A hároméves Mohammadot két nap után találták meg élve. Apró csoda a tragédia közepette
Bár az iszlám vallású Iránban nem ünnep a karácsony, az ország számára mégis – tragikusan – emlékezetessé váltak az elmúlt hét napjai. A csütörtök este pihenni térők közül ugyanis több tízezren már nem ébredhettek fel pénteken, hogy a hajnalt köszöntve ki-ki dolgára, munkába vagy látogatóba indulhasson az ősi Selyemút mentén fekvő városban és annak környékén. Mintha a föld nyelte volna el őket – ugyanis egy földrengés következtében porrá foszló sártéglából épült házak megroggyant homokvárként temették maguk alá az ott pihenőket.
A 6,6-os erősség? földrengés következtében a város szinte teljesen elszakadt a külvilágtól, megszakadt a telefonösszeköttetés, megszűnt az áram- és vízellátás. A közeli katonai bázisról felszálló helikopterek pilótái nem láttak mást csak romokat, romokat és romokat. Vannak utcák, ahol csak a fák maradtak állva, fal egy sem.
Ahogy a tragédia híre elterjedt a környéken, úgy árasztották el a városba vivő utakat a mentőkocsik és a szeretteik után kutatni induló emberek sokasága, akik puszta kézzel álltak neki a romok alól kimenteni, akit még lehetett – akit pedig nem, annak a holttestét emelték ki.
A harmincas éveiben járó Mohammed Karimi feleségének és négy éves kislányának holttestét tartotta karjaiban. "Tegnap este, mielőtt elment aludni, egy rajzot adott nekem, és négyszer megpuszilt" – mesélte kislányáról,
Nazeninről. "Mikor azt kérdeztem tőle, miért négyszer, azt válaszolta: lehet, hogy már nem látlak többet, papa" – mondta Karimi egy riporternek, miközben patakokban folytak a könnyek az arcán.
A tizenhét éves Miriam az egész családját elvesztette, szülei, nagymamája és két testvére került a romok alá. Egy fehér turbános, ősz szakállú, ötvenes éveiben járó férfi rezignáltan nézte, ahogy négy ember puszta kézzel hordja el a törmeléket arról a helyről, ahol egykor a háza állt. Kinyújtott karjával mutatott arrafelé, amerre a hálószobájának kellene állnia, látszólag beletörődve, hogy asszonyát és három kamaszkorú gyermekét már nem találják meg élve. De amikor a romok között egy piros pizsamából kinyúló karcsú kezet pillantott meg, ájultan esett össze. Később sorra előkerültek a többiek is, egy lánya és két fia, mind holtan. Az áldozatok számának megítélése amúgy kétes, a különböző hivatali források is más-más adatokkal szolgálnak, de minden valószínűség szerint eléri a harmincezret. Ennek oka, hogy a kiemelt holttesteket azonnal tömegsírokba temetik el a fertőzésveszély elkerülésének érdekében.
A városban és környékén a túlélők közül szinte mindenki, akár százezer ember is hajlék nélkül maradt a fagyközeli, téli hidegben. A mintegy nyolcvanezer fős lakosságú városnak majd négyötöde elpusztult, közte a két helyi kórház épülete is romba dőlt. Egyes környékbeli falvak pedig teljesen a földdel lettek egyenlővé. A legtöbb túlélőnek semmije nem maradt, csak az a pizsamája, amiben el- vagy megmenekült, hiszen minden egyebüket maguk alá temették a romok. Tüzeket gyújtottak, hogy melegen tartsák magukat, és pálmaágakból fáklyákat gyújtottak, amelyek fényénél puszta kézzel folytatták a túlélők utáni kutatást.
A túlélők sem örülhettek: szinte minden családban temetni kellett valakit Fotók: Reuters
2004. 01. 02. (VIII/1)
