Kereső toggle

Négy részre osztják Koszovót

Milosevics kettős taktikája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Március közepéig felfüggesztették a rambouillet-i Koszovó-konferenciát, amely
azonban semmilyen lényegi határozatot nem hozott: Koszovó sorsáról ugyanis már régen
döntöttek – állítja a moszkvai Kommerszant elemző cikke.



Jugoszláv katonák készültségben    Fotó: MTI

Mindössze két hét állt a szerb és az albán delegáció rendelkezésére, hogy
homlokegyenest ellenkező álláspontjaikat közelítsék. A Nyugat nem is akarta őket
tovább ott tartani. Ez a határozottság annak köszönhető, hogy a közvetítő felek
tudják: bármennyi rendezési tervvel álljanak is elő a szerbek és az albánok, végül
mégis az ő elképzeléseik fognak megvalósulni: Koszovó bizonyos mérték? autonómiát
kap.

Maguk a szemben álló felek is tisztában vannak ezzel. Harci retorikájukat vezetőik
saját népüknek címzik, hogy azok egy pillanatra se kételkedjenek a delegációk
nemzeti elkötelezettségében.

A koszovói albánok megértették: hiába tartanak ki függetlenségi törekvéseik
mellett, belátható időn belül nem szakadhatnak el Szerbiától. A NATO diktál, hiszen
az észak-atlanti szerződés katonái bármikor elzárhatják az Albániával közös határt,
azaz a gerillák fegyverutánpótlásának fő útvonalát. Ezután pedig a szerb osztagok
könnyűszerrel elbánhatnának a Koszovói Felszabadítási Hadsereggel.

Belgrád választás előtt áll: vagy önszántából lemond Koszovó ellenőrzéséről,
vagy pedig – Milosevics szerb elnök hajthatatlansága esetén – a NATO elkezdi a bombázást.
Milosevics már régen az előbbi mellett tette le a voksát, azonban el kell készíteni
azt a körítést, melynek segítségével honfitársaival lenyeleti a keser? pirulát.

A feladásnak is van ugyanis művészete, s Milosevics ezt már a tökéletességig
fejlesztette. Elővigyázatosságból nem lett a rendezési tárgyalásokon a szerb delegáció
vezetője, bár körültekintően igyekezett megválogatni a küldöttség tagjait. A
szerb vezető egyetlen neves politikai szereplőt sem küldött el Rambouillet-ba –
mindezt azért, hogy a későbbiekben egyszer?bb legyen a delegáció nyakába varrni a
felelősséget az elfogadott határozatokért. Milosevics már sikerrel alkalmazta
ugyanezt a taktikát a daytoni megállapodások idején is: nem ő írta alá Párizsban a
békeszerződést, hanem Szerbia akkori igazságügyminiszterét küldte el. Most is meg
fog tenni mindent, hogy a vereséget ne hozzák összefüggésbe az ő nevével. A saját
népe számára továbbra is a NATO meggyőződéses ellenfele lesz, valamint Jugoszlávia,
Oroszország és Fehéroroszország szövetségének propagálója.

Ez az elképzelés az utóbbi időben mind népszerűbb a szerbek körében. Milo
Djukanovics montenegrói elnök szerint Milosevics NATO-ellenes megnyilvánulásai pusztán
a belső használatra szánt blöff kategóriájába tartoznak. "Biztos vagyok abban,
hogy Milosevics már rég beleegyezését adta Holbrooke amerikai közvetítőnek a
NATO-csapatok bevonulásához" – mondja a montenegrói vezető. A hatalom kedvéért a
jugoszláv elnök a legradikálisabb engedményekre is kész az amerikaiakkal szemben: kész
alárendelni Koszovót az USA-ellenőrzésnek, ha ezért cserében hatalmon maradhat.
Milosevics ma jobban kell Washingtonnak, mint bármely más politikus a Balkánon. Ne
feledjük: ő segített nekik bejönni Boszniába és ott maradni – állítja az orosz
hetilap.

A nemzetközi békefenntartó erők Koszovóba való irányítását a nyugati vezetők
eldöntött tényként kezelik. A NATO-ban állítólag már kész is a csapatok koszovói
elhelyezéséről szóló részletes terv: négy zónára osztják a területet, mint
ahogyan a daytoni forgatókönyv szerint Boszniában is tették. Az első szektorba az
amerikai csapatok fognak bevonulni, a másodikba a franciák, a harmadikba a britek. A
negyedikbe kerül a többi kontingens, így például az orosz is, ha Moszkva szerepet vállal
a műveletben. Ez a felosztás nemcsak katonai szempontból figyelemreméltó, hanem
Koszovó jövőjét is eldöntheti. A szerb vezetésben ugyanis már régóta él az a
gondolat, hogy Koszovót szerb és albán részre kellene felosztani. Az orosz csapatok éppen
Koszovó szerb részén helyezkednének el. Talán ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a
szerbek legalább egy részét megtartsák a déli tartománynak.


Koszovó után a Vajdaság következik, de vajon mi jön azután? - tette fel a
kérdést a Curierul National cím? román napilap, amely szerint a koszovói válságot
”külső beavatkozás" robbantotta ki. Az újság szerint ezt bizonyítja, hogy a
Vajdaságban egészen a közelmúltig jó megértésben éltek a különböző nemzetiségűek.
Néhány amerikai lap azonban felfedezte a "vajdasági problémát" is. Koszovó
felrobbant, és most már Szerbia, az egész Jugoszláv Föderáció szuverenitását
fenyegeti. Koszovó a példa a Vajdaság számára.

"Az erdélyi békés magyarságot nem lehet összehasonlítani a koszovói albánokkal.
Magyarország leszögezte, hogy nem kívánja Erdély elszakadását. Bizonyos, hogy a
NATO nem fog beavatkozni, de a NATO világosan értésre adta, hogy a kisebbségek joga
fontos követelmény" - idézett meg nem nevezett NATO-forrásokat brüsszeli tudósításában
az Adevarul cím? napilap, hozzátéve azt, hogy a

NATO nem zárja ki a koszovóihoz hasonló helyzetek megismétlődését, és erre fel
kell készülnie.

Olvasson tovább: