Kereső toggle

Albán fegyverletétel NATO-ellenőrzés mellett

Elindult a Hatékony aratás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint féléves fegyveres harcokat követően békemegállapodást írtak alá a héten Macedóniában. A NATO által tető alá hozott egyezmény mind a macedón, mind az albán felet engedményekre bírta: az albánoknak a NATO
ellenőrzése alatt kellene letenniük a fegyvert, amiért cserébe a macedónok az alkotmányt is megváltoztatnák. A helyzetet azonban bonyolítja egy most napvilágra került tény, mely szerint az albán lázadók nem csak egy szervezetből állnak – emiatt pedig könnyen füstbe mehet az aláírt okmány.



Sérült macedón katona érkezik Szkopjéba. Gerillákkal harcolt Fotó: Reuters

A NATO nagyköveteinek tanácsa békefenntartó erők Macedóniába küldéséről döntött: a 3500 fős, könny?fegyverekkel ellátott kontingens feladata az albán lázadók lefegyverzése lenne. A csapatok közül – melyeknek mandátuma csak harminc napra szól – először egy ötszáz fős brit egység érkezik majd meg. A békefenntartók szerepe igen kényes lehet: Macedóniában ugyan a hét elején aláírták a "Hatékony Aratás"-ra keresztelt békemegállapodást, ám nem egészen egy órán belül ismét lőtték egymást az albán szélsőségesek és a kormányerők. Ráadásul a két albán fegyveres csoport közül csak az egyik egyezett bele a fegyvernyugvásba; a rivális lázadók teljesen elutasítják azt – a tűzszünetet ezért csak néhány helyen tartották be.

A szerződésnek megfelelően a macedón kormány amnesztiát hirdetett a fegyverüket önként beszolgáltatóknak, ráadásként pedig a már bebörtönzött lázadókat is szabadlábra helyeznék. A szerződést tető alá hozó NATO érdekes módon kívánja kivenni részét a folyamatból: vállalja ugyan a lázadók lefegyverzését, ám csak abban az esetben, ha az UCK magától adja le készleteit. Albán gerillavezetők ugyanakkor eltérően nyilatkoztak arról, hogy egyáltalán hajlandóak-e lefegyverezni a csapataikat. Igaz, ez nemcsak a csapatvezetőktől függ, hanem a tagoktól, illetve azoktól is, akik még csak ezután szerettek volna bekapcsolódni a harcokba.

A macedóniai szélsőséges Albán Nemzeti Hadsereg (AKSH), amely először augusztus elején hallatott magáról, most kijelentette: nem ismeri el a macedón kormánnyal létrejött békeszerződést. A szervezet nem azonos a Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (UCK), amely többé-kevésbé belegyezett a békeszerződésbe. Az AKSH vezérkara Szkopjéban tartott ülésén egyhangúlag úgy döntött: nyilvánosan ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy nem ismerték el azt a NATO-segítséggel Ohridban létrejött békeszerződést, amelyet Szkopjéban írtak alá egyes albán erők képviselői, illetve a macedóniai szlávok. Az Albán Nemzeti Hadsereg vezérkara bizonyos benne: ez a megállapodás nemcsak, hogy nem tesz eleget az albánok legfőbb követeléseinek, hanem hangsúlyozza, hogy az albánoknak semmi dolguk Macedóniával. Az AKSH első ízben akkor hallatott magáról, amikor az elmúlt héten két, összesen tizenhét halottat követelő véres támadás végrehajtását is vállalta a macedón erők ellen.

A területet alaposabban ismerők szintén szkeptikusak. Louis MacKenzie kanadai vezérőrnagy, a boszniai ENSZ-békeerők korábbi első parancsnoka szintén kételkedik abban, hogy az albán szakadárok valamennyi fegyverüket önként átadják majd. Arra a kérdésre, hogy elegendő-e a NATO-akcióra a harminc nap, MacKenzie a következőt nyilatkozta a BBC angol hírcsatornának: "Ez éppen úgy nem tűnik reálisnak, mint amikor 1995 nyarán Clinton elnök azt mondta a Boszniába bevonuló amerikai katonáknak, hogy karácsonyra otthon lesznek. Az amerikaiak a mai napig ott vannak Boszniában. Mindenki a teljes fegyverletételről beszél, anélkül hogy bárki is tudná, mekkora is az összes fegyverzet. Az albánok gödröket ásnak, és oda rejtik el az értékesebb fegyvereiket – azt adják majd csak át, ami amúgy sem jó semmire. A NATO-nak egyszerűen fogalma sincs arról, mennyi fegyvert halmoztak fel a térségben, s ha pusztán az albán szakadárok becsületszavára hagyatkoznak, meg kell mondjam, nem vagyok túlzottan derülátó."

Olvasson tovább: