Kereső toggle

Győzelem az északi pokolban

Interjú Mányoki Attila hosszútávúszóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mányoki Attila hosszútávúszó nemcsak teljesítette az Ocean’s Seven sorozatot (tengerszorosok, csatornák átúszása), de 64 óra 33 perc 5 másodperces idejével a világcsúcson is javított bő 3 percet. Küzdelméről film is készült.

Az Északi-csatorna kis híján elnyelt az első kísérletednél, 2016-ban. Az életfunkcióid a leállás határán voltak. Te hogy élted meg azt a helyzetet?

– Olyan volt, mintha lekapcsolták volna a villanyt. A testhőmérsékletem 27 Celsius-fok alá süllyedt, elvesztettem az eszméletemet, de gépiesen úsztam tovább. Csak azt követően tértem magamhoz, hogy a kísérőhajó személyzete behúzott a hajóba. Ahogy kitisztult a kép, egyből arra gondoltam, hogy a célomtól ez az eset nem tántoríthat el – legalább megismertem a határaimat. Volt némi lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy a környezetemnek, családtagjaimnak milyen aggodalmat okoztam, de aztán már azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el, mit kell legközelebb máshogyan csinálni.

Az Északi-csatorna másodszorra is ellenállt, pedig már „karnyújtásnyira” voltál a skóciai szárazföldtől. Miért nem sikerült?

– A második kísérletemnél a természet, pontosabban az oroszlánmedúzák csápjaiban lévő méreg volt az, ami leállította a szervezetem működését, és meg kellett adni magam 1,5 kilométerre a céltól. Hiába voltam tökéletesen felkészült, hiába próbáltam a legjobban akklimatizálódni. Az óceáni hosszútávúszásban számít a szerencsefaktor is, hogy adott helyzetben az élővilág mennyire képes elfogadni. Az oroszlánmedúzák csápjai 30 vagy akár 50 méteresre is megnőnek. A méreg hatására a bal tüdőm működése összeomlott, és hat napig voltam lélegeztetőgépen. Gyakorlatilag az orvosok és az immunrendszerem hozott vissza az életbe.

A harmadik kísérlet sikeres volt. Szoktak ide visszajönni két kudarc után is?

– Az írországi szervezők szerint én voltam az első, aki két sikertelen kísérlet után is visszatért egy harmadik próbálkozásra. Ez egy nagyon nehéz környezet, egy átlagember számára nem igazán lehet megfogalmazni, érzékeltetni azt a hideget, fáradtságot és azt az élővilágot, melyhez alkalmazkodni kell.

Mit csináltál másképpen, segítettek-e a korábbi kudarcok?

– Az első próbálkozásnál a hideghez való nem megfelelő akklimatizáció okozta a problémát. Ezt követően sok időt töltöttem a helyszínen, hogy erre tökéletesen felkészüljek. A második próbálkozásnál nagyon korán, sötétben indultam, ez megnehezítette a tájékozódást, ami összefügghet azzal, hogy kevésbé tudtam magamat megvédeni a medúzáktól. Ezt a tapasztalatot is felhasználva világosban indultam a harmadik kísérletemre.

Az Ocean’s Seven sorozat olyan, mint a Himalája tizennégy nyolcezresének a teljesítése. Lehet tudni, hányan vannak a világon, akik elmondhatják magukról, amit te, hogy mind a hét csatornaszorost teljesítették?

– Jó ez a hasonlat, talán a nehézségek, illetve a kihívást sikeresen teljesítők száma miatt is. Mindkét extrém vállalkozás 20 teljesítés alatt van (ha a hegymászásnál az oxigénpalack nélküli mászásokat vesszük figyelembe). Én voltam a 19., aki átúszta mind a hét tengerszoros-csatornát. Azonban nekem nem csak a sikeres teljesítés volt a célom: szerettem volna ezt a legjobb összidőre teljesíteni. Ez végül sikerült is.

Az óceánokban való úszáskor mik jelentik a legnagyobb veszélyt, kihívást?

– Az óceánokban az ember találkozik a természet erejével. Szembesül az úszó a víz hőfokával, a széllel, a hullámzással és az ottani élővilággal. Említhetem ezt a legutolsó úszásomat az Északi-tengerben, mikor az adott napra kitűnő napsütéses időt jósoltak, aztán mikor reggel elindultam, sűrű köd volt, és amikor a köd felszállt, jött a szél és háromméteres hullámok. Az egyik legnagyobb és legváratlanabb kihívást az áramlatok jelentik. Ennél a legutóbbi úszásomnál például már nem voltam messze a parttól, ám egy rendkívül erős áramlat teljes mértékben megállított. Másfél-két órán keresztül a legnagyobb erőkifejtésem mellett is alig haladtam előre, mintha a partot valamilyen erő távolította volna tőlem.

Az ember ott a nagy víz közepén olyan, mint egy porszem, aki valamilyen módon igyekszik fenntartani magát a víz tetején. Az elmúlt évek során gyakran kellett teljesítenem a távokat nagy hullámok között is, de ezt megtanultam kezelni – az áramlatok azonban ennél jóval nagyobb kihívást jelentenek.

Cetek, bálnák, ragadozók nem veszik rossz néven, hogy zavarod a köreiket?

– Úgy tűnik, szerencsés voltam (a medúzákat leszámítva), de vannak barátaim, sporttársaim, akiket cápa támadott meg. Akik ezt a kihívást választják, azoknak számítaniuk kell ezekre a veszélyekre, de ha valaki ezen agyal, az jobb, ha nem is megy oda.

Mikor egy uszodában a víz hideg, akkor a kedves vendégek kerülik a medencét, te viszont kifejezetten keresed a hideg vizet. Miként lehet erre felkészülni?

– Bevallom, hogy nem szeretem a hideg vizet, de hozzá kell magam szoktatnom annak érdekében, hogy a célkitűzésemet teljesítsem. Azt szoktam mondani, hogy ez a víz nem hideg, csak friss – meg kellett tanítani magamat ennek a közegnek az elviselésére.

Említek néhányat a hét átúszásból: La Manche-csatorna az áramlásaival, a 42 kilométeres Moloka’i-csatorna, Kaliforniában a Catalina-csatorna, ahol hemzsegnek a cápák, és a híres, Európa és Afrika közötti Gibraltári-szoros. Mik voltak a legmaradandóbb emlékek, nehézségek, fájdalmak?

– Nem minden esetben a távok hossza okozza a legnagyobb nehézséget, mint ahogy a hegymászásnál is gyakran a technikai feladatok teljesítése nehezebb, mint a magasság leküzdése. Jó példa erre, hogy a Balaton hosszában történő átúszása, amely 80 kilométer volt, nem okozott akkora nehézséget, mint a Japán-tengerben a 19 kilométer. A Japán-tengerszorost egyébként tizenharmadikként teljesítettem, csak annak nincs akkora hírértéke, mint mondjuk a La Manche-csatorna átúszásának, amit több mint kétezer ember átúszott már. A Gibraltári-szoros volt a legkönnyebb, szinte hab volt a tortán: a reggeli start után arra gondoltam, hogy az ebédet már ismét Európában fogom elfogyasztani.

Mennyi volt a legtöbb idő, amit a sós vízben töltöttél? Mennyi volt a legtöbb kilométer? Mennyi volt a legalacsonyobb hőmérsékletű víz, amit el kellett viselned?

– A leghosszabb táv, amit tengerben úsztam, 85 kilométer volt, ez folyamatos úszást jelent, hiszen nincsen miben megkapaszkodnod. A leghosszabb idő, amit tengerben töltöttem, 26 óra volt – a Balaton hosszában történő teljesítése „csak” 25 órát és 32 percet vett igénybe. Az Északi-csatorna vize volt a leghidegebb, 12-13 Celsius-fokos. Csupán összehasonlításként: a szaunáknál a merülőmedence hőfoka általában 14 Celsius-fok, ahonnan a vendégek egy perc után igyekeznek menekülni. Volt azonban az Ír-csatornánál egy terület, ahol egy mély árok miatt a víz hőmérséklete 9 Celsius-fokos, annak a szakasznak a keresztezése egy órán keresztül tartott. Nos, az felejthetetlen volt.

Miként lehet ezekre az extrém teljesítményekre felkészülni?

– Munkával, lemondással, és azzal, hogy az ember kilép a mindennapi komfortzónájából. A felkészülésnél a legfontosabb, hogy sok-sok órát kell tölteni a vízben úszással. Az lehet medencés úszás vagy a Velencei-tó márciusban, illetve az adott helyszíneken eltöltött sokórás edzések.

A közvetlen környezeted, családod hogyan viseli mindezt?

– Ezekhez az eredményekhez nélkülözhetetlen, hogy az embernek legyen egy olyan társa, akire számíthat, és sok-sok egyéb feladatot átvállal. Azt a sok időt, amit elveszek a szeretteimtől, a sikereimmel próbálom viszonozni, illetve amikor tehetem, igyekszem a legtöbb időt velük tölteni. Lazításként általában kerékpárra ülök, vagy a hegyek közé megyünk – talán nem meglepő, hogyha van szabadidőm, azt nem a vízparton töltöm.

Úgy tudom, egy sikeres filmet is forgattak rólad…

– 2018-ban kezdték forgatni, ebben szerepel a második ír-tengeri kísérletem, és vannak jelenetek a kórházban töltött időről is. Egyébként a közelmúltban a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség találkozóján az Ocean’s Seven: Az északi pokol című film rendezőjét, Szentes Richárdot a legjobb 15 közé jelölték a dokumentumfilmmel. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a legismertebb nemzetközi alkotások közé ez a magyar film is bekerült. Jó érzés, hogy a film ilyen jelentős elismerésben részesülhetett.

Mikor végre talpad alatt volt Skócia földje, teljesítetted a sorozat utolsó feladatát is, az első nyugodt levegővétellel mit találtál ki magadnak következő célként?

– A következő célom New Yorkban a Manhattan-sziget körbeúszása lesz. Ez egy 50 kilométeres táv, melynek a teljesítése verseny formában történik – kevesen tudják, de ezt a megmérettetést 1915 óta megrendezik.

Ahhoz, amit teljesítesz, erős hitre van szükséged. Honnan kapsz ehhez segítséget?

– Először is hiszek magamban, az elvégzett munkában. Nem vagyok hívő ember, de az úszásaim során megtapasztaltam, hogy valahonnan mégis kapok plusz segítséget. Voltak rajtam kívül álló helyzetek, mikor éreztem azt, hogy segítségre van szükségem – és kaptam is.

Ocean’s seven

Ami a hegymászók számára a „Hét hegycsúcs” kihívás (Seven Summits) – a hét kontinens legmagasabb csúcsainak meghódítása –, az az úszók számára az Ocean’s Seven, vagyis hét tengerszoros, illetve csatorna átúszása. Ezek az alábbiak:
• az Ír-csatorna: Írország és Skócia között 33,7 km,
• a Cook-szoros: az Észak-és Dél-szigetek között, Új-Zéland 26 km,
• a Moloka’i csatorna: O’ahu és Moloka’i szigetek között, Hawaii 42 km,
• a La Manche-csatorna: Anglia és Franciaország között 34 km,
• a Catalina-csatorna: Los Angeles, California 33,7 km,
• a Tsugaru-csatorna: Honshu és Hokkaido között, Japán 19,5 km,
• a Gibraltári-szoros: Európa és Afrika között 14,4 km.

Olvasson tovább: