Kereső toggle

Új elnök a kaukázusi országban

A hidegháború Grúziában folytatódik

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mihail Szaakasvili nagyarányú győzelmet aratott a múlt hétvégi grúziai elnökválasztáson azzal az ígéretével, hogy rendbe hozza a kaukázusi ország gazdaságát: felszámolja a korrupciót és szeparatizmust, melyek ugyancsak túljburjánzanak a Szovjetunió szétesése és Grúzia függetlenné válása óta. Az új elnökre vár a demokratikus és piacgazdasági reform végrehajtása is. Szaakasvili igyekszik nem elkövetni elődjének, Eduard Sevardnadzénak hibáit, s korrupcióellenes harcában ígéretei szerint nem kíméli majd az előző elnök vagyonát sem. Helyzetét bonyolítja, hogy országa, ez a stratégiailag fontos helyen fekvő köztársaság az épülő Kaszpi-tengeri olajvezeték miatt Kelet és Nyugat ütközőzónája lett. 



Mihail Szaakasvili az elsöprő győzelem napján. Új Grúzia Fotó: Reuters

A nemzetközi megfigyelők szerint a választás ezúttal alapvetően visszaélések nélkül zajlott le, ellentétben az elcsalt novemberi parlamenti választásokkal, melyek aztán kiprovokálták a Sevardnadze elleni megmozdulásokat. Az akkori államfő ellenzéke Szaakasvili vezetésével – egyes források szerint aktív nyugati támogatással – a választási csalásokra hivatkozva nagyszabású utcai tiltakozásokat szervezett Tbilisziben. A tüntetők elfoglalták a parlament épületét, Sevardnadze pedig lemondásra kényszerült. 

A Grúzia függetlenné válása óta eltelt tizenkét év, egyben főként Sevardnadze regnálása alatt az egykor virágzó szubtrópusi köztársaság elszegényedett: az öt és fél milliós lakosság több mint fele él a szegénységi szint alatt, gyakoriak az áramkimaradások, akadozik a víz- és gázellátás, gyakoriak az emberrablások, az infrastruktúra elmaradott, az egészségügyi ellátás tragikus (Szaakasvili szerint az egyik "legbarbárabb" a világon), és az ország a világ korrupció által leginkább sújtott területei közé tartozik.

Szaakasvili választási győzelméről értesülve, kezében a novemberi forradalom jelképét, rózsát szorongatva fogadkozott, hogy helyreállítja a békét és a jólétet hazájában. A meglepően magas részvételi arány és imponáló győzelme (a voksok 62 százalékát szerezte meg) tudatában egyelőre nagy támogatottságot fog élvezni. Az Egyesült Államokban és Franciaországban jogot tanult, több nyelven beszélő fiatal elnök szeretne szorosabb kapcsolatokat kiépíteni Amerikával és Európával, de Oroszországot sem kívánja elhanyagolni. A legnagyobb szomszéddal való kapcsolatokon ugyancsak van mit javítani: Oroszországnak egyetlen más FÁK-országgal sem mérgesedett el annyira a viszonya, mint a kaukázusi köztársasággal. Az orosz vezetés ugyanis meg van győződve arról, hogy az Egyesült Államok aktív támogatásával sikerült csak eltávolítani a hatalomból Sevardnadzét. Ivanov orosz külügyminiszter szerint az elmúlt időszakban egymásnak adták a kilincset Tbilisziben az amerikai küldöttek – így például James Baker volt külügyminiszter, vagy John Shali-kashvili, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának volt elnöke –, akik valószínűleg rábírták a volt elnököt a távozásra. Grúzia
a héten felajánlotta kétszáz katona Irakba küldését is.

Szaakasvili viszont azzal érvel, hogy Amerika soha nem nyújtott politikai segítséget az eddigi grúz ellenzéknek, hanem "megtartotta a biztonságos távolságot" tőlük. Az oroszoknak további fájdalmuk, hogy az általuk likvidált csecsen szakadár harcosok iratai között rendre találnak grúz–orosz vízumot, azaz "az összes kivégzett terrorista Grúzián keresztül jutott Oroszországba", ahogy azt Szergej Jasztrzsembszkij, Putyin tanácsadója állítja. Putyin decemberben látványosan is kinyilvánította sértettségét: másfél napig várakoztatta Nino Burdzsanadze ideiglenes grúz elnököt, mielőtt fogadta Moszkvában. 

A grúzok viszont azt vetik Moszkva szemére, hogy feltűnő módon pártfogásba veszi a szakadár grúz régiók – Abházia, Dél-Oszétia és Adzsaria – vezetőit. Abházia bojkottálta az elnökválasztást, s Dél-Oszétiában is csak a Tbiliszi fennhatósága alatt álló területek voksoltak. Adzsariában, melyet Aszlan Abasidze hűbéri birtokaként kezel, alacsony volt a részvétel. Szaakasvili népszerű választási ígéretei között szerepelt, hogy helyreállítja a központ fennhatóságát a nyughatatlan területek fölött. A legnagyobb probléma azonban a korrupció, amelynek döntő szerepe van abban, hogy a rengeteg külföldi segély és az állami vagyon is magánkézbe kerül, ami az országot a tönk szélére juttatta. A megvesztegetések legnagyobb haszonélvezője Szaakasvili szerint maga a Sevardnadze család. Az üzleti élet szereplői szerint a korrupció a bürökrácia minden szintjén burjánzik, s nagyban hozzájárult a turizmusa és bor-, valamint teaexportja miatt egykor virágzó ország elszegényedéséhez. 

A grúzok nagy reményt fűznek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) támogatásához, amely megígérte: jövő hónapban küldöttsége tárgyalni fog az új kormánnyal. Sevardnadze alatt ugyanis az IMF befagyasztotta a kölcsönök utalását, miután megelégelte a korrupció és adócsalás magas arányát. Szaakasvili elismerte, hogy azok, akik érdekeltek a korrupcióban, akár erőszakkal is felléphetnek ellene. Grúziában történelme van a politikai erőszaknak, Sevardnadze ellen két merényletet is elkövettek. A grúzok egyébként is híresek temperamentumos természetükről, klán jellegű összetűzésekről még a nem túl rég múltban is lehetett hallani. 

A grúz gazdasági felemelkedés másik letéteményese lehet az az olajvezeték, mely a Kaszpi-tengeri olajat fogja majd szállítani 2005-től Grúzián és Törökországon keresztül nyugat felé, részben kiváltva ezzel a közel-keleti olajat. Az építkezést nagyban támogatja az Egyesült Államok, ami –
Szaakasvili nyugati elkötelezettsége mellett – ugyancsak szálka az oroszok szemében, így tehát Grúzia még mindig hidegháborús csatatér: Oroszország és az Egyesült Államok itt küzd az olajért. Oroszországnak a kaukázusi térség egyébként is hagyományosan a "hátsó udvara", ezért tart még mindig fenn katonai bázisokat, támogatja a szeparatista törekvéseket. Az USA katonai tanácsadóival van jelen az országban, segít felszerelni és képezni a grúz hadsereget a terror elleni háború keretében. Szaakasvili szeretné elérni, hogy az orosz katonai jelenlét szűnjön meg a térségben, de nemrégiben kijelentette: nem kell elsietni a dolgokat, fontos, hogy Oroszország "védelemben érezze magát". Az amerikaiak elemi érdeke mindenesetre, hogy a vezeték egy politikailag és gazdaságilag stabil Grúzián keresztül vezessen. 

Novemberben ellenfelei populistának és demagógnak nevezték az új elnököt, sőt még a protofasiszta elnevezés is elhangzott. 

Szaakasvili viszont azt állítja, tanult egykori példaképétől és mentorától, Sevardnadzétól, akinek kormányában igazságügy-miniszter volt. "Soha nem fogok úgy tenni, mintha én lennék a törvény ebben az országban" – fogadkozik az új elnök. Nem lesz könnyű dolga a harminchat éves jogásznak, aki Európa legfiatalabb regnáló államfője lett, ha valóban a Közel-Kelet és Európa közötti "tranzitországot" akar teremteni hazájából.

Olvasson tovább: