Putyin elnök Kuala Lumpurban. Előtte is fejet hajtottak Fotó: Reuters
A találkozó fő sikerének első pillantásra az orosz MI–17 helikopterek és a SZU–30 MKM harci repülők eladásáról szóló szerződés aláírása tűnhet. Csak a SZU típusú repülők kapcsán – melyeket az oroszok napjaink legjobb vadászgépeiként tartanak számon – 900 millió dolláros üzletet írtak alá. Orosz elemzők szerint már pusztán ezzel megelőzték az amerikaiakat a háttérben zajló fegyvereladási versenyben – főleg, hogy Délkelet-Ázsia hagyományosan is az USA érdekeltségi zónájának számított. Oroszország még azzal is fokozta győzelmét, hogy Putyin látogatásának eredményeképpen egy olyan szerződés is aláírásra került, hogy létesítenek Malajziában egy tranzitközpontot a legújabb orosz gyártmányú kétélt? BE–200 repülőgépek számára. Ezzel gyakorlatilag amolyan elosztóbázis születik, melynek segítségével Oroszország tovább bővítheti haditechnikai, és persze politikai befolyását egész Délkelet-Ázsiában.
Az ázsiai országok az utóbbi időben nagy érdeklődést mutatnak az orosz fegyverek iránt. Szó esett – szintén Malajziával kapcsolatosan – bizonyos T–90 "repülő tankok" eladásáról, valamint az orosz–maláj együttműködésről a légi és űrtechnika területén: már megegyezés is született az első maláj kozmonauta űrutazásáról, természetesen orosz űrhajón, 2006-ban. Ez újabb orosz siker az amerikaiakkal vívott küzdelemben a világűr meghódításáért – ami kétségkívül tart, annak ellenére, hogy a nemzetközi űrállomáson vállvetve dolgoznak mindkét ország képviselői. A kozmosz mindig is a nagyhatalmi versengés színtere volt, és bár nagyhatalomként már csak az Egyesült Államokat jegyzik (azért ezen a területen egyenlők az erőviszonyok, sőt), a Columbia űrsikló tragédiája után jelentősen nőtt az orosz űrhajók ázsiója.
Némelyek úgy látják, hogy az oroszok a számukra elveszett Bajkonur űrközpont (mely a mai Kazahsztán területére esik) utódját talán éppen Malajziában fogják újra létrehozni
Az ázsiai országok érdeklődését az orosz fegyverek iránt az elemzők elsősorban az iraki háborúval magyarázzák. Az Itogi cím? hetilap szerint Washington azért volt kénytelen tíz évvel elhalasztani a hadműveletet, mert annak idején, 1991-ben a "sivatagi vihar" megtorpanását éppen az iraki tankok kemény ellenállása okozta. Mikor aztán ezek elavultak, és Irak a hosszadalmas embargó miatt nem tudott újakat venni – újra szabad lett az út. Az ázsiai országok pedig mindebből azt a következtetést vonták le, hogy korszer? fegyverekre van szükség ahhoz, hogy ne kerüljenek az amerikaiak "feketelistájára".
Olyan fegyver pedig, ami korszer? és méltó ellenfele az amerikainak, jelenleg csak az oroszoknak van. "Most aztán dörzsölhetik a kezüket a fegyverkereskedőink – írja az Itogi –, hiszen a malajziai szerződéseket minden bizonnyal követi majd a többi, nem kevésbé jelentős üzletkötés."
A fő haszon azonban, amit Moszkva próbál húzni az iraki háborúból, még csak nem is hadiipari vonatkozású. Irak amerikai megszállása mindennél jobban Oroszország malmára hajtja a vizet az iszlám világhoz való közeledés terén. Miközben Washingtonnak sikerült elrontani a viszonyát a muzulmán országokkal, Moszkva földrajzi, politikai, sőt szellemi rokonságot emleget velük kapcsolatban. Putyin nyíltan beszélt erről a tizenkilencmilliónyi muzulmán lakosú Malajziában. A helyi újságíróknak így nyilatkozott: "Oroszország lakossága többnyire keresztény – de van nálunk húszmillió muzulmán is, akik nem emigránsok, hanem oroszok, akiknek itt a hazája. Ilyen értelemben mindenfajta túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy Oroszország az iszlám világ része."
Egy ilyen nyilatkozat messzemenő kihatással lehet a világpolitikára, és nem véletlen, hogy Putyin szájából hangzott el Kuala Lumpurban. Ez év őszétől kezdve éppen Malajzia fog elnökölni az Iszlám Konferencia Szervezetében. Az orosz–iszlám rokonság témáját fejtegetve Putyin azt is említette, hogy országa is e szervezet tagja kíván lenni – igaz, egyelőre csupán megfigyelői státusban. A maláj vezetők figyelemmel, sőt úgy tűnik, helyesléssel viszonyultak ehhez az ötlethez. Mahathir Mohamad, Malajzia miniszterelnöke megjegyezte, hogy Oroszország, mint a nyolcak tagja, nemcsak nekik, hanem a többi fejlődő országának is képes segítséget nyújtani az USA-val és a Nyugattal való párbeszéd helyreállításában.
Az elemzők felfigyeltek arra is, hogy Putyin előtt már Schröder német kancellár és Chirac francia elnök is járt Malajziában – akik köztudottan nem értenek egyet az amerikai hegemóniával, mint ahogy Oroszország sem. Putyin ezt is éreztette Kuala Lumpurban, kifejtve, hogy ő a többpólusú világ eszméjét támogatja. A maláj miniszterelnök erre azt válaszolta, hogy "Oroszország nagyhatalomként is fel tudna lépni, mely képes biztosítani a szükséges erőegyensúlyt
a nemzetközi szintéren".
A viszonylag kicsiny ország kijelentései komolyan vehetők, ha azt nézzük, milyen ugrásszer? gazdasági fejlődést produkált az elmúlt húsz évben, sőt a jövőben a világ legfejlettebb államainak klubjába készül belépni. Elektronikai exportja már ma a világ összforgalmának egynegyedét teszi ki, és évente huszonnégymilliárd dollárnyi befektetést vonz az országba.
Az, hogy Putyin malajziai látogatása nagy politikai sikert hozott Oroszország számára, már az elnök visszautazása során beigazolódott, mikor megállt Üzbegisztánban. Ez a volt szovjet tagköztársaság bír a legstabilabb és legerősebb gazdasággal a néhai birodalom déli régiójában. A szomszédos közép-ázsiai köztársaságokhoz hasonlóan a rendszerváltást követően ők is inkább Amerika felé orientálódtak. Most azonban Karimov, Üzbegisztán elnöke gyakorlatilag kijelentette, hogy Közép-Ázsiában múlófélben van az Amerika-eufória, és hogy Oroszországot senki más nem tudja számukra pótolni.
Így hát joggal le lehet vonni azt a következtetést, hogy Oroszországnak jó esélye van arra, hogy újból központi szerepet vállaljon a közép-ázsiai integrációban – helyénvalóak tehát az "ázsiai áttörésről" szóló beszámolók.
2003. 08. 15. (VII/33)
