Kereső toggle

Egy másik veszélyzóna

Észak-koreai atom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea felszólította az észak-koreai kormányt, vessen véget atomfegyver-kifejlesztési kísérleteinek, és semmisítse meg az arra szolgáló berendezéseket. A huszonegy országot tömörítő Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) mexikói csúcsértekezletének résztvevői is elkötelezték magukat, hogy felveszik a küzdelmet a nemzetközi terrorizmus ellen, ennek jegyében felhívták Észak-Koreát: szüntesse be atomfegyverprogramját.



Atomerőm?-avatás Észak-Koreában 1997-ben. Nem csak áramot termel Fotó: Reuters

Az amerikai hírszerzés bizonyítékainak súlya alatt Észak-Korea elismerte, hogy évek óta titkos atomfegyver-fejlesztési tevékenységet folytat. Tájékoztatta továbbá a Bush-kormány illetékeseit, hogy "semmisnek" nyilvánította az Egyesült Államokkal kötött 1994-es egyezményt, amelyben kötelezte magát, hogy megszünteti mindazon ténykedését, amely atomfegyverek kifejlesztésére irányul.

A meglepetésszer? közlemény október elején látott napvilágot Phenjanban. Egy magas rangú amerikai diplomata észak-koreai kollégája elé tárta az amerikai hírszerzés adatait a szóban forgó titkos tevékenységről. Az észak-koreai vezetők előbb dühösen elutasították az állítást, majd a következő napon nemcsak elismerték nukleáris programjukat, de még azt is hozzátették, hogy vannak még annál is hatásosabb eszközeik. Amerikai hivatalos körök úgy értékelték ezt a nyilatkozatot, hogy Észak-Korea más tömegpusztító fegyverekkel is rendelkezik. Maga a tény azonnali hatállyal megváltoztatja az amúgy is kényes ázsiai atomegyensúlyt, és azonos időben két válság elé állítja Washingtont – az egyik Irakban, a másik a Koreai-félszigeten. "Mi békés megoldást keresünk a kérdésben. Egyetlen békeszerető nemzet se kíván látni egy atomfegyverekkel rendelkező Észak-Koreát" – nyilatkozta egy magas beosztású amerikai vezető. A bejelentés mindöszsze órákkal az után történt, hogy Bush elnök kiadta egyik legkeményebb és legfenyegetőbb figyelmeztetését Iraknak. Az amerikai államfő ugyanakkor egy szót sem szólt Észak-Koreáról. A kormány legszigorúbb hangú közleménye azoknak a tárgyalásoknak megszüntetése volt, amelyek gazdasági együttműködéshez vezethettek volna.

A koldusszegény Észak-Korea rég igyekszik, hogy atomhatalommá váljon. Már az 1980-as és 1990-es években beható nukleáris programot indított, amely 1994-ben veszélyes összeütközéshez vezetett a Clinton-kormánnyal. Jimmy Carter volt elnök közbenjárására azonban megállapodás jött létre, aminek eredménye az az 1994-es egyezmény, amelyben Észak-Korea kötelezettséget vállalt, hogy megszünteti nukleáris erőfeszítéseit, ennek fejében az Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea és más országok ellátják nyersolajjal, valamint villanyáramot fejlesztő atomreaktorokkal. Adott azonban egy másik elmélet is, nevezetesen: Észak-Korea szeretné magára vonni a figyelmet, mint már a múltban többször is tette, és gazdasági segélyre óhajtaná felcserélni nukleáris képességeit. Ez a megfontolás sikeres volt 1994-ben, de most visszafelé sülhet el. Az amerikai hírszerzés egyébként arra a következtetésre jutott, hogy a múlt évi terrortámadások óta Washingtonnal szoros szövetségben álló Pakisztán egyike azoknak az ellátó országoknak, amelyek biztosítják Észak-Korea újonnan nyilvánosságra került atomfegyver-fejlesztési programjához a fontos berendezéseket, köztük a megfelelő uránium előállításához elengedhetetlenül szükséges centrifugákat. Az 1990-es évek vége felé ugyanis cserekereskedelem folyt a két ország között, amelynek keretében Észak-Korea rakétákkal látta el Pakisztánt, hogy az ellensúlyozni tudja India atomfegyvertárát. Kína és Oroszország a másodlagos ellátók között szerepelt. Iszlámábád és Phenjan között 1997 körül kezdődött meg ez az árucsere-folyamat, hozzávetőleg két évvel Musarraf tábornok hatalomátvétele előtt. Úgy tűnik azonban, hogy az ügylet az új államfő idején is folytatódott, sőt szeptember 11-e után még szélesedett. 

Ellentétes vélemények hangzottak el arról, vajon miért hallgatta el a Bush-kormány az ügyet majd két héten át. A Fehér Ház közölte: egyszerűen csak időt akart szakítani arra, hogy tanácskozzék Dél-Koreával, Japánnal és más ázsiai országokkal, valamint a Kongresszussal, mielőtt elhatározná a következő lépést. A bírálók azonban abban látták a dolog igazi okát, hogy a kormány nem akarta ezzel is bonyolítani az iraki kérdés vitáját a törvényhozásban, illetve az ENSZ-ben. Végül Washington elhatározta, hogy felmondja az 1994-es egyezményt, és leállítja az évi 500 ezer tonna üzemanyag szállítását Észak-Koreának. Sürgetni fogja ezen felül Japánt, Dél-Koreát és az európai szövetségeseket, hogy függesszék fel vagy szüntessék meg Phenjan segélyezését, illetve ellátását korszer? nukleáris áramfejlesztő berendezésekkel. 

Irak és Észak-Korea között a különbség egyes vélemények szerint az, hogy Észak-Korea nem rendelkezik olajjal, és még ha elnöke Szaddám nyomdokaiba is lépett, az ügy nem igényel olyan figyelmet, mint a folyékony aranyban gazdag Irak, míg mások az elszigetelt ázsiai országot elhanyagolható kockázatnak látják az egymilliárdos iszlám világ vezető szerepére törő Szaddám Huszeinnel szemben.

Olvasson tovább: