért kell az intifádát leállítani, mert azzal nem érték el céljukat. Felismerte, hogy a tárgyalásokkal többet lehet elérni, mint a fegyveres akciókkal. Abbász jól kitapinthatóan nem stratégiát, hanem taktikát váltott. Visszatért Arafat korábbi "oslói" álláspontjához, a palesztin mozgalom "kettős taktikájához". Miközben Arafat az izraeli vezetéstől területet, pénzt, legitimációt, fegyvert, hatalmat stb. kapott, a fegyveres opciót mindig is fenntartotta. Arafat azzal zsarolta Izraelt, hogy ha nem ad eleget, akkor ismét beindulnak az erőszakos akciók. Abbász pontosan ugyanezzel a logikával kísérli meg a Hamaszt és társait meggyőzni. "Szüntessétek be a fegyveres ellenállást, mert a tárgyalásokkal most elérhetjük azt, amit a fegyverekkel nem voltunk képesek. Nézzétek, Izrael rövidesen kivonul a Gázai övezetből, sőt még a zsidó településeket is felszámolja. Ha mégis úgy látjátok, hogy a tárgyalási opció nem jött be, még mindig elő lehet venni a fegyvereket." A Hamasz és tagjai nyugodtak lehetnek, hiszen Abbász nem alkalmaz velük szemben erőszakot. A fegyvereket csak a "bűnöző elemektől" gyűjtötte be, "a hazafias szervezeteknél" meghagyta. Sőt, azt is felajánlotta nekik, hogy "fegyverestül-szervezetestül" lépjenek át a palesztin biztonsági erők szolgálatába.

Miközben izraeliek és palesztinok a tűzszünet vitathatatlan előnyeit élvezik, a jelenlegi folyamat nem garantálja és nem is segíti elő ennek fennmaradását. Nem Abbászon és nem Saronon, hanem a palesztin terrorszervezetek, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád döntésén múlik, hogy e törékeny nyugalom mikor ér véget. Solana sugárútja csak szűk ösvény csupán.

Olvasson tovább: