Tajvani halász a parti őrség hadihajóinak védelmében. Kína nem enged a 48-ból
Fotó: Reuters
Clinton szándéka sok vitára adott okot, mivel egyáltalán nem egyértelmű, hogy
Kína kereskedelmi könnyítéseit politikai lehiggadás követte volna. Az elnök
egyébként ugyanezt a véleményt hangoztatta 1994-ben, amikor kampányígéretei
ellenére megváltoztatta az álláspontját, és Kína kereskedelmi kedvezményeinek
évről évre történő megújításához nem állította feltételül az emberi jogok
tiszteletben tartását, mondván: a kereskedelem idővel hozzájárul majd a politikai
elnyomás csökkenéséhez. Az elmúlt hat év során azonban a külügyminisztérium
Kínáról készített éves jelentései azt mutatták, hogy Peking hozzáállása csak
rosszabbodott.
Az elnök komoly küzdelemnek néz elébe, mivel a képviselőházban mindössze 50-60
demokrata párti tag látszik támogatni a törvényjavaslatot, így tehát kénytelen a
kongresszus republikánus párti részére támaszkodni, hogy keresztülvihesse
elnökségének az utolsó nagy külpolitikai tettét. A törvényhozásnak azonban mind a
demokrata, mind a republikánus párti tagjai követelték, hogy a Clinton-kormány hozza
nyilvánosságra az egyezményt, amelyet novemberi aláírása óta suba alatt
tartott.
Követelésüket azzal indokolták, hogy a kongresszus nem szavazhat arról, megadja-e az
állandó normális kereskedelmi kapcsolatok lehetőségét Kínának, amíg titkos a
megállapodás, amely előmozdítja Peking tagságát a Világkereskedelmi Szervezetben.
Az ellenzék arra hivatkozik, hogy Peking nem érdemli meg az állandó normális
kereskedelmi kapcsolatokat, mivel egyrészt nem tartja tiszteletben az emberi jogokat,
másrészt azzal fenyegetőzik, hogy erőszakot fog alkalmazni Tajvannal szemben (Hetek,
2000. március 11., Kína célkeresztjében).
Bár a szenátusban szinte biztosra vehető a törvényjavaslat jóváhagyása, a
képviselőházban továbbra is folynak a harcok. Gore alelnök, akinek már a zsebében
van pártja elnökjelöltsége, nem támogatja az államfőt ebben a törekvésében,
mivel attól fél, hogy elveszti a lépést ellenző szakszervezetek támogatását.
Ellenlábasa, Bush texasi kormányzó a jelek szerint esetleg hajlandó lenne az ügy
mögé állni.
A Clinton-kormányzat végül a kongresszusi nyomásnak engedve kedden nyilvánosságra
hozta a 250 oldalas szerződés szövegét. Az amerikai és kínai kereskedelmi megbízott
még az utolsó percekben is változtatott a megállapodáson, amelyen a kézírásos
cserék is láthatók. Az okmány szabályozza a nercbőr kereskedelmét, és előírja,
hogy a szállítás fejjel és farokkal, avagy anélkül történjék. Szól ezenkívül
dízelmozdonyokról, fajtiszta szamarakról és öszvérekről. Ez lenne talán az új
évezred diplomáciai fejlődése a fenyegetések és hatalmi zsarolások helyett? Ma, ha
az Egyesült Államok és Kína bizalomépítő eszközökhöz nyúl, akkor kapribogyó az
üzletkötés tárgya, nem pedig tengeralattjárókra szerelhető rakéta.
2000. 03. 18. (IV/12)
