Az Öböl-háború óta legnagyobb létszámú haderő sorakozott fel február
közepén a nagyhatalmakkal "húzd meg– ereszd meg" játékot folytató Szaddám
Huszeinnel szemben: nem kevesebb, mint 44 700 amerikai katona, 34 hadihajó és több mint
400 vadászrepülő és -bombázó gyűlt össze a térségben. A Pentagon most úgy
döntött, hogy fokozatosan csökkenti a katonai jelenlétet, és június végére
mindössze 18-20 ezer katona marad a Perzsa-öbölben, amely megfelel az iraki válság
előtti készültségi szintnek.
Az utolsó pillanatban tető alá hozott februári megállapodás lehetővé tette a
további ellenőrzéseket Irakban és elhárította a közvetlen háborús veszélyt, de
Bagdad sikerként könyvelhette el, hogy nem az Egyesült Államokkal, hanem az
ENSZ-főtitkárral, Kofi Annannal köthetett kompromisszumot. Szaddám Huszein
elégedettségét az is növelhette, hogy Amerikának nem sikerült ismét felvonultatnia
az 1991-es "nagykoalíciót" Irak ellen. A korábbi szövetségesek többségének
elzárkózása érzékeny presztízsveszteséget jelentett Washington számára.
Az iraki konfliktus óta eltelt negyedév során az amerikai külpolitikát további
fiaskók is érték. Az indiai és pakisztáni vezetőket még Clinton elnök többszöri
telefonhívása sem tudta eltántorítani az atomrobbantásoktól. A gazdasági
szankciókkal történő fenyegetés eredménytelennek látszik Irán esetében is:
Moszkvában május közepén bejelentették, hogy fokozzák az iráni nukleáris
programhoz nyújtott orosz támogatást. Az Egyesült Államok eközben úgy döntött,
hogy az Európai Unió nyomásának engedve feloldja a terrorizmust támogató
országokban befektető nagyvállalatokat sújtó kereskedelmi tilalmat, így a
dél-iráni gázmezőkön 2 milliárd dolláros beruházást végző francia, orosz és
maláj cégek a jövőben szabadon szállíthatnak amerikai cégeknek is.
A washingtoni diplomácia lendülete a mediterrán térségben is megrekedt. Többszöri
közvetítési kísérlet ellenére nem sikerült kimozdítani a holtpontról az amerikai
kezdeményezésre indult, ám időközben megrekedt izraeli–arab békefolyamatot. Nem
látszik megegyezés a ciprusi rakétaválság ügyében sem: Richard Holbrook elnöki
különmegbízott sem tudta rávenni a görög ciprióta vezetőket, hogy álljanak el a
sziget északi részén az augusztusra tervezett orosz gyártmányú légvédelmi
rakéták telepítésétől. Az Egyesült Államok világpolitikai vezető szerepét eddig
is sok kihívás érte, az elmúlt hónapok fejleményei azonban azt mutatják:
felgyorsult az átrendeződés a Franciaország, Oroszország, Kína és mások által
sürgetett többpólusú világrend irányába.
1998. 06. 06. (II/23)
