Kereső toggle

Vita az amerikai katonák jövőjéről Irakban

Maradni vagy menni?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az utóbbi napokban igen sok szó esik az iraki helyzetről, különös tekintettel arra, hogy mindössze három hét van hátra a választásokig. A Fehér Ház köti az ebet a karóhoz, ragaszkodik a szavazás megtartásához a kitűzött időpontban, azaz e hónap harmincadikán, jóllehet az amerikai szárazföldi erők parancsnoka, Thomas Metz tábornok szerint az ország tizennyolc tartománya közül négyben jelentős területek nem eléggé biztonságosak ahhoz, hogy a polgárok az urnákhoz járuljanak. 

Ezt még betetőzte az ideiglenes kormány bejelentése, amely harminc napra kiterjesztette a szükségállapotot az ország túlnyomó részére, azzal az indoklással, hogy a felkelők tevékenysége fokozódott, és céljuk a szavazás meghiúsítása. A Pentagon megbízást adott a köztiszteletben álló Gary Luck nyugalmazott tábornoknak, aki egyébként az Egyesített Fegyveres Erők Parancsnokságának főtanácsadója, hogy Irakba látogasson, vizsgálja felül a katonai tevékenység minden válfaját, mutasson rá a gyenge pontokra, és néhány hét múlva tegyen jelentést, illetve adjon titkos felmérést a tapasztalatairól. A védelmi minisztérium szóvivője ugyan kifejtette, hogy Donald Rumsfeld miniszter elégedett az iraki parancsnokaival, de meg akar adni nekik minden szükséges segítséget "az igen változó helyzet" felbecsüléséhez. A lépés elvi középpontjában az egyik legnagyobb nehézség megoldása áll, amellyel a katonai erők ma szembenéznek Irakban: hogyan lehet kiképezni az iraki katonaságot, illetve rendőrséget, hogy leválthassa a biztonságot jelenleg fenntartani törekvő amerikai haderőket.

A törvényhozásban és a Pentagonban, sőt már a Fehér Házban is kifejezésre jutottak olyan gondolatok: hogyan kezdhetnék meg az amerikai erők a kivonulást Irakból. Egyelőre az egész még csak szóbeszéd és nem a tervezés tárgyát képezi. Az egyetlen dolog, ami esetleg hasonlítható lenne a kivonuláshoz vezető út feltérképezéséhez, az a Pentagon feltételes tervezete a választásokat követő eseményekről. A csapatkivonással kapcsolatos találgatások azután váltak egyre hallhatóbbá, hogy a törvényhozók visszatértek Washingtonba a téli ülésszünet után, valamint a katonatisztek megkíséreltek számot vetni azzal, miként viszonyulhatnak majd a síita és a szunnita arabok a választások eredményeihez. Az évi költségvetés-tervezet szintén arra emlékeztet, hogy az amerikai katonai jelenlét Irakban havonta 4,5 milliárd dollárt emészt fel, amely súlyos tehertételt jelent a fegyveres erők számára. 

Kormánykörök szerint Bush elnök ragaszkodik tervéhez, javításokat eszközöl stratégiáján az irakiak kiképzését illetően, hogy átvehessék a biztonsági szolgálatokat az amerikaiaktól, és nem
táncol vissza ígéretétől, amely szerint mindaddig kitart, amíg a feladatot el nem végezték Irakban. Washingtonban azonban új feltételeket emlegetnek annak meghatározására: mikor ér véget a küldetés, amelyek azt sugallják, hogy az iraki jelenlétet nem kell rövidre szabni és megfutamodni, de elhúzni sem szükséges. Kormánykörök elismerték: az államfő létfontosságú döntésekkel néz majd szembe január harmincadika után, amikor majd kiderül, vajon a választások megszilárdult helyzetet hoznak, avagy még több erőszakot. Bush elnök az elmúlt héten nyilvános vitába keveredett apja egyik legközelebbi barátjával és munkatársával, Brent Scowcroft volt nemzetbiztonsági főtanácsadóval, aki szerint a választások "nem jelentenek majd ígéretes átalakulást, sőt nagy a lehetőség, hogy elmélyítik a polgárháborús konfliktust." Amikor megkérdezték az elnököt, vajon osztja-e Scowcroft aggodalmát "egy kezdődő polgárháborút" illetően, azt válaszolta: "Épp ellenkezőleg. Azt hiszem, a választások hihetetlenül reményteljes gyakorlatot jelentenek majd az iraki nép számára."

A téli ülésszünet előtt több republikánus szenátor, köztük John McCain kétkedésének adott hangot az iraki politikát illetően. Donald Rumsfeld védelmi miniszter egy rádiónyilatkozatában kijelentette: nem akar több csapatot küldeni Irakba, "mivel akkor egyre inkább megszálló erőknek látszanánk". A tengerészgyalogság egyik magasrangú parancsnoka így nyilatkozott: "Úgy vélem, Irakban választások lesznek januárban és azt gyanítom, hogy röviddel azután csökkeni kezd majd az amerikai erők létszáma – nem azért, mert az amerikai tervezők ezt akarják, hanem mert az irakiak követelni fogják." Tommy Franks tábornok, aki az iraki támadás parancsnoka volt ezzel szemben egy televíziós interjúban leszögezte: "Azt hiszem, hogy katonaságunk Irakban marad esetleg három, öt, sőt, talán tíz évre is."

Olvasson tovább: