Kereső toggle

Kampánytámogatások Amerikában

Elfogyhat a puhító pénz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy közelmúltban napvilágot látott jelentésből arról értesülhetett az amerikai szavazópolgár, hogy a tavalyi választási esztendőben a tévéállomások egymilliárd dollárt csikartak ki a politikai hirdetőktől. A médiának ez a válfaja ugyanis a legnagyobb népszerűségnek örvend a különböző érdekcsoportok hírverési szakértői között. Az adók gazdái pedig a kampány kiéleződésének arányában emelik hirdetéseik tarifáit, így a választási hadjáratok költségei csillagászati összegekre emelkednek. Ezeket a kiadásokat persze valakinek, avagy valakiknek fedezniük kell. 

A különböző kereskedelmi, ipari, szakszervezeti, illetve egyéni nyerészkedési lehetőségek képviselői persze valamennyien a saját jelöltjüket szeretnék sikerre segíteni, és nem kímélik a pénzt, hogy terveiket valóra váltsák. Amint a rendszerváltás óta Magyarországon is nyilvánvaló, a választási kampányok mozgatóerői az anyagiak, tehát pénz beszél, kutya ugat. A jelölteknek juttatott közvetett adományokat – amelyeket az angol "soft money" névvel illet, s anyanyelvünkre talán "puhító pénz" gyanánt lehetne lefordítani – semmiféle törvény nem szabályozza, tehát korlátlanul folyósíthatók. 

A választások tisztábbá alakítása céljából John McCain arizonai és Russell D. Feingold wisconsini szenátor közösen kidolgozott egy törvényjavaslatot, amely betiltaná a politikai pártoknak juttatott korlátlan és szabályozatlan adományokat, avagy "puhító pénzeket". Ugyancsak megszorításokat vezetne be az úgynevezett "választásiprogram-elemző" hirdetések terén, amelyeket a szakszervezetek tesznek közzé közvetlenül a választások előtt. A különböző érdekcsoportok egymás torkának esve harcolnak a törvényjavaslat előírásai ellen, amelyek határt szabnának a kívülálló frakciók hirdetéseinek, és nehezebbé tennék a jelölteknek kampányaik összehangolását külső érdekcsoportokkal. A McCain–Feingold javaslat öt éve kering a szenátusban. A demokraták támogatják, míg a republikánusok különböző ügyrendi akadályok bevetésével meggátolták, hogy a tervezet szavazásra kerüljön. 

Januárban John McCain leült Bush elnökkel, hogy meggyőzze, változtassa meg álláspontját a javaslat irányában, mivel az nem kényszerítené "egyoldalú lefegyverzésre" a republikánusokat. A "puhító pénz" adományok betiltása legalább annyi veszteséget jelentene a demokratáknak, sőt esetleg többet. Az elnök bólogatott, de azóta sem szólt egy árva szót sem McCain szenátornak az ügyben. A javaslatot támogató demokraták pedig lassan, de biztosan forgatni kezdik a köpönyegüket. Mivel a szenátus a jövő hétre napirendre tűzte a vita megkezdését a javaslat felett, a demokraták egyre kétségbeeset-tebben keresik a kiutat zsákutcából, amibe kerültek. Trent Lott, a szenátus republikánus többségének vezetője ugyanis beleegyezett, hogy a McCain– Feingold tervezet ügyében két héten belül megejtsék a voksolást. A képviselőház ugyancsak előkészületeket tett egy hasonló rendszabály jóváhagyására. Végső fokon ez azt jelentené, hogy a kongresszus megszavaz egy olyan törvényt, amely több százmillióval csökkentené a kampánypénzeket. 

Ez a lehetőség természetesen rémületet kelt mindkét párt politikusai körében. A demokraták 243 millió dollár "puhító pénzt" szedtek be a republikánusok 244 milliójával szemben, vagyis szinte azonos öszszeget. Amennyiben viszont McCain javaslata betemeti ezt a pénzforrást, úgy a demokratáknak a már szabályozás alatt álló egyéni adományokra kell támaszkodniuk, és akkor bizony kénytelenek lesznek meszsze a republikánusok mögött kullogni, mivel ezen a téren az arány 447 millió a 270-nel szemben. A republikánusok ennek ellenére meg akarják hiúsítani a McCain–Feingold tervezetet, és ezt demokrata szenátortársaik toborzása útján akarják elérni. 

Chuck Hagel nebraskai republikánus szenátor, aki elkötelezett támogatója volt John McCainnek, amikor fellépett pártja elnökjelöltségének elnyeréséért, most ellene fordult, és előterjesztette saját javaslatát. Ez nem más mint a McCain– Feingold tervezet módosított változata, amely a "puhító pénz" felső határát 60 ezer dollárban szabja meg. 

Érdekes módon, először fordul elő, hogy az Amerikai Nyugdíjasok Szövetsége megmozgatja 33 milliós tagságát a javaslat mellett. A környezetvédők is a törvényhozókhoz fordultak, hogy támogassák a tervezetet, mivel szerintük kapcsolat van a "tisztább választások és a tiszta környezet között".

Olvasson tovább: