Kereső toggle

Korán és gránátvető az iraki mészárlások mögött

Tömeggyilkos brigádok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Iraki lázadók csapdába csalták és agyonlőtték az új iraki hadsereg 43 újoncát, és öt, a katonákat szállító sofőrt Bagdadtól észak-keletre – közölték vasárnap iraki katonai és rendőrségi források. A hír bejelentését követően néhány órával Abu Muszab az-Zarkávi, a Jordániából származó terrorista bandája a világhálón nyilvánosságra hozott közleményében bejelentette: a szervezet tagjai csalták tőrbe, és ölték meg az iraki újoncokat.



Az Iraki Nemzeti Gárda újoncai. Minden lépés veszélyes Fotó: Reuters

A fegyvertelen áldozatok húsznapos kiképzésük után szabadságra utaztak volna haza. Úgy tűnik, hogy egy jól szervezett, pontos értesülésekkel bíró, nagy létszámú csoport ejtette őket csapdába. A támadók arra kényszerítették az újonc katonákat, hogy a földre feküdjenek, majd hidegvérrel agyonlőtték őket. Ugyanazon a szombaton egy öngyilkos merénylő hat iraki gárdistát ölt meg, hat másikat pedig megsebesített egy Szamarra melletti közúti ellenőrzőpontnál. Ugyancsak szombaton, Ramádi város közelében 19 iraki rendőr vesztette életét, 47 pedig megsebesült egy rendőrakadémia ellen végrehajtott autóbombás öngyilkos merényletben. 

Egy hétfői hír szerint a hatóságok pokolgépet találtak Hosiar Zebari iraki külügyminiszter otthona közelében, Bagdadban. A kurd nemzetiség? miniszter ellen idén már több támadást is elkövettek. Júliusban tüzet nyitottak a gépkocsijára, megölve benne egy tisztviselőt, és megsebesítve két másikat. Két, hétfőn elkövetett merényletet is magára vállalt Zarkávi terrorista csoportja. A magát addig at-Tauhíd val-Dzsihádnak, attól fogva a Mezopotámiai Szent Háború Bázisának nevező társaság a világháló egy ismert iszlamista honlapján megjelentetett közleményében azt állította: a "Mártír Brigád" egyik tagja hajtotta végre Bagdad központjában azt a merényletet, amelynek következtében három iraki lelte halálát, és megsérült hat iraki polgár, illetve három ausztrál katona.

Kedden három különböző baakubai merényletben hárman haltak meg, köztük egy helyi vezető, tizen pedig megsebesültek. Még aznap ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak Nehma Abed Szálehnek, Diála tartomány tanácstagjának gépkocsijára, megölve őt és egyik testőrét, illetve megsebesítve a másikat. 

Az Irakban e négy nap alatt elkövetett merényletekről, gyilkosságokról, szélsőséges katonai akciókról szóló lista nem teljes. A jelentések ugyanis már követhetetlenek, és már rég nem arról van bennük szó, hogy az "iraki lázadók" az országot megszállva tartó idegen hatalmak katonái ellen folytatnak gerillaháborút, hogy az elkeseredésükben fegyvert ragadó irakiak szabadságharcukat vívják, hanem arról, hogy irakiak irakiakat ölnek. Kit azért, mert rendőrnek vagy katonának állt, kit azért, mert az iszlám egy másik irányzatának a híve, kit pedig azért, mert egy hivatali székben ül, és esetleg rendet akar teremteni szűkebb környezetében. De vannak olyan szerencsétlenek is, akiket pusztán az öldöklés kedvéért gyilkolnak meg.

Nemzeti, vallási köntösbe bújtatott tömeggyilkosságokról van szó Irakban, ahol a fegyverek birtoklói már nem kímélik saját honfitársaikat, de saját hittestvéreiket sem. Úgy tűnik, teljesen céltalanul. 

A puszta öldöklési vágy kielégítésén kívül ugyan mi más volna a célja a humanitárius segélymunkát végző emberek legyilkolásának? 

De az öldöklés megfékezésére tett kísérletek, az amerikai, illetve a velük szövetségben álló más külföldi katonai erők akciói sem kímélnek már valamiféle válogatás szerint senkit. Nem titok, az Abu Muszab az-Zarkávi és bandája elleni fegyveres harcnak számtalan civil áldozata van. Fallúdzsa városa már egészében – lakóival együtt – célpontja az amerikai légierőnek. Naponta bombázzák hol ezt, hol azt a pontját, mondván: a város a szunnita ellenállók egyik fellegvára, s ott van Zarkávi főhadiszállása. Az a tény azonban, hogy a radikális síiták vezetője, Muktada asz-Szadr vasárnapi közleményében azt adta hírül, hogy kész támogatni a szunnita ellenállókat – bármilyen utat is válasszanak maguknak –, részint végképp felmenti az amerikai légierőt az alól, hogy bárhol, bármit vagy bárkit megkíméljen a bombáitól, részint elgondolkodásra kell, hogy kényszerítse a nemzetközi koalíciót. Arról kell gondolkodnia, hogy kik ellen is harcol Irakban.

Ha pedig meg akarják találni és meg akarják semmisíteni azt a 380 tonnányi robbanóanyagot, amelynek – az iraki átmeneti kormány hétfői tájékoztatása szerint – közvetlenül Irak tavaly márciusi lerohanása után az al-Kakaa-i katonai létesítményből veszett nyoma, kétséget kizáróan még erőteljesebb támadásokat fognak indítani a feltételezett rejtekhelyek ellen. Erről a The New York Times szerint az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadót, Condoleezza Rice-t csak a múlt hónapban tájékoztatták, de hogy Bush elnök tudott-e róla, azt a lap nem közölte. Mindazonáltal tény, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) különleges feladattal megbízott különítménye utasítást kapott arra, hogy derítse fel a hatalmas mennyiség? robbanóanyag eltűnésének körülményeit. És hozzáfűzik: félő, hogy a szóban forgó robbanóanyagot az iraki ellenállók az amerikai vagy iraki fegyveres erők elleni támadásokra akarják felhasználni, még az alig több mint két hónap múlva megtartandó iraki választások előtt. 

Minél tovább és minél erőteljesebben működnek az Irakot megszállva tartó idegen erők, annál jobban összefognak ellenük az iraki ellenállók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy hétfői hír, miszerint egy videofelvétel közreadásával az egyesülését jelentette be több, Ramádi város körül működő lázadó fegyveres csoport. A felvételen a lázadók közlik, hogy megalakították az Iraki Mudzsahidek Iszlám Mozgalmát. Egy álarcos férfi hozzátette: "A Korán az alkotmányunk, a Próféta a vezetőnk." A filmen bemutatták a megszálló amerikai egységek ellen a közelmúltban végrehajtott akciókat, és látható a szervezet zászlaja is. Ez az iraki nemzeti zászlóra rajzolt országtérkép, egy Korán kötet, egy harckocsi elleni gránátvető és egy mesterlövész fotómontázsából áll össze. 

Ha Zarkávi és asz-Szadr összefognak, ha Ramádinál is egységre lépnek a különböző ellenálló fegyveres csoportok, akkor – gyaníthatóan – hamarosan egy egységes, központilag irányított fegyveres iraki ellenálló mozgalomról kell beszélnünk.

Olvasson tovább: