Kereső toggle

Ex-maoista jelölt az unió élére

Rókák a tyúkketrecben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tizenöt percre volt szükségük az uniós vezetőknek ahhoz, hogy a portugál miniszterelnököt jelöljék az Európai Bizottság új elnökének rendkívüli csúcstalálkozójukon Brüsszelben. Megkezdődött ugyanakkor a többi tisztség elosztása is – az EU-ra jellemző módon – a háttérben.



Jacques Chirac francia elnök magyaráz Jose Manuel Durao Barroso portugál miniszterelnöknek. Érdekellentétek Fotó: Reuters

Portugália szabadpiacpárti miniszterelnöke lesz várhatóan az Európai Bizottság következő elnöke az EU-berkekben folytatott hosszú egyeztetések után. A helyzet pikantériája, hogy több jelölt elvetése után a franciák és a németek ragaszkodtak ahhoz, hogy támogatásukért cserébe az európai gazdaságpolitika erősebb kontrollját kapják. Pedig Jose Manuel Durao Barroso thatcheri reformokat hajtott végre hazájában, támogatja az iraki háborút. Amennyiben az Európai Parlament is jóváhagyja, akkor Barroso november elsején lép brüsszeli hivatalába, ahol az olasz Romano Prodit váltja fel. 

A negyvennyolc éves Barroso messziről érkezett az EU politikai élvonalába: fiatal korában a maoizmus tartotta bűvöletében. A későbbi konzervatív jogász most szinte az ismeretlenségből tűnt elő, miután az EU különböző frakciói egymás után vétózták meg az elnökjelöltek hosszú listáját. 

Tony Blair brit miniszterelnök szerint Barroso a megfelelő személy, mivel reformer hírében áll, és hisz az Egyesült Államokkal való szövetségben. Chirac francia elnök kijelentette, a portugál jelölt rátermett ember, aki meg fogja tudni oldani feladatát. Németország és Franciaország már most megkérte Barrosót, hogy biztosítsa számukra a gazdasági szempontból legfontosabb tárcákat, amikor elkezdi összeállítani a 25 tagú bizottságot. Berlin követeli, hogy hozzanak létre egy új gazdasági posztot, amit természetesen egy Schröderhez és egyben a rajnai kapitalizmushoz hű német kapna. 

Mindez már csak azért is meglepő, mivel Németország az egy főre jutó éves jövedelem és gazdasági teljesítőképesség tekintetében Írország, Dánia, Hollandia, Nagy-Britannia és Franciaország mögé csúszott az utóbbi időben. Schröder szerint a németek mégis kiérdemelték, hogy különös felelősséggel bírjanak az európai gazdaságpolitika iránt.

Fritz Bolkestein, a bizottság holland biztosa figyelmeztetett: "borzasztó" lenne, ha Európa legkevésbé reformált gazdaságából kerülne ki az a személy, aki a gazdasági átalakításokért felel uniós szinten. Párizs pedig a versenyért felelős biztos posztjára tart igényt, aki EU-szerte rettegett figura, hiszen hatalmas büntetéseket vethet ki, éjszakai rajtaütéseket vezényelhet le és elkobozhat dokumentumokat bírósági végzés nélkül. Egy EU-diplomata nem minden él nélkül jegyezte meg, hogy a franciáknak átengedni ezt a pozíciót egyenértékű azzal, mintha egy rókára bíznák a tyúkketrecet. A Downing Street az egységes piac biztosának székét szeretné elnyerni, melynek várományosa Peter Mandelson volt brit miniszter. Ő lenne a felelős az adózásért, a gazdasági szabályozásért, amelyek alapvető fontosságúak London számára. 

Megválasztása esetén Barroso mintegy húszezer eurobürökratáért lesz felelős, az EU napi politikáját azonban a huszonöt tagország köztisztviselői hajtják végre, akik fölött közvetve szintén hatalma lesz a bizottsági elnöknek. 

A bizottság egyébként évek óta nem tudja magát túltenni alapvető problémáin: a korrupción, csalásokon, a gyenge menedzsmenten. Nem csoda hát, ha hatalma egy része az évek során lassan átcsordogált az euroképviselőkhöz, a tagállamok minisztereihez, valamint az EU-nagykövetekhez, akik egyesek szerint Brüsszelt valójában irányítják. Barroso most mindenesetre fogadkozik, hogy az EU-t "erősebbé, összetartóbbá és igazságosabbá teszi", valamint meg fogja találni a
kompromisszumokat. Az Európai Unió vezetőinek rendkívüli csúcsértekezletén Javier Solana egykori spanyol külügyminisztert, volt NATO-főtitkárt jelölték ki az unió külügyminiszterének. Solana lesz így a felelős továbbra is az EU külpolitikájáért, a katonai vezetésért és a terrorizmus elleni küzdelem érdekében alapított új hivatalért, valamint a hatvanezer főt számláló európai gyorsreagálású erőkért 2006-tól, amennyiben a tagállamok ratifikálják az EU alkotmányát.

Jose Manuel Durao Barroso: otthon 337 sem lett próféta

Barroso, aki "meggyőződéses Európa-pártinak" mondja magát, 2002 áprilisában lett portugál miniszterelnök. Közgazdaságot és társadalomtudományokat tanult az egyetemen, Amerikában végezte kutatásait PhD fokozatához, de Genfben doktorált politikai tudományokból és európai tanulmányokból. A lisszaboni egyetemen a nemzetközi kapcsolatok tanszékének vezetője volt. Politikai pályáját még egyetemistaként kezdte, az egyik vezetője volt a Portugál Dolgozók Kommunista Pártja – Portugál Proletárok Forradalmi Mozgalma baloldali tömörülésnek. Diákként Barroso maoistának vallotta magát, azt mondja, hogy azért ragadtatta magát radikális politikai nézetekre, mert egyik kedvenc oktatóját a Salazar-diktatúra alatt megverték. Egészen szélsőbalról került tehát Barroso a politikai spektrum ellenkező oldalára, amikor 1980-ban belépett a jobbközép Szociáldemokrata Pártba (PSD), melynek jelenleg is tagja. 1985-ben szerepet kapott Anibal Cavaco Silva kormányában, 1987-től pedig öt éven át a külügyek és nemzetközi együttműködés államtitkára volt. Fontos szerepet játszott az angolai fegyverszünet létrehozásában, támogatta Kelet-Timor függetlenségét is. 1992-ben külügyminiszter lett, egészen addig, amíg 1995-ben a PSD vereséget nem szenvedett a választásokon. 

1999-ben a PSD elnökévé választották, egyben ellenzéki vezér is lett. 2002-ben pártja elegendő helyet szerzett a parlamentben ahhoz, hogy a Néppárttal koalíciót alapítson. Miniszterelnökként támogatta az USA iraki háborúját: a konfliktus előestéjén ő látta vendégül az Azori-szigeteken George W. Bush amerikai elnököt és Tony Blair brit miniszterelnököt. Meg tudta ugyanakkor őrizni a jó viszonyt Németországgal és Franciaországgal is. Miniszterelnökként radikálisan lefaragta a közkiadásokat, és programot hirdetett meg a költségvetés hiányának radikális csökkentésére is, amivel meglehetősen népszerűtlen lett hazájában. Ennek ellenére a kompromisszumok emberének tartják, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy egyben tudta tartani koalícióját a radikális döntések ellenére is. Elemzők szerint egyik fő tulajdonsága, hogy kitart a meggyőződése mellett, függetlenül attól, hogy milyen nyomást helyez rá a közvélemény. Barroso máris kijelentette: az unió nemzetközi súlyának növelésére törekszik. 

Barroso ugyanakkor a jelek szerint követi az EU-nak azt a hagyományát, hogy bukott politikusok kapnak gyakran befolyásos szerepet, hiszen a portugál miniszterelnök népszerűsége a mélyponton van, a júniusi európai parlamenti választásokon az általa vezetett kormánykoalíció 33 százalékot szerzett, szemben a baloldal közel 60 százalékával.

Olvasson tovább: