Kalinyingrádot a lengyelek Krulevc-nek, a litvánok Karaljacsausznak hívják – de
talán a legismerősebben mégiscsak a Königsberg hangzik. Egy idősebb németnek sokszor
hiába is sorolnánk a terület új városneveit: Laduskin, Znamenszk, Baltijszk –
ellenben ha úgy esik szó róluk, hogy Brandenburg, Wehlau, Pillau – mindjárt
megértően bólogat.
A kalinyingrádi terület hovatartozásának kérdése immár olyan jelentőségűvé
nőtte ki magát, mint a Kuril-szigetek miatti orosz–japán vita. Alig néhány év kell
ugyanis és a körzet könnyen beszorulhat az egyre egységesedő Európa és a NATO
felségterületébe. A Nyugatot pedig aggasztja a térség szociális és gazdasági
instabilitása, valamint az orosz katonai jelenlét. Európa nem szeretne egy ilyesfajta
"fekete lyukat"az új térképére. Számára nem kérdés, hogy itt egy
"európai" területről van szó, és ezt diplomatikusan, de határozottan ki is
fejezi. A legaktívabbak a közvetlen szomszédok: Lengyelország és Litvánia.
Külpolitikájuk több közös vonást tartalmaz: mindketten szeretnének az Európai
Unió és a NATO tagországai lenni, továbbá mindetten pályáznak Kalinyingrádra.
Jelenleg ők a körzet demilitarizálásának legfőbb szószólói.
A németek humanitárius segélyszervezeteket alapítottak (hangsúlyozottan nem csak az
ott élő "orosz németek" miatt), és buzgón ápolják a kulturális kapcsolatokat.
(Igaz, a buzgóság valamelyest alábbhagyott, amikor az orosz külügyminisztériumban
nekik szegezték azt a kérdést, hogy vajon a németek csak a kalinyingrádi körzetben
ilyen segítőkészek, vagy Oroszország más részein is).
Európa óvatosan és megfontoltan cselekszik. Gyakran hangzik el célzás arra
vonatkozóan, hogy egyre nagyobb szükség van a szomszédos Lengyelországgal és
Litvániával való együttműködésre. Ezenkívül többször is felvetődött, hogy a
régió és Európa törvényhozását közös nevezőre kellene hozni.
Éreztetik Kalinyingráddal, hogy "szívesen látott rokon", ugyanakkor fontosnak
tartották azt is kinyilvánítani, hogy a Kalinyingrádi terület minden ellenkező
híreszteléssel szemben nem lesz az Európai Unió része. Azonkívül Németország is
hiába számít arra, hogy visszakapja a volt porosz régiót, hiszen ehhez a fél
kontinens térképét át kellene rajzolni. És mit szeretnének a kalinyingrádiak? A
helyi vezetésben ellentmondásos vélemények fogalmazódnak meg. Van, aki szerint vissza
kell adni a "régi tulajdonosnak", mások pedig azt javasolják, hogy a régiót
zárják be, és alakítsák amolyan előretolt helyőrséggé. A kérdés eldöntése
egyre sürgetőbbé kezd válni. Még néhány év, és Kalinyingrád két nagyhatalom
között találja magát. Éppen ezért itt különösen fontos megtalálni az európai
és orosz érdekek egyensúlyát.
Az összekötő kapocs szerepe egyébként nem idegen a néhai Königsbergtől. A régi
időkben is főleg attól függött a város jóléte, mennyire tájékozottak a
kereskedői mind Európában, mind Oroszországban. A XVIII–XIX. században itt
áramlott át az áruk özöne az Atlanti-óceántól egészen a Volgáig. Az világos,
hogy a Kalinyingrádi terület EU-tagság nélkül nem számíthat jelentős európai
üzleti körök gazdasági programjaira. Viszont, ha a bezárkózás helyett sarkig tárja
kapuit, és például egy off-shore zónát hoz létre, akkor könnyen odacsalogathatja a
tőkeerős befektetőket olyan országokból, ahol túl zordak az adótörvények. "És
akkor az Oroszországnak ajánlgatott citromból lehetne akár limonádét is
készíteni"– vonja le a derűlátó következtetést végül a Kommerszant.
1998. 08. 08. (II/32)
