Kereső toggle

Vérfürdő a Sínain

Futás Egyiptomból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ajman al-Zavahíri, Oszama bin Laden helyettese beváltotta ígéretét. Az al-Kaida terrorkülönítménye ezúttal Egyiptomra csapott le: a Dzsemaja al-Iszlamija al-Alamija emberei robbanóanyaggal megrakott teherautókat vezettek a tábai Hilton szálló éttermébe. A
mennyezet leszakadt, a hotel egy része romokban hever. A támadással egyidejűleg a szomszédos Ras as-Satanban és Nuveibán is robbantottak. Az öngyilkos merényleteknek legkevesebb harmincnégy halálos, és több mint száz sebesült áldozata volt. A halottak közül 13 izraeli, a többiek egyiptomi, orosz és brit állampolgárok. A mentést az izraeli speciális alakulatok végezték, mivel Egyiptom nem volt felkészülve erre.



A tábai hotel leomlott szárnya. Terror a Vörös-tenger partján Fotó: Reuters

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy két teherautó a tervezettnél korábban robbant. Ha ez nem így történik, az áldozatok száma nagyságrendekkel nagyobb lett volna. A terrortámadás időpontjában 12-15 ezer izraeli tartózkodott a Vörös-tenger menti üdülőhelyeken, annak ellenére, hogy napokkal előtte figyelmeztették őket: ne menjenek a Sínai-félszigetre, mert terrorcselekmény veszélye áll fenn. A Moszad jelentése szerint három palesztin és egy nemzetközi csoport is robbantásokra készült. Ráadásul egy héttel a merénylet előtt az al-Kaida főideológusa, az egyiptomi sebészorvos, Zavahíri videoüzenetben jelezte: Palesztina felszabadítása mindenki számára muszlim kötelesség.

A Sínai-félsziget izraeli turisták kedvelt üdülőhelye. Különösen a hétnapos szukkóti ünnep idején, amikor a zsidók az egyiptomi kivonulás utáni negyven évig tartó pusztai vándorlásra emlékeznek. Sokan a vallási előírásoknak megfelelően sátorokban, kempingekben ünnepeltek. A Sínai-félszigeten került sor a Tóra átadására is. 

A Szukkót záróakkordja a Szimchát Tóra, a Tóra örömünnepe. Ezen az estén robbantott az al-Kaida.

Az egyiptomi hatóságok több mint százötven beduint hallgattak ki, és mintegy ötvenet tartóztattak le közülük. A vizsgálatokból kiderült, hogy a több mint 200 kilogramm súlyú robbanóanyagot teherautókkal egy beduin csoport szállította a helyszínre. A végrehajtó öngyilkos merénylők Jordániából és Szaúd-Arábiából csónakokon érkeztek a tettek színhelyére. A végrehajtás módjából, az eszközökből és Zavahíri nyilatkozatából úgy tűnik, a terrorcselekményt az iszlám terror világhálózata követte el. 

Az al-Kaida már korábban sikertelenül próbálkozott közvetlen terrorsejtek alapításával a Gázai övezetben és Ciszjordániában. Később az iráni Hezbollah közvetítésével igyekezett nagyobb befolyást kialakítani. Izrael libanoni egyoldalú kivonulása ugyanis rendkívüli módon megnövelte az Irán irányította síita terrorszervezet tekintélyét. A izraeli hírszerzés szerint a Hezbollah emberei beépültek a Fatah, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád szervezeteibe. 1992-ben, amikor Jichak Rabin több mint négyszáz hamaszost Libanonba deportált, a Hezbollah emberei tanították ki őket robbantásokra és öngyilkos merényletekre.

Az izraeliek által elfogott Karin-A csempészhajó is iráni fegyvereket szállított annak idején Arafatnak és a palesztin terrorszervezeteknek. Az első öbölháború óta, amikor Arafat Szaddám Huszein mellé állt, és azóta, hogy az al-Kaida szülőanyjával, a vahabita rezsimmel is háborúban áll, Irán fokozatosan az iszlám terror legfontosabb pénzügyi támogatójává és fegyverszállítójává vált. A külön
szerveződött terrorcsoportok Teherán közvetítésével globális terrorhálózattá alakultak. Teherán időről időre terrorkonferenciákat tart, amelyeken a különböző csoportok vezetői összehangolják terrorakcióikat.

Irán időközben kifejlesztette a Siháb 4 nagy hatótávolságú rakétáit, és az atomfegyver gyártásához is egyre közelebb kerül. Miközben a világ terroristái egységes hálózatba kapcsolódtak, a Nyugat egyelőre képtelen a terror elleni egységfront kialakítására. Ehhez azt is el kellene ismerni, hogy a palesztin terror is része az iszlám dzsihád világhadjáratának. A tábai események egyetlen pozitívuma, hogy közelebb hozták Egyiptomot és Izraelt. Talán Kairó maga is felismeri, hogy nem Jeruzsálem, hanem Teherán a fő ellensége.

Olvasson tovább: