Kereső toggle

Új hatalom születése Kelet-Európában

Lengyelország emelkedik

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai elnök és a brit miniszterelnök egymásnak adta a kilincset az elmúlt héten Lengyelországban. 

A látványos vendégjárást a BBC tudósítója úgy értékelte, hogy Washington megtalálta a számára ideális méretű baráti országot Kelet-Európában, amelyet cserébe kész felfejleszteni európai szintű középhatalommá. Az amerikai és brit vezetők számítanak arra is, hogy Varsó új, erős szövetségesük lehet az Európai Unióban. Igaz, ehhez az is kell, hogy a hétvégén sorra kerülő uniós népszavazáson a lengyelek egyáltalán megszavazzák a csatlakozást.



Bush és felesége Auschwitzban. A szögesdróton túli világ üzenete Fotó: Reuters

George W. Bush amerikai elnök Krakkóban elismerő szavakkal méltatta Varsó helytállását az iraki háborúban, és elmondta: igen fontos feladat vár a lengyelekre a közel-keleti ország újjáépítésében is. A lengyelek minden valószínűség szerint jelentős amerikai támogatásra számíthatnak, hogy betöltsék a számukra kijelölt európai középhatalmi szerepet. Jövőre esedékes uniós belépője után az egykori kommunista ország várhatóan az Amerika-barát "új Európa" képviselője lesz az angolszász világgal szemben önálló utakat kereső "régi Európával" szemben, melynek hangadója Franciaország.

Bush elnök múlt pénteken és szombaton tett látogatást a dél-lengyelországi Krakkóban, útban a szentpétervári csúcstalálkozóra. Utazása célja egyértelmű volt: köszönetet mondott a lengyelek iraki katonai szerepvállalásáért, amit Varsó akkor teljesített, amikor a NATO más nagy tagállamai – elsősorban Franciaország és Németország – élesen elítélték a beavatkozást. Bush elnök ezzel folytatta a Richard Nixon által megkezdett gyakorlatot, miszerint a mindenkori amerikai vezetők tiszteletüket fejezik ki a lengyeleknek hűségükért. Ugyanakkor az amerikai elnök Franciaországot és Németországot arra figyelmeztette, hogy Amerikától különváló útjaik könnyen jelentéktelenné válásukhoz vezethetnek a világpolitikában.

Bush feleségével együtt meglátogatta az egykori náci koncentrációs táborokat Auschwitzban és Birkenauban, ahol látható megrendültséggel tekintette meg a holokauszt nyomait. Az elnök hangsúlyozta: a haláltáborok arra emlékeztetik, hogy Amerika és szövetségesei nem követhetik el ismét azt a hibát, hogy túl sokáig várakoznak, mielőtt szembeszállnak az elnyomóval. "Minden jó, ami erre a földrészre érkezett – a haladás, jólét és béke – azért jelent meg, mert a szögesdróton túl voltak olyan emberek, akik hajlandóak voltak fegyvert emelni a gonosz ellen" – mondta Bush, aki szeptember 11-ét Lengyelország náci lerohanásához hasonlította. 2001. szeptember 11-e eseményei "olyan döntőek voltak, mint a Pearl Harbor elleni támadás és egy másik szeptember, az 1939-es árulás. Mindezeknek az eseményeknek a tanulsága ugyanaz: az agressziót és gonosz szándékot nem szabad figyelmen kívül hagyni vagy kielégíteni; az elején, és határozottan ellent kell neki állni" – mondta az elnök. Bush csattanós választ adott azoknak a nyugati fanyalgóknak is, akik szerint azért nem lehet felvenni a harcot a terrorizmussal, mert a terrorizmust nem lehet személyekhez kötni, mivel az elsősorban "eszköz". A koncentrációs táborok Bush szerint "arra emlékeztetnek, hogy a gonosz valóságos, néven nevezhető, és ellent kell neki állni".

Tony Blair brit miniszterelnök is útba ejtette Lengyelországot a szentpétervári ünnepségek előtt. Látogatásának aktualitását a hétvégi lengyelországi uniós népszavazás adta, ezenfelül az, hogy Nagy-Britannia és Lengyelország hasonlóan képzeli el az EU jövőjét. Mindkét ország inkább nemzetállamok uniójában gondolkodik, mintsem egy, az Egyesült Államokhoz hasonló berendezkedésű föderalista Európában. A lengyelek körében erősen él a félelem, hogy a befolyásosabb uniós tagállamok "lenyelik" országukat. Blair ugyanakkor arra bátorította a lengyeleket, hogy szavazzanak igennel a június 78-i referendumon. A brit miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy mindkét ország "szövetségesének és partnerének tekinti az Egyesült Államokat".

Brit és német berkekből származó híresztelések szerint az amerikaiak érdekeltek az európai megosztottságban, de az öreg kontinens vezetői maguk játszanak Washington kezére e célja elérésében. Bárki is álljon a hátterében az elmúlt mintegy fél év európai–amerikai torzsalkodásainak, a lengyelek haszonélvezői lehetnek a viszálynak, mivel az iraki konfliktusban egyértelműen elkötelezték magukat Amerika oldalán. Varsóban a posztkommunista vezetés már a rendszerváltás után úgy ítélte meg: biztonságát a lehető legszorosabb amerikai kapcsolatokkal tudja leginkább garantálni.

A fegyveres beavatkozás idején az amerikai adminisztráció rendszeresen a lengyeleket nevezte meg harcoló szövetségeseként a britek mellett. Varsó kétszáz katonát küldött a háború idején Irakba, köztük egy elit kommandót. Az amerikai katonai bázisok tervbe vett "keleti elmozdítása" tovább növelheti Lengyelország politikai jelentőségét, ami Magyarország leértékelődését is eredményezheti a térségen belül.

A háború végeztével is felelősségteljes feladatot kaptak a lengyelek: a szektorokra osztott Irak Bászra és Bagdad közötti részén kell a stabilizációs erők részét képező nemzetközi hadtest irányításával garantálniuk a biztonságot, amihez a NATO máris segítséget ígért. George Robertson NATO-főtitkár jelezte: a lehető leggyorsabban megtervezik, mivel támogathatják a legalább hétezer fős békefenntartó erő megszervezését.

A lengyelek júliustól fognak egy többnemzetiségű hadtestet vezetni, bár egyelőre kérdéses, hogy ki fog égiszük alá tartozni, hiszen a németek, bolgárok és románok máris jelezték: nem vállalják, hogy Varsó parancsnoksága alatt szolgáljanak. A misszió teljesítésétől mindenesetre nagyban függ a lengyelek további világpolitikai szerepe, s valószínűleg kemény időszak vár az elmúlt évtizedben szigorú költségvetésből gazdálkodó lengyel katonákra.

Elemzők szerint furcsa és valószínűtlen szerepet kap most Lengyelország tragikus és viharos történelme, valamint jelenlegi helyzete tükrében. Az Egyesült Államok szeretné, hogy az európai gravitációs központ kelet felé mozduljon el, s ebben Lengyelországnak kulcsszerepe lehet. Mások szemében egyelőre még esetlenül áll Varsónak az új európai középhatalmi szerepe.

Ugyanakkor Varsó némi kockázatot is vállal hangsúlyos amerikai elkötelezettségével, hiszen Franciaország a legnagyobb külföldi befektetője az országnak, míg Németország a lengyel áruk legnagyobb piaca. Mint emlékezetes, Franciaország és Németország dühödten fogadta, hogy a varsói vezetés is aláírta januárban a nyolcak levelét, amely az "új Európa" támogatásáról biztosította a Bush-kormányzat Szaddám Huszein elleni lépéseit. Az unió két leginkább háborúellenes hatalma éles kritikával illette a lengyelek Amerika-párti állásfoglalását Irak ügyében. Egy német lap egyenesen az USA "trójai szamarának" nevezte Lengyelországot, utalva ezzel a lengyelek gyenge gazdasági erejére.

Bush elnök lengyelországi látogatásán sietett megvédeni szövetségesét: "Azt hiszem, nem szerencsés, hogy némely európai ország nekitámad Lengyelországnak, mert az kiáll amellett, amit helyesnek tart" – nyilatkozta az elnök a lengyel televíziónak. A NATO is egységesnek mutatkozott abban, hogy támogassa a lengyeleket az új iraki küldetés teljesítésében, bár maga az észak-atlanti szövetség vonakodik részt venni az iraki újjáépítésben és stabilizációban. 

Az elnök az európaiaknak üzenve felhívta arra is a figyelmet, hogy a terrorizmus elleni háborúban az egyik legfontosabb front éppen az öreg kontinensen van, ahol "az al-Kaida előkészítő terepként használta a városokat. Európa felkészült rendőrségei és titkosszolgálatai fontos szerepet játszanak a terroristák üldözésében" – mondta Bush Lengyelországban.

Vannak arra mutató jelek is, hogy az USA kész előlépni a lengyel piac legnagyobb befektetőjévé, ami még inkább elősegítheti, hogy Varsó a jövőre tizenötről huszonöt tagállamra bővülő Európai Unióban a transzatlanti irányultság képviselőjeként vegyen részt a hatalmi játszmában. Az amerikai-lengyel kapcsolatoknak jót tett az is, hogy Varsó tavaly év végén úgy döntött: az európai kínálattal szemben amerikai F 16-os vadászrepülőgépekkel újítja fel légierejét. A repülőgépekkel együtt mintegy tizenkétmilliárd dolláros kompenzációs befektetési csomag is érkezik, amellyel az USA az első számú lengyelországi befektetővé léphet elő. 

Lengyelország közel negyvenmilliós lélekszáma alapján a legnagyobb
EU-tagországok közé fog tartozni, viszont gazdasága egyelőre ugyancsak ingatag lábakon áll: három nehéz évet tudhatnak maguk mögött a lengyelek, közel húszszázalékos a munkanélküliség, gazdasági elemzők szerint nem hajtottak végre alapvető reformokat, valamint nagy a korrupció is. A túltengő mezőgazdaság és acélipar átalakítása az uniós kritikák szerint vontatottan halad. Az agrárium válsága különösen nagy problémát jelent, hiszen felmérések alapján Lengyelországban annyi gazda van, mint amennyi a jelenlegi uniós országokban együttvéve. Kétharmaduk pedig kizárólag saját ellátásra tud termelni. Nem csoda, hogy az unió igyekezett lefaragni a mezőgazdasági támogatásokat a csatlakozási tárgyalások során. Másrészről maguk a lengyelek sem egyértelműen lelkes elkötelezettjei az uniós belépésnek, bár a hétvégén a csatlakozásról tartandó népszavazáson várhatóan a szavazásra jogosultak valamivel több mint fele részt fog venni. Az ellenzők nagy száma a Lengyelországban rendkívüli befolyással rendelkező római katolikus egyház köreiből érkező éles kritikáknak köszönhető, bár a nagy erkölcsi tekintélyként számon tartott, lengyel származású II. János Pál pápa az uniós belépés mellett tette le a voksát. 

Lengyelország politikailag sem tartozik a legkiforrottabb demokráciák közé: a baloldali kormány a kontinensen a legnépszerűtlenebb kabinet, s még nincs európai színvonalú, modern jobboldali párt sem. Rendszeresen felmerül az előrehozott választások lehetősége, de sem a bal-, sem a jobboldal, a kis pártok pedig főként nem reménykedhetnek abban, hogy a kormányalakításhoz megfelelő arányú szavazatot tudnának ehhez begyűjteni.

Olvasson tovább: