Kereső toggle

Milosevics patkányirtós beszéde

Győzhet-e az ellenzék

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Célegyenesbe fordultak a jugoszláviai elnökválasztás jelöltjei lapzártánk
után, vasárnap az is eldől, ki futott a legjobban. Igazából már csak ketten vannak
versenyben Szlobodan Milosevics jelenlegi elnök és az ellenzék többsége által
támogatott alkotmányjogász, Vojiszlav Kosztunica. Az erőviszonyokat jól jellemzi,
hogy az ellenzéknek több mint egymillió szavazattal kell győznie, hogy biztos sikert
könyvelhessen el.



Üres székek a belgrádi tárgyalótermben. Clintoné a fő hely    Fotó:
Reuters

Mivel a Milosevics vezette hatalom minden eszközzel igyekszik megakadályozni az
ellenzék győzelmét, és a szakértők megegyeznek abban is, hogy csalásokra lehet
számítani, ezért kell ez a nagy számú különbség. Igazuk lehet, mert több állami
gyárban Milosevics nevével ellátott szavazócédulák jelentek meg, amit az ott
dolgozóknak adtak át. Ráadásul az összes állami média a jelenlegi elnökkel van
tele. A független közvélemény-kutatások ugyanakkor Kosztunica biztos győzelmét
mutatják, az adatok szerint erre már az első fordulóban sor kerülhet. Milosevicsék
is tudják ezt, ezért olyat is kénytelen volt megtenni a háborús bűnösnek tartott
elnök, amit négy év óta nem tett meg: ellátogatott Montenegróba. A kampánylépésre
a szerb határtól nem messze került sor, egy katonai repülőtéren. Szigorú
biztonsági szabályok mellett tízezren – a szerb állami tévé százezret mondott, de
a képekből ez nem derült ki – vettek részt a nagygyűlésen, ahol igazából
Kosztunica lejáratásáról szólt a "szeretett" elnök. Az esti híradó
természetesen fő helyen hozta a nagy hírt. A dolognak egy szépséghibája azért
akadt, a helyszínen kisebbségben voltak a montenegróiak, ugyanis a többséget a
közeli Szerbiából hozták buszokkal. Milosevics ezen a napon még egy csúcsot
beállított: tíz év óta először, egy napon kétszer volt kénytelen kampányolni –
vetélytársának ebben szinte mindennapos rutinja van, természetesen a média róla
kevesebbet szól –, így még este Belgrádban is fellépett. Nemcsak a közönség
létszáma volt azonos a két helyen – hivatalosan huszonötezer, de Belgrád nem vidék
–, hanem a mondanivaló is. Így a jugoszláv állampolgárok már sokadszorra
tudhatták meg, Kosztunica valójában "nyúl, patkány, sőt egy hiéna", és "a
kutyákhoz (értsd: a Nyugat és a NATO) ragaszkodik, akik megvesztegették". A hatalom
idegességét mutatja, Milosevics retorikája ideges és személyeskedő, érezhetően
visz-sza szeretne vágni jóval népszerűbb ellenfelének, aki most már inkább
ellenség.

Miloseviccsel szemben, ha nem is higgadt, de nyugodtabb Kosztunica. Sikere láthatóan
nagyobb, belgrádi nagygyűlésén több mint százezren vettek részt. Fellépett két
népszerű zenész, Bajaga és Bora Dzsordzsevics. Szintén Kosztunicát ajánlotta
Nebojsa Risztics tévés újságíró, aki két hét híján egy évig ült börtönben,
mert a szabad sajtó mellett tette le a voksát, és ez nem tetszett a kormánynak.
Jelszavak is voltak: "Kosztunica, óvd meg Szerbiát ettől az őrültekházától!",
"Neki vége van!" Kosztunica újra elismételte választási programjának fő
pontjait, a kampánycsend csütörtök éjféltől való beálltával erre már nem nagyon
volt több lehetősége. (Meglepetésre az állami televízió is helyet biztosított
számára, ahol ugyanezt megtehette.) Újra elítélte a NATO-bombázásokat, ami szerinte
nem volt más, mint bűntett, ami súlyos károkat okozott Jugoszláviában.
Megerősítette a nyugati politikusokban némi értetlenséget kiváltó véleményét,
miszerint a Milosevicset háborús bűnösnek ítélő hágai nemzetközi bíróság nem
szabad bíróság, hanem amerikai politikai szervezet, ezért ő győzelme esetén sem
adná ki a vesztest egy ilyen szervezetnek. Nacionalizmusa eddig is ismert volt, több
ellenzéki csoport nem ért ebben vele egyet, de mégis őt tartották Milosevics egyetlen
lehetséges alternatívájának. Kosztunica a Vajdaságban is látogatást tett, ahol a
magyar kisebbség támogatásáról biztosította. Szabadkát a kampány utolsó hetében
a helyi ellenzéki rádió által készített óriásplakátok lepték el, amelyek
háromemeletes IKEA áruház megnyitását hirdették. A meglepett polgárok – akik
külföldi beruházóról évek óta nem hallottak – a talány megfejtését a plakát
alján szereplő, apró betűs mondatból tudhatták meg, amely így szól: "Jelenleg
nincs tervben."

Milosevicset még egy dolog izzasztotta meg: közvetlenül a kampányzárás előtt eddig
szilárd szövetségesnek hitt hadsereg kihátrálni látszik mögüle. Nebojsa Pavkovics
tábornok támogatásáról biztosította az ellenzéket: "Nem lesz semmilyen
provokáció. A hadsereg teljesen elfogadja az újonnan megválasztott vezetőt, és
megvédi mindenféle támadástól." Az elmúlt héten háromszor hangzott el ez a
nyilatkozat, amely ugyan kétértelmű, de jelzi: valami történik.


20 évet kaptak Clintonék



A választások előtt három nappal egy belgrádi bíróság egyenként 20 évi börtönre
ítélte a NATO tagállamainak 14 vezetőjét háborús bűnök elkövetésének vádjával
egy távollétükben ellenük lefolytatott büntetőperben.

A bíróság a NATO-csapásokért Belgrádban leginkább felelősnek tartott Egyesült Államok,
Franciaország, Németország és Nagy-Britannia állam- vagy kormányfőjét, védelmi és
külügyminiszterét, valamint Javier Solana volt NATO-főtitkárt és Wesley Clarkot, a
szövetség európai erőinek korábbi főparancsnokát vonta felelősségre. A jugoszláv
büntető törvénykönyv által engedélyezett legmagasabb büntetést a polgári lakosság
ellen elkövetett háborús bűnök, Jugoszlávia területi szuverenitásának megsértése,
tiltott fegyverek bevetése és Szlobodan Milosevics jugoszláv elnökkel szembeni
gyilkossági kísérlet miatt szabta ki a taláros testület. (A háború alatt a jugoszláv
elnöki rezidenciát is találat érte.)

Mivel a vádlottak – amint a bíróság is elismerte – egyelőre nem elérhetőek a
jugoszláv állami szervek számára, a tárgyalóteremben lévő székeken egy-egy cédula
jelezte: itt Bill Clinton amerikai, amott pedig Jacques Chirac francia elnök "foglal
helyet". A hatóságok hivatalból védőügyvédet rendeltek ki a vádlottak mellé.

A bizonyító eljárás során tanúkat nem hallgattak meg, mert – mint a bíróság
hangsúlyozta – egész Szerbiát beidézhetnék. Ehelyett videofelvételen mutatták be
a 78 napig folyó légi-csapások által követelt emberáldozatokat és anyagi károkat.
Az eljárás hangulatáról árulkodik, hogy a belgrádi sajtó szerint az egyik kirendelt
védőügyvéd közölte: legszívesebben agyonlőné "védencét".

Olvasson tovább: