Kereső toggle

Oroszország és az ukrajnai választások

Szétszakított ország

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már két hete, hogy az ukrajnai választások a legtöbbet "foglalkoztatott téma" az orosz politológusok körében, és persze a médiában: ezzel kezdődik minden híradó, ezt boncolgatja az elemzőcikkek többsége az elektronikus és írott sajtóban egyaránt. Eközben észrevehető, hogy míg nemrég jórészt egyetlen – kormánypárti – szemszögből figyelték és értékelték az ukrajnai fejleményeket, mára jóval nagyobb teret kapott a többiek véleménye is. Vagyis az ukrán választás egyre jobban befolyásolja a társadalmi és politikai közvéleményt Oroszországban.



Ilyen volt, ilyen lett: Viktor Juscsenko ellenzéki elnökjelölt egy 2004. szeptember 17-én készült felvételen (baloldalt), és most, két hónappal később. Támogatói szerint a Juscsenkót megroppantó titokzatos betegség oka mérgezés Fotók: Reuters

Emlékeztetőül: Moszkva hivatalos állásfoglalása abban nyilvánult meg, hogy csak egy jelöltet ismert el támogatásával, a jelenlegi kormányfőt, Viktor Janukovicsot, akit Leonyid Kucsma volt elnök is megfelelő utódjának tekintett. Az oroszbarátként ismert Janukovics nyilván közelebb állt az orosz vezetéshez, mint a Nyugat által támogatott Viktor Juscsenko. Így aztán az elejétől fogva mást sem lehetett látni a kormányközeli orosz médiában, mint az ukrán választások és az azt követő események rendkívül egyoldalú és "minden objektivitástól mentes" bemutatását. Putyin elnök három látogatásra is időt szakított a kampány során, mikor is kettős állampolgárságot ígért az ukránoknak, megnyitott egy krími tengeri átkelőt, a második forduló végén pedig az elsők között gratulált Janukovics győzelméhez.

Moszkva állásfoglalását lehet kritizálni, azonban meg is kell érteni. Ahogy erről korábban is írtam, érezhető benne Ukrajna mint a legközelebbi nyugati szomszéd és stratégiai partner elvesztésének félelme. Az orosz elemzők gyakran idézik mostanság Carter elnök volt védelmi tanácsadójának, Zbigniew Brzezinskinek a mondását: "Ukrajnával együtt Oroszország egy impérium. Ukrajna nélkül nem tud többé azzá lenni." Az oroszok ugyan jobban szeretik a "nagyhatalom" kifejezést az impérium helyett, de ez nem változtat a probléma lényegén. Amennyiben Ukrajna belép a NATO-ba – ami könnyen megeshet egy Juscsenko-féle kormányzás esetén – Oroszország elveszíti a Fekete-tengeri flotta fő bázisát, Szevasztopolt. Lehetnek azonban még komolyabb következmények is. Ukrajna "átpártolása" az EU-ba Oroszország nélkül könnyen véget vethet a FÁK, illetve a volt Szovjetunió tagállamai között létrehozandó egységes gazdasági térség eszméjének, ami pedig Putyin szívügye.

Amikor Ukrajnában az események kiszabadultak a kijevi vezetés kontrollja alól, és elkezdtek a moszkvai várakozásokkal ellentétes fordulatokat venni, Oroszországban egyre bátrabban kezdték hangoztatni, hogy mindez egy Nyugat által előre megírt forgatókönyv alapján történik. Sőt, a fő gyanú nem is Európára esik, hanem Amerikára és Lengyelországra. Az ismert orosz politológus, Szergej Markov állítása szerint létezik egy amerikai–lengyel projekt az "új Recz-Pospolita?” létrehozásáról. Mint ismeretes, az állam, amely ezt a nevet viselte, 1569-től 1795-ig létezett, a mai Lengyelország, Ukrajna és Litvánia területén. Utóbbi jelenleg nem érdekelt a témában, azonban a lengyel és az ukrán állam könnyen szövetségre léphet, ami által az Egyesült Államok mindjárt két problémát is megold. Egyrészt Oroszországot elválasztják Európától, másrészt magában Európában létrejön egy olyan új állam, mely a maga 90 milliónyi lakosával messze maga mögött hagyja nemcsak Franciaországot, hanem a németeket is. Ezzel pedig Washington – legalábbis Markov szerint – nagyszer? szövetségest is szerez magának abban az egyesült Európában, mely az utóbbi időben talán túl önálló és erős kezd lenni. Tagadhatatlan, hogy van logika ebben a gondolatban, és ez nem hagyhatja közömbösen a Kremlt. De még ha mindez a képzelet szüleménye is, a Kremlnek akkor is bőven marad oka a nyugtalanságra.

Az oroszok szemében a jelenlegi ukrajnai események gerjesztője és szponzora elsősorban Amerika. Egy internetes közvélemény-kutatásban feltették a kérdést, vajon ki okolható a jelenlegi helyzet előidézéséért. Janukovicsra mindöszsze 2 százalék gyanakszik, Moszkvára 10, Kucsma 17 százalékot, Juscsenko 18-at kapott, míg Washington 30-at.

Ez a vélemény még a Budapesten élő, volt szovjet tagállamokból érkezett emberek körében is tartja magát. A napokban voltam tanúja annak, amikor egy szentpétervári hölgy kérdésére, miszerint hogyan lehet Janukovicsra szavazni, ismerve annak sötét múltját, egy ukrajnai hölgy indulattal így válaszolt: "Inkább legyen egy néhai bűnöző az elnökünk, csak ne engedje az amerikaiakat Ukrajnába." Ezt több jelenlévő orosz helyesléssel nyugtázta. Úgy látszik, máig is megmaradt a hidegháborús időkből átörökölt Amerika-ellenes hangulat, még a kivándorolt orosz és ukrán emberek között is. Igaz, az Egyesült Államokat és a Nyugatot sem kell félteni. Annak ellenére, hogy Oroszország már nem egyenlő 

a Szovjetunióval, és rég leszámolt a kommunizmussal, a Nyugat továbbra is potenciális veszélyforrásnak tartja.

Mégis, az orosz média hosszú ideig csakis a "kincstári" verziót közvetítette, egészen november 28-áig, amikor egy népszerű politikai elemzőműsorban Andrej Kozirjev volt külügyminiszter fel nem szólította az 1-es csatorna riportereit és politológusait, hogy hagyják abba a Nyugat-ellenes hisztériakeltést, és ne csak Janukovics oldaláról világítsák meg az ukrajnai eseményeket.

November 30-án egy internetes portál adta hírül, hogy neves orosz újságírók és politológusok nyílt levélben fordultak Putyin elnökhöz, melyben az egyoldalú helyzetértékelés tarthatatlanságán kívül azt is megemlítik, hogy Ukrajnának joga van eldönteni, kit tart méltónak az elnöki posztra. Felhívták a figyelmet arra is, hogy Moszkvának bármilyen segítségnyújtása Ukrajna keleti részének leválásához Oroszország ellen sülhet el; mondjuk úgy, hogy a szakadás ilyen példájára hivatkozhatnak majd az orosz szeparatisták.

Az elmúlt hét eseményeinek ismeretében elmondható, hogy Moszkvának tényleg nem érdemes annyira egyoldalúnak lennie, Janukovics győzelme ugyanis egyre jobban halványodik. November 26-án, amikor az ukrán ellenzék elkezdte az állami hivatalok blokádját, és az események kezdtek kiéleződni, az orosz belügyminisztérium képviselője bejelentette: Oroszország nem fog fellépni a szavazatok újraszámolása és a választások megismétlése ellen. December 1-jén, a cikk írásakor az ukrán parlament, a Ráda Janukovics leváltását szavazta meg. Úgy tűnik, az ő ideje lejárt, és több, mint furcsa lenne ezután is őt propagálni az orosz médiában. Így hát bizonyára nem véletlen a vezető orosz tévécsatorna profilváltása. Elsőként látott napvilágot egy, az ukrán ellenzékiek között készült riport, miközben a kamera köré tömörülő emberek azon kívül, hogy Juscsenkót éltették, még üzentek is majdani orosz nézőiknek: "Szeretünk benneteket, és veletek egységes, szabad országban szeretnénk élni!" Egy ilyen jelenet bemutatása még pár nappal ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Vagyis valami megváltozott Moszkva elvi álláspontjában.

Olvasson tovább: