Colin Powell Norman Schwarzkopf öbölháborús tábornokkal Kuvaitban. Folytatja a küldetést Fotó: Reuters
Az Irakra gyakorolt gazdasági nyomás enyhítése, avagy fedőnevén "ésszer? új megtorló intézkedések" bevezetése, voltaképpen nem más, mint Bush elhatározása, amely szerint beadja a derekát Franciaországnak és Oroszországnak, engedélyezvén a visszatérést a szokásos régi kapcsolatok folytatásához Szaddám Huszeinnel. A dolog fortélya: beleegyezni, de közben haragosnak mutatkozni. Ezek az "ésszer? új megtorló intézkedések" vajmi kis büntetést jelentenek Huszein számára azért, hogy dacol az egész világgal, miközben olajeladásból származó új bevételeit arra használja, hogy titokban tömegpusztító fegyvereket fejlesszen ki. A Bush-kormány másik hibás elgondolása – és ez Powell külügyminiszter közel-keleti látogatásának egyik hátulütője volt –, hogy az Izrael ellen indított, szervezett gerilla-háborúért mindkét felet felelőssé tette. Az igazság az, hogy miután a palesztinok elvetették a Clinton-Barak tervet, amely kettéosztotta volna Jeruzsálemet, Jasszer Arafat kiszélesítette terrorhadjáratát Izrael ellen. Bush elnök – Clintonhoz hasonlóan – felhívást tett az erőszak megszüntetésére, mintha ennek áldozatai ugyanolyan bűnösek lennének, mint a felbujtók és a tettesek.
Az agressziónak ilyen egyenlő kezelési módja stratégiailag nevetséges és erkölcsileg helytelen. Powell útjának volt még egy komoly hiányossága. Ott volt egy kőhajításra Törökországtól, amely ugyan mohamedán állam, de NATO-tag, és Incirlikben lévő légi támaszpontja lehetővé teszi, hogy amerikai gépek ellenőrizni tudják az egyik iraki repüléstilalmi övezetet, megvédve ezzel a helyi kurdokat is a népirtástól. A politikai életben zajló harcok azonban pénzügyi válsághoz vezettek és a befektetők menekülnek az országból. Powell külügyminiszter szakíthatott volna egy napot, hogy elmenjen Ankarába és biztosítsa az ottaniakat az Egyesült Államok bizalmáról, ami többet jelentett volna a török stabilitás számára, mint Bush elnök telefonhívása.
A dolog úgy fest, hogy a Bush-kormány kezdeti lépései a külpolitika terén sok kívánnivalót hagynak maguk után. A közelmúltban járt Washingtonban az új elnök első külföldi vendége, Tony Blair brit miniszterelnök, aki azért jött a találkozóra, hogy jóváhagyja az amerikai államfő iraki politikáját, esetleg élére álljon az európai kampánynak az amerikai rakétavédelmi pajzs támogatása ügyében, és ezzel talán a saját malmára is hajtsa a vizet a közelgő választásokon a konzervatívok ellen. Ennek fejében az Egyesült Államok engedte volna, hogy Nagy-Britannia meggyőzze: a franciák által oly hőn óhajtott eurohadtest nem ássa alá az Észak-atlanti Szövetséget. Bush megadta Blairnek, amit akart, támogatván az európai katonai egységet, de válaszul csak igen ványadt ígéretet kapott a rakétavédelmi pajzs ügyében. Remélhetőleg Vlagyimir Putyin nem jelenik meg a színen, mielőtt az új elnök kissé mélyebbre nem hatol a külpolitika tudományában.
2001. 03. 03. (V/9)
