Kereső toggle

Válságok sorozata zajlik Izraelben

Árulók és anticionisták Netanjahu ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemzetárulásnak tartja azt, hogy a választásokon vesztes baloldali pártok az anticionista, terrorizmust támogató arab képviselőkkel összefogva akarják megbuktatni Benjamin Netanjahut. Az egyik legnevesebb izraeli publicistával, Caroline Glickkel beszélgettünk a választás utáni helyzetről.

Múlt áprilisban úgy tűnt, hogy a nemzeti jobboldal könnyedén kormányt tud alakítani Izraelben. Aztán Avigdor Lieberman kilépett a tervezett koalícióból, és azóta tart a politikai patthelyzet. Ön szerint ki ezért a felelős?

– Először is természetesen Lieberman, mert a pártja szavazói jobboldaliak, és ő mégis elutasította azt, hogy a választók akarata szerint csatlakozzon a jobboldali kormányhoz. Vannak aztán mások is: a balközép tábor, amelyik egyedül akar hatalomra jutni, ezért nem lépett be egy Likud vezette egységkormányba. Ehelyett most inkább olyan kisebbségi kormányt akar, amely az arab pártok külső szavazataitól függ, 15 olyan képviselőtől, akik nem fogadják el Izraelt zsidó államként. Példátlan helyzet az, hogy olyan pártokkal keresnek szövetséget, akik tagadják Izraelnek a létezéshez való jogát.

Volt olyan lépés, amit Netanjahunak másként kellett volna tennie a jobb eredményhez? Vagy egyszerűen nem elég nagy a jobboldali tábor az egyértelmű többséghez?

– Szerintem Netanjahu elég jól kihasználta a lehetőségeit, kivéve azt, hogy a tavaly áprilisi választás előtt a nemzeti-vallásos tábort hiba volt kiszorítani a Likud javára. A negatív kampány kulcsszerepet játszott abban, hogy az Új Jobboldal éppen nem érte el a parlamenti küszöböt. Ez 3-4 hely veszteséget jelentett a jobboldalnak, amellyel stabil kormányt tudtak volna alakítani Lieberman nélkül is. Ez volt Netanjahu legnagyobb hibája az elmúlt 12 hónapban.

Volt az amerikai béketervnek hatása a legutóbbi választásra?

– Nehéz megítélni, mert Benny Gantz is kénytelen volt beállni a terv mögé, hogy semlegesítse annak hatását. Izraelben ugyanis a választók nagy többsége, több mint hatvan százaléka jobbközép beállítottságú, míg csak nyolc százalék mondja magát baloldalinak. Nem véletlen, hogy a baloldal önállóan utoljára 1992-ben nyert választást. Azóta jobboldali szavazókra vagy jobboldali pártokra volt szükség ahhoz, hogy balközép kormány alakulhasson. Erre törekedett a Kék-Fehér párt is, ezért jobboldali programmal kampányolt, kizárva bármilyen együttműködést az arab pártokkal. A választás után aztán elárulták a szavazóikat, és azoknak a nagyon radikális arab pártoknak a támogatását keresik a kisebbségi kormány megalakításához, akik Izrael elpusztítását kívánják. Ez színtiszta árulás.

Mi lenne a következménye egy ilyen kisebbségi kormánynak? Elveszítené Izrael a cionista zsidó állam jellegét?

– Nem hiszem, mert egy ilyen koalíció, amely az arab képviselők szavazataira támaszkodna, nagyon gyorsan megbukna. Nem is lenne más célja, mint Benjamin Netanjahu eltávolítása a hatalomból. Gondoljunk bele, milyen törvényeket tudna egy ilyen kormány elfogadtatni, ha minden egyes szavazásnál követnie kellene az anticionista pártok álláspontját. Az Arab Lista a Templomheggyel és Kelet-Jeruzsálemmel kapcsolatban már be is jelentette a követeléseit, miszerint ne engedélyezzék zsidók számára a belépést a Templom-hegyre, Kelet-Jeruzsálemet pedig a palesztin állam fővárosának kell fenntartani. Ilyen ultimátumok mellett, ha meg is alakulna egy kisebbségi kormány, nagyon hamar új választások kiírására kerülne sor.

Benny Gantz másik opciója Netanjahu eltávolítására, hogy olyan törvényt fogadtat el a kneszetben, amely megtiltja, hogy vád alatt álló képviselő miniszterelnök lehessen. Miért lenne ez demokráciaellenes lépés?

– Azért, mert Netanjahut megvádolták ugyan, de nem ítélték el. A jelenlegi törvény szerint a miniszterelnöknek nem kell lemondania akkor, ha vád alá helyezik, és a helyén maradhat mindaddig, míg a jogorvoslati lehetőségek ki nem merültek. Az elmúlt két évben láttuk, hogy minden idők leginkább átpolitizált és legkorruptabb rendőrségi és ügyészségi vizsgálata zajlott a miniszterelnök ellen, nagyon is kétséges és ingatag vádpontokban. Ha ez a törvény megszületik, akkor két dolgot eredményez, és mindkettő szögesen ellentétes a demokráciával. Először is a nem választott főügyész kezébe helyezné a döntést, hogy ki indulhat a választáson. Ha egy politikust pusztán azzal megakadályozhatnak az indulásban, hogy vádat emelnek ellene, akkor onnan kezdve az izraeli politikában egyetlen személy számít csak, mégpedig a főügyész. Másodszor, ezt az eljárást akarják felhasználni arra, hogy érvénytelenítsék a választási eredményeket. Több mint kétmillió izraeli szavazott Netanjahura, vagy közvetlenül a Likudra, vagy közvetve a koalíciós pártokra adott szavazatával. A Kék-Fehér törvényjavaslat a kukába akarja vetni az ő szavazataikat. Ha ezt a törvényt elfogadják, akkor az izraeli parlamenti rendszer az iránira fog hasonlítani, ahol az iszlám, konzervatív Őrök Tanácsa dönti el, hogy ki indulhat a választásokon. Izraelben a jogi és biztonsági elit még rosszabb lépésre készül, amikor a választáson győztes politikust akarja kizárni. A kezdeményező az a Kék-Fehér párt, amelynek a négy vezetője közül három volt vezérkari főnök. Példátlan Izrael történelmében, hogy volt katonai vezetők szövetkezzenek a miniszterelnök elleni jogi puccsra.

Ők aktív szolgálati idejük alatt lojálisak voltak Netanjahuhoz?

– Nem igazán. A három volt vezérkari főnök közül legalább ketten megvétózták korábban a miniszterelnök szándékát Iránnal és más célpontokkal szemben. Most ezt a szembenállást folytatják a Kék-Fehér párt színeiben, amely elutasít bármiféle jogi reformot és a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállítását, ami most teljesen egyoldalúan a baloldal felé húz. Nagyon aggasztó látni ezt, mert olyan radikális erők kezébe kerültek az események, akik nem akarnak tudomást venni az izraeli választók döntéséről. Három egymást követő választáson Netanjahu koalíciós partnerei világos többséget szereztek az izraeli zsidó választók körében.

Mi az esélye egy nagykoalíciónak?

– Erre mindhárom választás után megvolt a lehetőség, leginkább az őszi, második választást követően. Akkor Gantz nagyon kedvező feltételekkel léphetett volna be egy koalíciós kormányba, mert Netanjahu csak hat hónapon keresztül maradt volna miniszterelnök, utána két évre ő következett volna, míg az utolsó 18 hónapban ismét Netanjahu vagy a Likud által kijelölt politikus került volna a kormány élére. Gantz elutasította ezt.

Miért?

– Mert a Kék-Fehér párt létezésének egyetlen összetartó ereje és célja az, hogy Netanjahut eltávolítsák a hatalomból. Ehhez lelkiismeret-furdalás nélkül készek felhasználni anticionista és a terrorizmust nyíltan pártoló erők támogatását.

A politikai hatalom megszerzésén kívül még mi az oka ennek az engesztelhetetlen gyűlöletnek Netanjahuval szemben?

– Netanjahu azóta a célpontja a baloldalnak, hogy 1996-ban legyőzte Simon Pereszt. A fő bűne, hogy politikai programjává tette a judaizmus és a zsidó identitás erősítését. Nagyon sokan a Netanjahu-korszakban ébredtek igazán tudatára annak, hogy kik is ők, és milyen örökséget hordoznak. A miniszterelnök határozottan elutasítja Jeruzsálem felosztását is. A baloldali vezetők közül a többség nem kötődik a zsidó hithez és szokásokhoz, inkább szeretnének egy internacionalista világ része lenni, ami felülírja és kiszorítja a cionizmust és a zsidó nacionalizmust. Gyűlölik a nemzetállamokat és az erős nemzeti vezetőket, köztük Orbán Viktort, aki az egyik leginkább Izrael-barát miniszterelnök Európában. Inkább olyan vezetőket szeretnének, mint Emmanuel Macron és Angela Merkel, akik látszólag támogatják Izraelt, de közben aláássák a nemzeti identitást és nemzeti jogokat Izraelben, valamint világszerte. Közben Nyugat-Európa évről évre egyre ellenségesebb lesz a zsidósággal és Izraellel szemben.

Mit gondol, az egyre súlyosabb koronavírus-válság hogyan befolyásolja a helyzetet? Kikényszerítheti például egy egységkormány kialakítását?

– Netanjahu helyzete olyan erős és egyértelmű, hogy a médiakritikák ellenére az emberek elfogadták a nagyon határozott lépéseket, a beutazók karanténba helyezését és a légi járatok széles körű leállítását. A közvélemény nagy része örül, hogy ilyen vezetője van válság idején. Ez azt is jelenti, hogy egyre többen akarják azt – nem csak a jobboldalon –, hogy egységkormány alakuljon Netanjahu vezetésével, és lezáruljon az elmúlt több mint egy éves patthelyzet. Igazából a közvélemény egyáltalán nem akarja elküldeni Netanjahut, aki folyamatosan legalább 10 ponttal előzi meg Gantzot abban, hogy melyikük lenne alkalmasabb miniszterelnöknek.

Most purim napján beszélgetünk, így adódik a kérdés, hogy továbbra is Irán számít-e a legnagyobb kihívásnak Izrael számára, annak ellenére, hogy egyre inkább elszigetelődik, nem utolsósorban az országot sújtó nagyon súlyos járvány miatt?

– Irán rendületlenül fejleszti a nukleáris létesítményeit. Az ország vezetői továbbra is elszántan törekednek nemcsak arra, hogy atomfegyverhez jussanak, hanem arra is, hogy megsemmisítsék Izraelt. Ráadásul messianisztikus gondolkodásúak, úgy vélik, hogy az utolsó napokban élnek, és a síita iszlám szerinti Armageddont várják, mert úgy hiszik, hogy ez fogja elhozni a zsidómentes világot. Sajnálatos módon a jelenlegi helyzet csak még elszántabbakká teszi őket, és minél súlyosabbá válik a válság – a járvány, a gazdasági krízis, a szankciók –, annál nagyobb a veszélye annak, hogy elindítják a civilizációk harcát. Ettől remélik, hogy elérkezik a tizenkettedik imám, hogy uralkodjon a világon. Ezért nagyon nyitva kell tartanunk a szemünket, miközben tudjuk, hogy az iráni nép jelentős része nem antiszemita és nem Amerika-ellenes. De a mai vezetés életveszélyes, és ezért is van szükségünk olyan vezetőre, mint Netanjahu, aki érti ezt a kihívást, és képes megvédeni Izraelt.

Olvasson tovább: