Roland Madura, az egyik kiszabadult francia. Az eső besegített Fotó:
Reuters
Az újságírók beszámolója ellentmond a Fülöp-szigetek elnöke, Joseph Estrada által
ismertetett eseményeknek, amelyek szerint a manilai kormány hadseregének katonái
szabadították ki őket. Azt a túszok is elismerték, hogy szökésüket megkönnyítette
a hadsereg akkor már negyedik napja tartó támadása. A fegyveres harc kezdete óta a túsztartók
szinte folyton úton voltak, éjszakánként tizenkét-tizennégy órát meneteltek a
meredek és keskeny hegyi ösvényeken, nehogy a kormánycsapatok nyomukra bukkanjanak. Az
állandó mozgás közben viszont lazult az őrizet. Kedvezett a túszoknak a felhős ég
és a zuhogó eső is, hiszen így koromsötét volt, és a menekülők nyomait elmosta a
zápor.
Jean-Jacques Le Garrec és Roland Madura, a két kiszabadult túsz, a France-2 tévé
munkatársai elmondták még manilai sajtóértekezletükön, hogy először elrejtőztek
a dzsungelben, s csak akkor jöttek elő rejtekhelyükről – tízórás várakozás után
–, amikor egy hivatalos katonai konvoj haladt a közelükben. A hadsereg egyik teherautóján
utaztak be a legközelebbi nagyvárosba, Zamboangába, és onnan repülőgépen mentek tovább
Manilába, az ország fővárosába. "Hajnali négykor a zuhogó eső zaja lehetővé
tette, hogy hangtalanul távozzunk – mesélte Madura a sajtótájékoztatón a Telegraph
jelentése szerint. – Négy éjszaka nem aludtunk, de ha arra kerül a sor, egy hónapig
fel sem kelünk" – tette hozzá a francia újságíró.
Madura az AFP-nek adott nyilatkozatában ugyanakkor elmondta, hogy Jolo szigetén nem láttak
harcokat, de még csak csatazajt sem hallottak. A hadsereg két bombázó repülőgépet
vetett be az Abu Szajjaf csoport ellen, gyalogsággal egyáltalán nem találkoztak. A
bombákat vaktában dobják le, a halottak valószínűleg a véletlenszer? bombázások
áldozatai. Életükért leginkább az offenzíva megindítása miatt aggódtak, "mivel
a bombák bárhol becsapódhattak". Félelem uralkodik a gerillák között is, akik
arra kényszerülnek, hogy szünet nélkül helyet változtassanak. A franciákat egy háromszáz
fős egység hurcolta magával a Fülöp-szigeteki túszokkal együtt. Megmenekülésüket
annak köszönhetik, hogy egy tisztáson átkelve egy falba ütköztek, és mivel nagyon sötét
volt, az elöl haladó lázadók nem tudták szemmel tartani a két franciát. Miután
sikerült megszökniük a csoporttól, egész éjszaka rejtőzködtek, mert tudták: ha
egy helybeli megtalálja őket, azonnal a lázadók kezére kerülnek váltságdíj egy részének
reményében. "Ha futni hagy bennünket, ez egy jolóinak egyet jelent azzal, hogy
elpuskáz egymillió dollárt" – mondta Madura, aki szerint valamennyi helybeli támogatja
a gerillákat.
A kiszabadult foglyok szerint egyébként nem bántak rosszul velük. "Sok mindent
megtettek értünk, vizet hoztak a folyóból, segítettek tüzet gyújtani. Más túszok
tapasztalataihoz képest nem volt valami kegyetlen a bánásmód. Nem sajnálom, hogy kipróbáltam,
és hasonló helyzetben mindent ugyanígy tennék" – foglalta össze az élményeit
Madura.
Estrada elnök a kiszabadult túszokat fogadva kijelentette, hogy a Fülöp-szigeteki
hadsereg az összes fogoly kiszabadításáig folytatja az offenzívát. A gerillák még
mindig húsz túszt, köztük négy külföldi állampolgárt tartanak fogságban Jolo
szigetén a fejenkénti egymillió dolláros váltságdíj reményében. A gerillák ellen
indított katonai műveletben négyezren vettek részt, bombázók és helikopterek segítségével,
de az eredmények hiánya kiváltotta a nyugati kormányok kritikáját. A kormánytámadás
négy meddő napja alatt számos civil áldozatról és sebesültről érkezett hír, a túszokat
viszont képtelenek voltak kiszabadítani. A francia, német és dél-afrikai foglyok némelyike
április óta van fogságban.
2000. 09. 23. (IV/39)
