Kereső toggle

Vita a vallási jelképekről Franciaországban

Se kipa, se fejkendő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A francia nemzetgyűlés alsóháza elsöprő többséggel, 494:36 arányban megszavazta azt a törvénytervezetet, mely betiltja az alap- és középfokú állami iskolában a vallási jelképek – így az iszlám fejkendő, az izraelita kipa, a kereszt vagy éppen a vallási előírásból viselt szakáll – viseletét. Az államfő javaslatára a kormánykoalíció által előterjesztett törvényjavaslat kiváltotta a vallási, elsősorban iszlám szervezetek és számos társadalmi szervezet tiltakozását, mondván, hogy az kirekesztő jellegű.



Jean-Pierre Raffarin francia miniszterelnök. Sérült-e a vallásszabadság? Fotó: Reuters

Az állami iskolák világnézeti semlegességét, a szekuláris állam elvének egyik alaptételét már az 1800-as évek végén törvénybe foglaló Franciaországban élénk társadalmi vita alakult ki az elmúlt hónapok során – nem függetlenül az iszlám terrorizmus elterjedésétől – arról, hogy szabad-e a diákoknak vallási hovatartozásukat kifejező öltözéket viselniük az iskolában, vagy sem.

A francia belpolitika egyik sajátosságát érintő kérdés nem érthető meg anélkül, hogy figyelembe ne vennénk annak történelmi hátterét. A hatályos törvények értelmében ugyanis tilos az állami iskolákban a vallási jelképek látható helyre történő kihelyezése, semmilyen vallási jelleg? oktatás ezekben az intézményekben nem folyhat (erre a magániskolák adnak lehetőséget). A múlt század végén a republikánusok által törvénybe foglalt álláspont fő célja akkor az volt, hogy a katolikus egyháznak az oktatásban játszott egyeduralmát megtörjék. A jelenlegi törvénytervezet ennek szellemében tiltja be a "szembetűnő" vallási jelképek viseletét az állami alap- és középfokú iskolákban, mivel azoknak már üzenet-, és így politikai jellegük van
– áll a törvénytervezet érvelésében. Az ilyen öltözéket viselő diákok kitilthatók az oktatási intézményekből. A diszkrét jelképek viseletét azonban nem tiltja a törvény. A szavazást követően a miniszterelnök azon véleményének adott hangot, hogy a törvény elfogadásával a köztársaság és a szekularizáció intézménye erősödött meg.

A felmérések szerint a törvény széles társadalmi támogatottságot élvez, ugyanakkor a vele szemben megfogalmazott kritikák szerint már a vallás- és szólásszabadság demokratikus intézményét sérti, ugyanis a polgárok azon jogát korlátozza, hogy maguk válasszák meg vallásukat és világnézetüket, és e szerint alakítsák életvitelüket. Az ellenvetésüket megfogalmazók hivatkoznak arra is, hogy például a divat egyes irányzatai is legalább annyira üzenethordozók, mint a vallásos viselet egyes darabjai, ezekkel mégsem foglalkozik senki.

A törvénytervezet ugyan általánosságban beszél a vallási jelképekről, az általa leginkább érintett "célcsoport" mégis az ország muzulmán vallású lakossága. Közülük is elsősorban azokat a nőket érinti a szabályozás, akik a hagyományos vagy vallási viselet részeként fejkendőt viselnek (az iszlám különböző irányzataitól függ, hogy kötelező vagy csak ajánlott a fejkendő viselete). A magukat meggyőződésből vagy kötelességből elrejtő lányokat azonban gyakorlatilag a fejkendőkkel együtt kitiltják az állami oktatási intézményekből. Ennek következtében éppen a tanulás és a művelődés lehetőségétől fosztják meg őket, visszataszítva az elnyomásnak abba a világába, amelyből a tanulás által kiszabadulhatnának.

Olvasson tovább: