Kereső toggle

Miért dobta egy osztrák katolikus aktivista a folyóba a Pachamama-szobrokat?

Interjú Alexander Tschugguel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Novemberben a Vatikánban a pápa személyesen áldotta meg az amazonasi őslakosok földanyaszobrait. A kultikus Pachamama-figurákat egy osztrák katolikus aktivista a római Tevere folyóba dobta tiltakozásul. Most a Heteknek azt is elmondja, miért tett így.

Honnan jött, hogy egyszer csak fogja azt a földanyaszobrot és behajítja a Tevere folyóba?

Én katolikus vagyok, és amikor megláttam ezt a szobrot, amint az emberek meghajolnak előtte, és tiszteletüket fejezik ki, annak ellenére, hogy az nem katolikus – tudtam, hogy valami szörnyen rossz dolog folyik itt. Aztán tüzetesebben is utánanéztem az amazóniai szinódusnak, láttam, hogy komplexebb a probléma, egy globalista és ENSZ-kötődésű programról van szó. Láttam, hogy ez a szobor áll valamiképpen a templom új arculatának középpontjában, és nem egy katolikus. Ezért döntöttem úgy, hogy kihozom a szobrot a templomból és bedobom a folyóba, ezzel akadályozva meg, hogy azt ismét bármiféle liturgikus vagy rituális célból felhasználják.

A templomban járva feltűnt a szobor, és már lépett is?

Egy konferencián vettem részt Rómában két héttel az akciót megelőzően, és akkor hallottam róla, hogy a szinódus során használták azt egy rituáléra. Aztán kiállították azt a Santa Maria in Transpontina templomban.

Akkor már tudta a szobor történetét, amikor ott járt.

Igen, ismertem. Amikor bementem, direkt kérdezősködni kezdtem az ottani emberektől, hogy mégis miféle szobrok ezek, mit keresnek itt a templomban, és mi a céljuk ezekkel, egyáltalán mit lehet tudni arról a szervezetről, aki emögött áll. Azt a választ kaptam, hogy ez egy politikai szinódus volt, a szobor a földanya és a termékenység szobra, tehát egyértelműen nem isten és nem is az isten anyja. Számomra teljesen világossá vált, hogy valami helytelen dolog történik, ezért amikor visszamentem Bécsbe, akkor beszéltem a családommal és a papommal is, aki azt mondta, hogy nyugodtan közbeléphetek, mert az nem egy szent szobor.

Senki nem őrizte a szobrot?

Nem, dehogy. Szerintem senkinek eszébe sem jutott, hogy itt bárki ilyesmire vetemedne. Azt gondolják, hogy egy ilyen döntés ellen senki nem mer fellépni, de elmondhatom, hogy nagyon sokan vagyunk, mondhatni milliók, akik kifejezték ellenérzésüket ezzel kapcsolatban.

Nem csüggesztette el, hogy Ön előtt senkinek nem jutott eszébe fellépni ez ellen?

Én sosem így gondolkozom erről. Nagyon sok támogatást kaptam az akció után, rengeteg helyről. Nagyon sokak számára nehéz meghozni egy ilyen döntést, mert ha az embernek családja van és gyerekei, nem kockáztathatod az állásodat, és azt, hogy ételt rakj a gyerekeid asztalára. Most én voltam abban a helyzetben, aki meg tudta ezt lépni.

Volt bármi következménye annak, hogy a folyóba dobta a szobrot?

Nem. Rengeteg támogatást kaptam, persze voltak ellenhangok is.

Nem csalódott a pápában? Végtére is ő adott erre engedélyt, és ez már nem az első alkalom, hogy vitatható döntéseket hoz és kijelentéseket tesz.

Mint katolikus, én abban hiszek, hogy minden embernek halhatatlan lelke van, ami a mennybe megy. Nyilván ez vonatkozik a pápára is, így napi rendszerességgel imádkozom is érte. Nyilván csalódok az ilyen megnyilvánulásaiban, de szerintem Isten helyezte ebbe a pozícióba, és én hűséges akarok lenni Istenhez. Szerintem azzal szolgáltam a legjobban a pápát, hogy ezt tettem, így ő is láthatja, hogy a hívek nem fogadják el azt, ami abban a templomban történt.

Mennyire érzékelhető a megosztottság a katolikus egyházban? Nemrég az emeritus pápa fogalmazott meg ellenvéleményt Ferenc pápával szemben a cölibátus kapcsán. A konzervatív és liberális bíborosok és püspökök szembenállásának is egyre több megnyilvánulása van.

Ezek nem focicsapatok, itt Isten szava, Isten kijelentései és Isten törvénye kell, hogy középpontban legyen.

A kérdés tehát az, hogy követi-e az ember ezeket, vagy sem. Így különülnek el a csoportok, mindig is így fognak elkülönülni. Az egyházon kívül, és az egyházon belül is. A legnagyobb probléma, hogy többen megpróbálják újraértelmezni és megreformálni az Istentől kapott kijelentéseket. Nem mondhatjuk azt, hogy Isten valahogy teremtette a dolgokat és törvényszerűségeket, de ezek most már máshogy működnek. Aki ezeket meg akarja változtatni, az csak a saját, Istenhez való viszonyát változtatja meg. Isten akarata megváltoztathatatlan.

Gondolja, hogy az Önhöz hasonló fiatal katolikusok valahogyan jobb belátásra tudják bírni az érintett egyházi vezetőket?

Isten változtatja meg az emberek gondolkodásmódját, nem pedig mi. Amit mi tehetünk az az, hogy követjük Isten parancsait, amennyire csak tudjuk. Mi nem gondolhatjuk azt, hogy olyan helyzetben vagyunk, hogy megváltoztathatunk egy püspököt. A püspöknek kell magát megváltoztatnia Isten útmutatása szerint. Egységbe kell tömörülni, és közösen kiállni a hitvallásunk és elveink mellett, azaz igazi katolikusnak lenni. Ha ezt egy püspök látja, és ez befolyásolja, annak örülünk, ha nem így van, akkor nem annyira. Nem gondolkozhatunk futballcsapatokban.

Ezt értem, de rengeteg katolikus hívő van, akiben zavart okoz az, hogy az egyházi vezetők is ellentmondanak egymásnak. Kijelent valamit egy liberális püspök, de Isten meg valami teljesen mást mond.

A zavarodottságot leginkább az okozza, hogy az emberek véleményekre hallgatnak. Nem véleményeket kell osztani, hanem bibliai tanításokat. Természetesen igaza van abban, hogy ez hatalmas problémát jelent, de ez azért fordulhat elő, mert az emberek véleményeket akarnak hallgatni. Csak azt tehetjük, hogy nem véleményeket mondunk, hanem Isten szavát, és akkor lehet dönteni, hogy az ember azt elfogadja, vagy sem. Az emberi vélemények változhatnak, de Isten szava sosem fog.

Olvasson tovább: