Kődobáló palesztin fiatalok a ciszjordániai Ramalahban. Az intifáda hagyománya tovább
él Fotó: MTI
"Semmi közük hozzá. Mi a saját törvényeinket és szabályainkat követjük"
– válaszolta Jasszer Arafat palesztin vezető arra az izraeli követelésre, hogy a
Palesztin Nemzeti Tanács kézfelemeléssel szavazzon az Izrael megsemmisítését célul
kitűző alapokmányának megváltoztatásáról.
Az éles hangú nyilatkozatok is jelzik Bill Clinton háromnapos izraeli látogatásának
jelentőségét, amely a negyedik és egyben a leghoszszabb eddigi hivatali időszaka során.
A látogatás tervezett menetrendje meglehetősen felkorbácsolta az amúgy is túlfeszített
idegeket, elsősorban amiatt, hogy Clinton ellátogat a Palesztin Hatóság ellenőrzése
alatt álló Gázába, ahol részt vesz a Palesztin Nemzeti Tanács ülésén.
Az amerikai elnök gázai látogatása túlnőtt az októberben az amerikaiak által
kialkudott megegyezés tervezetén. A tíznapos, maratoni tárgyalássorozaton maga az elnök
ajánlotta fel jelenlétét a Nemzeti Tanács ülésére. Arafatnak kapóra jött az ajánlat,
Netanjahu pedig támogatásáról és segítségéről biztosította Clinton elnököt.
Az októberi egyezmény azonban eddig inkább csak problémát okozott mind az
izraelieknek, mind a palesztinoknak. Néhány nappal az amerikai elnök látogatása előtt
a két fél között a forráspontig hevült a helyzet. Az izraeli börtönökben lévő
2400 palesztin politikai fogoly éhségsztrájkot kezdett, hogy az oslói megállapodások
aláírása után öt évvel követeljék szabadon bocsátásukat. A palesztin lakosság
ülősztrájkkal fejezte ki szolidaritását, számos ciszjordániai városban pedig
tiltakozásképpen az utcára vonultak az emberek. Ariel zsidó település közelében
palesztinok kövekkel dobálták meg az izraeli katonákat, akik gumilövedékekkel és könnygázzal
válaszoltak. Nabluszban és számos más ciszjordániai településen is összecsaptak az
izraeliek és a palesztinok.
A palesztinok feszült várakozása érthető, hiszen mi is lehetne nagyobb inspiráció
az éledező állam számára, mint egy olyan elismert személy megérkezése a vadonatúj
Jasszer Arafat gázai nemzetközi repülőtérre, mint Clinton elnök. "Amennyiben az
amerikai elnök gépe a gázai repülőtéren landolna, az biztos jele lenne a palesztin
állam elismerésének" – mondta Dzsihad Wazir, a gázai program egyik főszervezője.
Az izraeliek ezzel szemben azt szeretnék, hogy az elnöki különgép ne Gázában szálljon
le, hanem Clinton helikopteren érkezzen a helyszínre.
Az amerikai elnök közbenjáró szerepének megfelelően megpróbálja az egyensúlyt
megteremteni menetrendjében is. Ellátogat Masszadába, a zsidó bátorság szimbólumává
vált Holt-tenger parti antik erődítménybe, majd felkeresi a palesztin fennhatóságú
területen fekvő Betlehemet, Jézus születésének a helyszínét is.
Clinton egy-egy napot tölt el izraeli és palesztin szállásadói körében, a harmadik
napot pedig megosztotta a két fél között. A tervezett programot amerikai zsidó
csoportok úgy értékelik, hogy a mérleg nyelve megint egy kicsit közelebb billent a
palesztinok felé. Szerintük Izrael több figyelmet érdemel, mint amennyit Clinton látogatásával
szentel neki.
Palesztin részről rámutatnak, hogy az államalapítástól 1979-ig 31 év telt el, amíg
Jimmy Carter személyében amerikai elnök először izraeli területre érkezett. Most, a
palesztin önkormányzat megalakulása után mindössze négy évvel Clinton személyében
amerikai elnököt üdvözölhetnek palesztin területen. "Ez valóságközelbe hozza
Arafat látomását az önálló palesztin államról" – nyilatkozta Dzsihad Wazir.
1998. 12. 12. (II/50)
