Kereső toggle

Védik a terroristák jogait

Tömeg-gyilkosok kilőve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A héber "szikul hamemukád" magyarul annyit tesz: "koncentrált megsemmisítés". A kifejezés olyan katonai akciót jelöl, amely Izrael által keresett terroristák megsemmisítését célozza, miközben ügyel arra, hogy a katonai akció következtében a polgári lakosság körében ne legyen áldozat. Angolra leginkább a "targeted killing" kifejezéssel szokás fordítani, amely "célzott gyilkosságot" jelent, ám ez nem adja vissza a fogalmak pontos tartalmát. Az emberijog-védő szervezetek, az Európai Unió vezetői és az egyes európai államok kormányfői, így különösen Belgium, Franciaország, Anglia és Dánia vezetői éles bírálattal illetik Izraelt emiatt. Izrael állama ugyanis, mellőzve a jogi felelősségre vonást, katonai eszközökkel intézi el a célzott személyeket.



Izraeliek egy csoportja tiltakozó imát tart Brüsszelben. Ők Arafatot perlik Fotó: Reuters

Izrael e gyakorlatával kivívta az Amnesty International nemtetszését is, amely előszeretettel védi minden ember, köztük a tömeggyilkos terroristák emberi jogait is, miközben egy szava sincs a "célzott személy", azaz a gyilkos terrorista által meggyilkolt ártatlan személyek érdekeinek védelmében. Nem bírálja a Palesztin Autonómia Hatóságot sem, amelynek pedig kötelezettsége lenne az érvényes nemzetközi egyezmények, és különösen az Izraellel kötött megállapodások értelmében megakadályozni a terrort és – ha ez nem sikerült – elfogni a tetteseket, majd megfelelő eljárás keretében felelősségre vonni őket. Erre azonban az oslói egyezmények megkötése, 1993 szeptembere óta egyszer sem került sor. 

Ez nem mulasztás, hanem szándékos tett következménye. Az ártatlan izraeli polgári személyek gyilkosai nem felelősségre vonandó személyek a Palesztin Autonómia Hatóság számára, hanem éppen ellenkezőleg: dicséretet érdemlő hősök. Ha Jasszer Arafat és társai teljesítenék kötelezettségeiket, akkor egyáltalában nem lenne szükség a "szikul hamemukádra", a "koncentrált megsemmisítésre". A fenti szervezeteknek és az Európai Uniónak minden bírálatukat a palesztin félre kellene koncentrálniuk, hogy rávegyék Arafatot a terror teljes felszámolására. Ehelyett Izraelt bírálják, és így a palesztin terrort táplálják. A gyilkosok emberi jogait védve semmibe veszik az ártatlan polgári személyek életét. 

Az elmúlt héten került sor a Hamasz első számú "nyugati-parti" terroristájának célzott megsemmisítésére. Mahmoud Abu Hanoud, a Hamasz Izzadin el-Kasszemről elnevezett szárnyának parancsnoka, számos öngyilkos bombamerénylet eltervezője és szellemi irányítója volt (többek között az ő osztagai hajtották végre a Sbarro és a Dolphin diszkó elleni öngyilkos merényleteket, amelyekben harminchat izraelit öltek meg, és kétszázan sebesültek meg). Hanoud újabb terrorakciókat szervezett, így megsemmisítése nemcsak megérdemelt büntetés korábbi véres, tömeggyilkos akcióiért, de elejét is veszi annak, hogy jövőbeli tevékenysége újabb polgári áldozatokat szedhessen. Az izraeli akcióban megölték Ayman Hashaykahot, Hanoud alvezérét, és Ma\'- moun nev? testvérét, aki szintén a Hamasz terroristáinak egyike. A katonai helikopter két rakétát lőtt ki a három férfit szállító teherautóra. 

Az izraeli hadügyminiszter, Benjamin ben Eliézer a terrorelhárítás egyik legnagyobb eredményének nevezte Hanoud megölését, és egyben sajnálatát fejezte ki, hogy a Palesztin Hatóság semmit sem tesz ugyanezekért a célokért. Tegyük hozzá, Arafat nem egyszerűen nem tesz semmit a terror ellen, hanem maga is tevékeny részese annak. Az e héten Afula központjában elkövetett súlyos merényletet a Palesztin Biztonsági Szolgálat két embere hajtotta végre (lásd keretes írásunkat). Nem kizárt, hogy az akció válasz volt Abu Hanoud megsemmisítésére.

A héten közvetítői megbízással a Közel-Keletre érkezett William Burns amerikai külügyminiszter-helyettes, Anthony Zinni nyugalmazott tengernagy és Aaron Miller, hogy az Egyesült Államok megbízottjaiként a tűzszünet megvalósításán fáradozzanak. Rossz időben érkeztek, hiszen a palesztin terror él és virul, egyik merénylet a másikat követi. Kedden Afulában három izraeli halt meg, tizenhárman megsebesültek. Az esti órákban pedig Gush Katifnál a Gázai övezetben tüzet nyitottak egy polgári utasokat szállító autóbuszra. A merényletnek egy fiatal nő esett áldozatul, és számosan megsebesültek. Hiába érkeztek tehát a békeközvetítők a térségbe, a politikai folyamat újraindításának kevesebb az esélye, mint Powell louisianai beszéde idején volt. Márpedig annak előfeltétele lenne, hogy a Palesztin Hatóság teljesen felszámolja az erőszakot, az uszítást és a terrort. Powell egyértelműen kijelentette, hogy hiába is tekintik legitimnek a palesztinok követeléseit, addig, ameddig terrorral és erőszakkal akarják azokat megvalósítani, senki sem fogja meghallgatni őket. A palesztinoknak és az arab világnak el kell ismernie Izrael Államot, és világossá kell tenniük, hogy nem Izrael helyén (annak megsemmisítésével), hanem mellette akarnak államot alakítani. Márpedig Arafatnak esze ágában sincs a terror megállítása, sőt éppen annak fokozásán munkálkodik.


Rendőr és kém lövöldözött

Három személy meghalt és több mint negyvenen megsebesültek, amikor kedden két palesztin terrorista lövöldözni kezdett Afulában. A két fegyverest a helyszínre érkező rendőrök és a közeli központi buszpályaudvaron szolgálatot teljesítő katonák üldözni kezdték, majd lelőtték. 

A terrortámadásért a Fatah és az Iszlám Dzsihád közösen vállalta a felelősséget. A két 19 éves támadó, akiknek egyike a palesztin rendőrségnél szolgált Jerikóban, másikuk pedig az Iszlám Dzsihád és a palesztin hírszerző szolgálat tagja volt, a jenini menekülttábor lakója volt. 

A terrortámadás, amely két hónapon belül már a második Afulában, délelőtt történt, amikor a két fegyveres leparkolta lopott autóját a központi buszállomás közelében. Szemtanúk szerint szinte azonnal elkezdtek minden irányban lövöldözni a náluk levő kalasnyikovokkal, amerre csak mentek. A közelben levő piac szerencsére éppen zárva volt, ezért viszonylag kevesen tartózkodtak a környéken. 


Balga vádak

Ariel Saront, Izrael nagy többséggel megválasztott miniszterelnökét egy belga bíróság e hónap 28-ára beidézte abban a magánvádas perben, amelyben a volt tábornokot emberiségellenes és háborús bűnökkel vádolják. A vádlók konkrétan azt állítják, hogy Saronnak köze volt ahhoz a mészárláshoz, amelyet 1982-ben a Bejrút melletti palesztin menekülttáborokban, Sabrában és Satillában hajtottak végre a maronnita keresztény milíciák. A korabeli jelentések szerint a késsel és vágófegyverekkel végrehajtott tömeggyilkosságban több mint kétezer palesztin polgári személy vesztette életét.

Az eset az 1982-es libanoni háború idején történt, amikor az izraeli hadsereg elfoglalta Bejrútot. Abban az időben Saron honvédelmi miniszterként szolgált, és a háborút elsősorban az ő nevével hozzák összefüggésbe annak ellenére, hogy arról az izraeli kormány döntött. Az eset mélyen megrázta az izraeli közvéleményt. A kormány legfelsőbb bírósági bírákból állított össze egy bizottságot annak kivizsgálására, hogy Saron és az akkori vezérkari főnök milyen szerepet játszott a mészárlásban, és van-e helye bűnvádi eljárás megindításának. Az alapos vizsgálat eredményeként közzétett Kahane-jelentés Saront és vezérkari főnökét minden vád alól felmentette. A jelentés megállapította, hogy a váddal illetett személyek nem voltak felbujtói, sem bűnsegédei a gyilkosoknak, és közvetlenül sem vettek részt az akcióban. Így őket ebben a vonatkozásban semmi bűn nem terheli. A jelentés ugyanakkor arra is kitért, hogy Saronnak talán gondolnia kellett volna arra, hogy a keresztény milíciák mészárlásra készülnek, és akkor megakadályozhatta volna, hogy bemenjenek a táborba. Ez nem történt meg – ámbár ki tudhatta volna előre, hogy ekkora szörnyűségre készülnek.

Hiába találta ártatlannak az izraeli vizsgálóbizottság Saront a fenti bűnökben, a hazai és külföldi tömegkommunikáció továbbra is Saron nevét hozza összefüggésbe a mészárlással, a mai miniszterelnök közvetlen és közvetett felelősségét hangoztatva – teljesen alaptalanul.

Olvasson tovább: