Ezalatt a város egy közeli pontján csaknem nyolcezer, baloldali eszméket képviselő
tüntető vonult fel békésen a szélsőjobb ellen. A helyszínre érkező mintegy hétezer
rendőrnek köszönhetően a két tábor nem csapott össze egymással. Az eredmény: 127
őrizetbe vett tüntető, valamint egy életveszélyes sérült. Az NDP felvonulásának fő
szervezője a pártvezetőség egyik tagja, a neonáci Manfred Roster volt, aki ellen nemrég
eljárást indítottak a holocaust nyílt tagadása miatt. Rostar pártjának egyik képviselőjelöltje
a parlamenti választásokon. A neonáci figyelemfelkeltés részben sikerült, hiszen
egyre többeket tölt el aggódással a szélsőjobboldal világháború óta példa nélküli
megerősödése. Az országos parlamentbe való bejutásra a belső megosztások miatt
ugyan nem sok esélyük van, de néhány keleti tartomány parlamentjébe könnyen bekerülhetnek,
mint ahogy az a Német Népi Uniónak (DVU) idén májusban Szász-Anhaltban sikerült is.
Habár Kohl kancellár választási hadjáratának két utolsó állomásán elítélte a
szélsőjobboldal előretörését és megnyilvánulásait, a választások esélyesei
azonban most igazából nem a szélsőjobb elszigetelésével, hanem egymással és a
leendő parlamenti szövetségesek keresésével vannak elfoglalva. Mivel az utóbbi napok
közvéleménykutatási eredményei a választási harc soha nem látott mérték? kiéleződését
mutatják a kormánypártok és a szociáldemokraták között, döntő szerepe lesz annak
a ténynek, hogy ki melyik kisebb párttal lép majd koalícióba, hogy megszerezze a kormányalakításhoz
szükséges többséget a Bundestagban. Világossá vált, hogy a kormánykoalíció összetételét
nagy mértékben befolyásolja majd a kis pártok – a Zöldek, a liberális FDP és a
reformkommunista PDS – hétvégi szereplése. Kohl Uniója az FDP-vel való koalíciót
tartja legelőnyösebb megoldásnak, ők nemigen akarnak közösködni az SPD-vel. Az
augusztus elején még oly biztosnak tűnő vörös–zöld (SPD–Zöldek) összefogásnak
mostanra viszont sokkal kisebb lett a valószínűsége, mivel a két párt nézetei közötti
hatalmas különbségek egyre jobban kiütköznek. Míg a Zöldek gyökeres változásokat
szeretnének elérni a kormányzásban, az SPD nem akar mindent másképp csinálni, mint
a mostaniak – csak jobban. A környezetvédők viszont még így is erősen bíznak egy
vörös-zöld szövetségben. Nem alaptalanul, hiszen az SPD nagykoalíciós vágyai egyre
több, valódi változásra vágyó szociáldemokrata-érzelműt kiábrándítottak a pártból,
éppen ezért veszélyes lehet Schröderék számára, ha továbbra is a CDU felé
kacsingatnak. A két párt legalább egy dologban egyetért: egyikük sem kér a
reformkommunisták támogatásából a Bundestagban. Így a PDS-re adott voksok sem a Zöldek,
sem az SPD számára nem érnek semmit. A kommunista utódpártra adott szavazatoknak
akkor van jelentősége, ha a PDS a listán elért legalább 5 százaléka alapján bekerül
az országos parlamentbe. Ekkor 48,5 százalékos többséggel lehetne csak kormányt alakítani,
amire a mostani előrejelzések szerint sem egy SPD–Zöldek, sem pedig egy CDU/CSU–FDP
koalíció nem lenne képes. Ez esetben csak egy nagykoalíció jöhet számításba. Ha
azonban a PDS nem jut be a listán, úgy 46 százalék is elegendő a kormányalakításhoz,
amit az SPD–Zöldek "duo" már – ha szűken is – teljesíteni tudna.
1998. 09. 26. (II/39)
