Iskolástársai várták Havannában Eliánt. Az odüsszeia vége
Fotó: Reuters
Elián 1999 novemberében került az Egyesült Államokba, amikor kubai menekülőkkel
teli csónakjuk felborult a nyílt tengeren, és a kisfiú anyja életét vesztette (Hetek
1999. december 18., Kubai gyerekdráma).
A csodával határos módon életben maradt fiút Miamiban élő rokonai vették magukhoz.
A körülötte hamarosan kialakult politikai hercehurca új lendületet adott a
menekültek körében amúgy is elterjedt erős Castro-ellenességnek.
A spanyol nyelv? rádióműsorok tele voltak az Eliánnal kapcsolatos adásokkal, a
hozzátartozók egyike még Hillary Clintonnak is küldött segítségkérő levelet a
kisfiú ügyében. A rokonok, akik mindennel elárasztották az átmenetileg gondjaikra
bízott gyereket, elsősorban arra hivatkozva kérték számára a menedékjogot, hogy
Kubában éhség van, nincs elég gyógyszer és rossz az oktatás. A Kubában maradt apa
és második felesége eközben magához kívánta venni a fiút, és benyújtotta ez
irányú kérelmét.
Az ügy egészen a legfelsőbb bíróságig, illetve az igazságügy-miniszterhez és az
elnökhöz jutott. Még nagyban folytak az egymást követő tárgyalások, amikor Castro
engedélyt adott Juan Miguel Gonzáleznek, az apának, hogy családostul az Egyesült
Államokba utazzon. A "dráma" tetőpontján érvényes bírósági határozat
értelmében az amerikai bevándorlási hivatal fegyveresei "szabadították ki"
Eliánt rokonai házából egy éjszakai rajtaütés során ez év áprilisában. A
kisfiút apja gyámsága alá helyezték, a rokonok azonban továbbra sem mondtak le
abbeli reményükről, hogy "megmenthetik" őt a Kubába való visszatéréstől.
Utolsó lehetőségként e hét hétfőjén a legfelsőbb bírósághoz fordultak,
amelynek végső állásfoglalása szerint a fiú és apja szabadon távozhattak az
Egyesült Államokból.
Elián Amerikában élő rokonai úgy nyilatkoztak, a fiú olyan országba tért haza
édesapjával, ahol "soha nem lesz szabad", és apja "soha nem adhatja meg neki azt
a szabadságot, amelyért anyja az életét áldozta". A döntéssel mind Janet Reno
igazságügy-miniszter, mind Clinton elnök elégedett volt. Az elnök újságírók
kérdésére törvényi és erkölcsi értelemben is helyes cselekedetnek nevezte Elián
hazaengedését. Az Amerikában élő kubai emigránsok vezetői kijelentették: bár a
csatát elvesztették, tovább fognak harcolni Kuba kommunista rezsimje ellen.
Egyes vélemények szerint a kubai kisfiú hazautazása és az ügy lezárása
hozzájárulhat a két ország közötti feszültség enyhítéséhez, és javíthatja a
Kuba felé való nyitást pártoló amerikaiak helyzetét. A nyitás egyik jeleként
értékelhető, hogy az amerikai elnök Elián hazautazásának napján hajlandónak
mutatkozott annak a törvénytervezetnek a jóváhagyására, amely csaknem négy
évtizednyi tilalom után engedélyezné élelmiszerek és gyógyszerek eladását az
amerikai embargó sújtotta Kubának. Sajtóértekezletén Clinton ugyanakkor
hangsúlyozta, hogy helyesnek és szükségesnek tartja a szankciók fenntartását
mindaddig, amíg Kuba nem változtat rendszerén és az Egyesült Államokkal szembeni
ellenséges magatartásán.
2000. 07. 01. (IV/27)
