Szelet vetett és vihart aratott Ovádja Joszéf rabbi, a Sasz párt szellemi
vezetője, szokásos szombat esti rádióbeszédében. Bírálói szerint felmentette
Adolf Hitlert a hatmillió zsidó áldozat elpusztításáért való felelősség alól,
Ehud Barak kormányfőt esztelennek nevezte, a palesztinokat pedig kígyónak
minősítette. A Sasz párt szóvivője szerint a sajtó ragadta ki az
összefüggésükből Ovádja megjegyzéseit.
Ovádja Joszéf rabbi Ehud Barak miniszterelnökkel a tavalyi kormányalakítás idején.
Oda a barátság Fotó: Reuters
Hitler áldozatai "olyan bűnös lelkek megtestesülései voltak, akik korábban
bűnöket követtek el. Azért testesültek meg újból, hogy legyen módjuk a
vezeklésre" – mondta állítólag a rabbi. Ehud Barak kormányfő szerint e szavak,
amennyiben elhangzottak, nem méltóak egy rabbihoz, és sértik az áldozatok emlékét,
a családjaik érzéseit, s végső soron az egész nemzetet. A miniszterelnöknél jóval
súlyosabban fogalmazott az újvidéki születés? Tomi Lapid, a szekuláris Sinui párt
vezetője, aki gyermekként élte túl a náci öldöklést. Szerinte a 79 éves rabbi
"vén bolond", aki megpróbálta Hitlert rehabilitálni azzal, hogy egyetértett
Hitler azon nézetével, mely szerint a zsidók bűnösök voltak. "Ha Jörg Haider
mondta volna ugyanezt, akkor hadat kellett volna üzennünk Ausztriának" – jelentette
ki a magyar származású politikus. Ovádja szavait mélyen elítélte a Jad Vasém
Intézet is.
A nemrégiben megválasztott izraeli elnök, Mose Kacav nem ért egyet azzal a móddal,
ahogyan a tömegkommunikáció Ovádja szavait értelmezi. "Biztos vagyok benne, hogy a
rabbi minden zsidóval és mindenkivel, akinek fájdalma van, együtt érez és együtt
szenved" – jelentette ki Kacav.
A rabbi védelmezői szerint Ovádja csupán a holokauszt egy lehetséges
spirituális-teológiai magyarázatát kísérelte megadni, mivel úgy véli, hogy az
európai zsidóságnak nincs monopóliuma e tragédia egyedüli magyarázatára. A Sasz
párt elnöke, Eli Jisaj jogosulatlannak tartja a kritikákat. A rabbi "sír minden
megölt zsidóért, de senki sem bűntelen. Mindenki a bűn állapotában hal meg." A
reinkarnáció ugyan nem egyezik a Tóra tanításaival, az ezoterikus Zóhár, amely a
kabbala, a zsidó misztika alapkönyve, mégis elfogadja ezt a felfogást.
Jisrael Meir Lau askenázi főrabbi, holokauszt-túlélő nem hiszi, hogy Ovádja
bűnösnek tekintetné az áldozatokat. Az izraeli rádiónak adott nyilatkozatában azt
mondta: "Nem tudom, hogy mit ért reinkarnáció alatt, és azt sem tudom, hogy a
holokauszt miért történhetett meg. Túl korai lenne még az elemzés." A knesszet
elnöke, a vallásos Avraham Burg szerint "Ovádja megközelítése nem példa nélkül
való, inkább egy klasszikus útja a holokauszttal való szembenézésnek. Ovádja
érvelését elutasítom, ám ismerem azt a hátteret, ahonnan az származik."
Ovádja beszédében súlyos bírálattal illette az izraeli kormányfőt is, Camp
Davidben tett engedményei miatt. Szerinte Barak "ámokfutó" módjára tárgyal a
palesztinokkal. Szavait a kormányfőhöz címezte: "Kígyókat hozol a nyakunkra! Vajon
köthetünk-e békét egy kígyóval?" Ovádja hozzátette: "Az izmaeliták mind
átkozott gonosztevők: az Úr megbánta Ismael fiainak megteremtését."
Ovádja az elmúlt hónapban utasította a Sasz párt minisztereit, hogy lépjenek ki a
kormányból és a koalícióból, amikor Ehud Barak a Camp David-i tárgyalásokra
Washingtonba utazott. Jasszer Abed Rabo palesztin tájékoztatásügyi miniszter hasonló
hangvételben nyilatkozott: "Minden izraelit rasszizmus vádja illet, mindaddig, ameddig
nem ítéli el ezt a rasszistát és hülyét." 15 arab jogász, Ahmed Tibivel, Arafat
zsidóügyi tanácsadójával az élen petícióval fordult Elijakim Rubinsteinhez, hogy
indítsanak büntetőeljárást Ovádja ellen rasszista izgatás és rágalmazás
vádjával.
Ovádja nyilatkozata része annak a polémiának, amelyet az izraeli társadalom világi,
individuális, többségében európai része, és a fokozatosan a hagyományos vallási
értékekhez visszatérő keleti zsidóság, s annak politikai reprezentánsa, a
Sasz-mozgalom között folyik. A zsidó nép e két része más fejlődési utat járt be.
Az európai emancipáció felbomlasztotta a zsidóság kollektív kereteit, a vallást a
magánszférára korlátozta, utat nyitott a szekularizáció, és annak nyomán az
asszimiláció felé. A keleti zsidóságnál mindez nem következett be. A tradicionális
környezet nem adott teret az individuális fejlődésnek, a vallás és nép egységén
alapuló kollektívum érintetlen maradt. Miközben az európai zsidóságot csaknem
kiirtotta a nácizmus, addig azt a keleti zsidóság csak hírből ismerte. Az ötvenes
években már kialakult egy hasonló válság e két szféra között, amelyet azonban
sikerült az izraeli társadalomnak feloldania. Akkor a kenyérért, a megélhetésért
folyt a harc. Ma arról van szó, hogy milyen lesz a jövőben Izrael szellemi arculata.
2000. 08. 12. (IV/33)
