Kereső toggle

Patthelyzet a Knesszetben

A jeruzsálemi dramaturgia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy a sürgés-forgás a színpadon és a színfalak mögött is. A júliusi frigy
meghiúsult, mert Arafat nagyobb jegyajándékot követelt magának. Világ körüli útján
nem kapott megfelelő támogatást ahhoz, hogy szeptember 13-án egyoldalú lépéssel
kikiáltsa a palesztin államot Jeruzsálem fővárossal. Bár a világ vezetői Európában
és Ázsiában határozottan támogatták, mégis óva intették az egyoldalú lépésektől.
Izrael, de az Egyesült Államok is figyelmeztette a palesztinokat, hogy államuk egyoldalú
deklarációja az oslói békemegállapodások felrúgását jelentené. Izrael ennek következtében
annektálná a még birtokában lévő területeket, és a fegyveres ellenségeskedések háborúba
torkollhatnak. Ezt azonban, úgy tűnik, senki nem szeretné, így valószínű, hogy a tárgyalások,
amelyeknek központi témája immáron Jeruzsálem, továbbra is folytatódnak. Egyelőre
mindkét fél erőt és támogatókat gyűjt. Arafat Egyiptomban, Ben Ami, "a kormány nélküli
kormányfő", Barak belső és titkos külügyminisztere pedig Európában magyarázza a
bizonyítványát.



Haszidok imádkoznak az Olajfák hegyén. Kié lesz?    Fotó: Reuters

Arafat a héten Egyiptomban találkozott Mubarak elnökkel és a szír külügyminiszterrel,
hogy "közös stratégiát" dolgozzanak ki a tárgyalások befejezésére. A téma
természetesen Jeruzsálem, hiszen a város fölötti szuverenitás kérdése megoldatlan
maradt a júliusi Camp David-i csúcson. Ehud Barak javaslatát ugyanis, amelyben közigazgatási
autonómiát ajánlott fel Kelet-Jeruzsálem hagyományosan arabok lakta részeinek, a
palesztinok kereken viszszautasították, követelve, hogy Izrael vonuljon ki Kelet-Jeruzsálem
minden centiméteréről. A döntést mindkét fél részéről ellehetetleníti, hogy a város
a muszlimoknak, a keresztényeknek és a zsidóknak egyaránt szent. A Palesztin Központi
Tanács szeptember elején ismét ülésezik, hogy megvitassa az állam kikiáltásának
időpontját. Palesztin forrásból úgy tudják, hogy e vezető testület az államiság
kikiáltásának novemberre halasztását fontolgatja. Előtte azonban az ENSZ székhelyén
találkozik Jasszer Arafat és Ehud Barak, s valószínűleg a távozó amerikai elnök,
Bill Clinton is fogadja őket. Ám a halasztás megfontolása nem jelent érdemi változást
a palesztinok álláspontjában. Továbbra sem hajlandók a kompromisszumra Jeruzsálem kérdésében.

A palesztinok úgy igyekeznek Baraktól a végső engedmény kizsarolására, mintha nem
tudnák, hogy az izraeli kormányfő nincs abban a helyzetben, hogy bármiféle döntést
hozhatna. A tábornokból lett miniszterelnök sorozatos vereségeket szenvedett el saját
háza táján. Előbb a koalícióját veszítette el, ahonnan kilépett az annak törzsét
alkotó Sasz párt, a Nemzeti Vallásos Párt (Mafdal) és a Scsaranszkij vezette Jiszráel
ba-Alija tömörülés is. Ennek következményeként elveszítette többségét a
knesszetben, s így fordulhatott elő, hogy jelöltje az elnöki posztra, a Nobel-díjas
Simon Perez vereséget szenvedett az ellenzéki Moshe Kacavval szemben. Ma a knesszetben
patthelyzet uralkodik: Barak semmiféle döntést nem tud elfogadtatni, mert kisebbségben
van, ugyanakkor az ellenzéknek még nincs meg a kormányfő eltávolításához szükséges
abszolút többsége. Barak eddig adott engedményei következtében lemondott még a
szefardi körökben népszerű Dávid Lévy külügyminiszter is, ami tovább rontott
Barak helyzetén. A kormányfő a palesztinokkal kötendő egyezményt a knesszet megkerülésével
népszavazásra akarta vinni, ám az arról szóló törvény nem született meg. Így hiába
is kerülne rá a miniszterelnök pecsétje és kézjegye a palesztinokkal való megállapodásra,
annak belső elfogadtatása, ratifikációja több mint kétséges.

Olvasson tovább: