Kereső toggle

„Ehhez a munkához nagyon szeretni kell az iskolámat”

Interjú a budapesti Fazekas Gimnázium volt igazgatójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Negyvenkét évet eufóriában töltöttem el, máig boldoggá tesz, hogy taníthattam, de az igazgatás hiányzik a legkevésbé”– mondja Hámori Veronika. A legendás matematikatanár, az idei Príma Primissima díj egyik jelöltje 15 évig volt a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatója.

A Fazekas stabilan tartja első helyét a hazai gimnáziumok rangsorában. Hogyan volt képes megőrizni a színvonalat?

– Van egy olyan érték a Fazekasban, aminek a több mint száz éves létét köszönheti, ez pedig a tudás és a tudás birtokosainak a tisztelete. 1911-ben azért hozták létre, hogy a frissen végzett tanárjelöltek ott gyakorolhassanak. Kezdettől mintaiskola volt, amihez olyan emberek kellettek, akik nemcsak jól tanítanak, hanem módszertant is tudnak tanítani – ez egy külön képesség. Hamar híre ment, hogy kiváló pedagógusok vannak az iskolában, és ez kezdettől odavonzotta a tanulni akaró gyerekeket. S ha valaki ezzel az attitűddel érkezik ide, azt nagyon magas szintre – a képességeinek a határáig – el lehet juttatni. Az eredmények pedig elvitathatlanok.

Nem kevés tapasztalatot jelenthet, hogy az iskola, amely egyben módszertani központ is, az egész 20. századot túlélte.

– Mivel a tudás egyetemes, azaz korokon, politikai kurzusokon átvonuló érték, ezért soha senki sem kérdőjelezte meg ennek az iskolának a létjogosultságát. A Fazekas mindig is egy értékelvű szemléletet képviselt, de a módszereit tekintve rugalmas volt, mert az a célja, hogy a lehető legkorszerűbb tudáshoz juttassa hozzá a gyerekeket.

Mit jelent pontosan az a szó, hogy tudás?

– A tudás az információk feldolgozásának és alkalmazásának a képessége. Matematikatanárként a tudás számomra azt jelenti, hogy egy felmerülő probléma megoldását a meglévő ismereteink alapján ki tudjuk együtt okoskodni, miközben sokat tanulunk egymástól. Ez persze csak szabadságban működik, amikor nem csupán egyetlen szempont érvényesülhet.

Ez a reáltárgyak sajátja lenne?

– Nem feltétlenül, hiszen minden tudományban a formális logika szabályai működnek. Nekem sikerélményt jelentett, hogy egy volt tanítványom, aki bölcsészkart végzett, azt mondta, hogy a matematikaórákon tanult meg jegyzetelni, a hallottakat rendszerezni, a lényeget kiemelni, és ott értette meg, hogy csak olyan állításokat szabad elfogadnia, amiket kellőképpen megindokolnak. Ez az igény sajnos ma nagyon sok emberből hiányzik.

Önt a tantestület háromszor is megválasztotta igazgatónak, mígnem 2015-ben nyugdíjba vonult. Miben látja vezetői sikere titkát? Gondolom, egy ilyen iskolába eleve nem a legkonformistább tanárok gyűlnek össze.

– Valóban sok a tehetséges egyéniség, akiket elég nehéz egyben tartani. De ez az embert inspirálja, és egyben megvédi attól is, hogy magát tévedhetetlennek tartsa. Számomra nagyobb segítséget jelentettek azok a munkatársaim, akik sokat vitatkoztak, mint azok, akiknek minden megfelelt, amit mondtam, mert ez nem visz előre. Minden elődömre jellemző volt, hogy nagyon tisztelték a tantestületet, partnerként bántak vele, és óriási eredményeket értek el együtt. Mindig nagyon fontosnak tartották, hogy kiváló szakembereket vegyenek föl maguk mellé, soha nem a lojalitás döntött. A mindenkori irányítással tényleg konstruktív módon együtt lehetett működni, mivel ott volt a teljesítmény, amire lehetett hivatkozni. 

Ez az elv kifelé is működik, a mai erősen centralizált rendszerben? Amikor mindenki az iskolák autonómiáját siratja?

– Megpróbálja az ember az iskola falain belül megőrizni azt, ami a falakon kívül nehezen működik, mert máshogy nem lesz teljesítmény. Ettől fel is értékelődik az intézmény, és képes odavonzani a jó pedagógusokat. Az igazgatónak ütközőpontnak kell lennie kifelé – a kollegákat meg kell kímélni a külső hullámzásoktól, mert nem lehet állandó bizonytalanságban dolgozni. Abban, hogy sikerült úgy végigcsinálni az utóbbi éveket, hogy nem omlott össze sem az iskola, sem én, nagy szerepe volt annak, hogy volt egy kiépült szakmai kapcsolatrendszerem, így mindig megtaláltam az oktatásirányításban azokat, akiknek fontos az az értékrend, ami a Fazekast egyben tartja. Ez napi küzdelmet, állandó kilincselést jelentett.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: