Kereső toggle

"Stockholm ma olyan, mint Kabul"

Interjú Mattias Karlsson Svéd Demokrata képviselővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Bármennyire szeretnének kiszorítani bennünket, már túl nagyok lettünk ehhez. A Brexit után pedig még tovább nőtt  a támogatottságunk” – állítja a 42 éves Mattias Karlsson, a nemzeti konzervatív Svéd Demokraták frakcióvezetője és külügyi igazgatója.

Előadásában azt mondta, hogy száz év óta most először van reális lehetőség egy konzervatív kormány felállítására Svédországban. Több mint tíz éve kísérem figyelemmel pártjuk tevékenységét: eddig az egyre jobb választási eredményeik ellenére sem volt reális esélyük kormányra kerülni, mert minden párt összezárt Önökkel szemben. Mi változott most meg?

– Az alapvető változás az, hogy a Kereszténydemokraták pártja teljesen megváltoztatta a hozzáállását velünk kapcsolatban. Egyszerűen olyan nagyra nőttünk, hogy már nem tudnak figyelmen kívül hagyni bennünket. Látják azt is, hogy milyen ára van annak, ha kirekesztenek bennünket. Ebben az esetben ugyanis egy nagyon széles koalíciót kell összerakniuk, amelyben a kommunistáktól a neoliberálisokig mindenki benne van. Egy ilyen torz koalíció pedig nem tetszik az embereknek.

Tehát nem Önök változtak meg?

– Nem, mi ugyanazt a politikát képviseljük, mint az elmúlt években.

Összejöhet egy ilyen koalíció?

– Bár a választások még messze vannak, a felmérések szerint a Svéd Demokraták jelenleg a legerősebb párt, 24-25 százalékos támogatottsággal. A konzervatív blokk a szavazatok mintegy felére számíthat, ami több, mint a szociáldemokratákból, a zöldekből, a liberálisokból és a Centrum Pártból álló koalíció támogatottsága. Ez egy teljesen új helyzet Svédországban, sok évtizede most először van valódi esély konzervatív kormány megalakítására.

A Svéd Demokraták erősödése mennyiben függ össze a közbiztonság helyzetének romlásával?

– Sajnos a törvényesség és a közrend ma romokban hever Svédországban. Számos robbantásos merénylet történik, amelyekről a média nem, vagy csak helyi szinten számol be. Ezek között némelyek bűnözői csoportok egymás közti leszámolásai, de iszlamista indítékú merényletek is történnek. Bármilyen megdöbbentő, ha az ezer főre eső merényletek vagy lövöldözések számát tekintjük, akkor a világ fővárosai közül csak az afganisztáni Kabul előzi meg ma Stockholmot. Ezek a kormány hivatalos statisztikai adatai. Korábban soha nem hallottunk kézigránátos támadásokról, ma minden héten történik ilyen. A helyzet olyan veszélyes lett, hogy az iskolákban a diákokat tanítani kell arra, mit tegyenek, ha egy fel nem robbant kézigránátot találnak az utcán. Még aggasztóbb az, hogy minden harmadik 15 és 25 év közötti fiatal svéd nőt ért már szexuális erőszak.

Ha ilyen rossz a helyzet, miért nem tüntetnek a svédek tömegesen az utcákon?

– A svédek nagyon konformisták, megszoktuk, hogy erős, központosított államban élünk, ahol a vezetők a mi érdekünkben tevékenykednek. A történelmi emlékezet az, hogy a svéd király a földművesek pártját fogta a nemesekkel szemben, akik így egyedülálló szabadságot élvezhettek. Az emberek úgy gondolják, hogy ha most őrültségnek is tűnik, amit a kormány csinál, végül mégis kiderül majd, hogy a mi érdekünkben tették.

Milyen megoldást kínálnak Önök?

– Az oktatásban ma a szocializmust és a kulturális marxizmust tanítják, és a diákokkal meg akarják utáltatni a „szégyenletes” nemzeti örökségüket. Ezt meg kell változtatni, nem nézhetünk megvetéssel a kultúránkra. A fiataloknak többet kell tanítani a filozófiáról, a történelemről, az építészetről, mindazokról a dolgokról, amelyekre büszkék lehetünk itt, Európában. A kulturális marxizmus pusztító hullámát nem lehet csak a parlamentben feltartóztatni, ezt a csatát a civil társadalomban és a médiában is meg kell vívni.

Mi a célja a baloldalnak a nemzeti szuverenitás elleni támadásokkal?

– Részben ez a baloldal túléléséről szól. A száz évvel ezelőtti szociáldemokraták az emberek érdekében akartak tenni, azért például, hogy ha valaki a munkája során megbetegszik, ellátást kapjon. Ezáltal egy igazságosabb társadalmi rendszer jött létre. Az életszínvonal növekedésével azonban sok egykori proletárból középosztálybeli polgár lett, így a baloldal bázisa folyamatosan csökkent. Új szavazókra volt tehát szükségük, és szerintem erre használják a kulturális marxizmust. Magukhoz akarnak kötni minden kisebbségi csoportot, és külföldről is készek importálni új szavazókat. A bevándorlók Svédországban 85-88 százalékban a szociáldemokratákat támogatják.

A Brexit milyen hatással lehet a svédek véleményére az Európai Unióról?

– Már eddig is sokat köszönhetünk a Brexitnek, mert elindított egy nagyon fontos vitát a nemzeti szuverenitásról, identitásról. A britek azt is bebizonyították, hogy van kiút az Európai Unióból. Sok múlik majd azon, hogy milyen eredményeket érnek el az EU-n kívül, de szerintem jól fognak teljesíteni, és ez mások számára is biztatást jelent, hogy alternatívákat keressenek.

Az Önök pártját – a német AfD-hez hasonlóan – sok bírálat éri, hogy szélsőségesek, és részben vállalhatatlan eszmékkel is azonosulnak. Lát bármi realitást ezekben a vádakban?

– Nem állítom azt, hogy a pártunk bűntelen lenne, de a kifogásolt kijelentések túlnyomórészt 1988 és 1994 között hangzottak el. Én akkor például még általános iskolás voltam. A pártunk több mint 25 éve radikális reformot hajtott végre, a vezetőségünk is kicserélődött. Úgy vélem, hogy amit azóta tettünk, az teljes mértékben vállalható. Zéró tolaranciát képviselünk az antiszemitizmussal, a rasszizmussal és a nácizmussal szemben.

Mi az álláspontjuk az Izraellel szembeni bojkottról, amelynek egyik legerősebb támogatója a jelenlegi svéd kormány? És ha kormányra kerülnének, elismernék-e Jeruzsálemet Izrael fővárosának?

– Nem értem, miért kellene szankciót hirdetnünk Izraellel szemben. Nem értem, miért pécézik ki Izraelt az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben. A térségben Izrael kiemelkedik az emberi jogok és a demokrácia tekintetében, mégis úgy ábrázolják őket, mint a legsúlyosabb jogsértő országot. A Svéd Demokraták hivatalos álláspontja az, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosa, és ha kormányra kerülünk, a svéd nagykövetséget is átköltöztetnénk.

Olvasson tovább: