Kereső toggle

Magyarország inspirál

Interjú Balázs János zongoraművésszel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Olyan időszakot élünk, amikor itthon is lehet érvényesülni, kulturális pezsgés van Magyarországon” – mondja Balázs János 29 éves zongoraművész, aki márciusban vette át a miniszterelnöktől a Magyarország Érdemes Művésze díjat, s ezzel olyan kiválóságokkal került egy sorba, mint Kocsis, Ránki vagy Perényi.

Számos díj után milyen érzés most érdemes művésznek lenni?

– Minden egyes díj, amit kaptam, rendkívül megtisztelő, főleg úgy, hogy még 30 éves sem vagyok. A Magyarország Érdemes Művésze díj ráadásul olyan kiválóságokkal helyez egy sorba, akik a zenei pályájuk mellett komoly társadalmi missziót is végeztek a kultúra terén. A díj tehát művészi elismerés, de egyben annak a munkának a méltatása is, amit a magyar zenei kultúra értékőrzése és a fiatal művészek támogatása érdekében végzek.

Koncertezik, tanít, oktat a Snétberger Zenei Tehetség Központban is, a Virtuózok negyedik szériájában ismét zsűrizni fog, a Cziffra György Fesztivál és a Cziffra Központ művészeti vezetője. Hogyan tud mindemellett egyre komolyabb művészi teljesítményt produkálni?

– Nyilván kicsit nehezebb helyzetben vagyok, mint azok, akik az életművük elismeréseként kapják ezeket a díjakat, hiszen egy fiataltól általában még sokat várnak. Szerintem az, hogy nagyon hiszek abban, amit csinálok, mindig átlendít a nehezén. Persze hozzájárul ehhez az életkoromból fakadó lendület is, és főként az, hogy a környezetem, így a feleségem és a munkatársaim is elkötelezetten támogatnak a munkámban.

Úgy tudom, máig napi 5-6 órát gyakorol. Mikor jut ideje magánéletre?

– Óriási kiváltságként élem meg azt, hogy a feleségem állandóan mellettem van. Ő gazdasági szakember, aki a menedzserem, illetve a Cziffra-fesztivál igazgatója is egyben – ilyenformán jól kiegészítjük egymást.

Honnan ered a Cziffra-életmű iránti elkötelezettsége?

– A nagyapám ismert csellista volt, aki a ‘40-es, ‘50-es években bárokban játszott, amikor Cziffra György is ott kényszerült játszani, és nagyon jó kapcsolatba kerültek egymással. Aztán ’56-ban Cziffra disszidált és világhírű lett. Amikor hazajött, mindig meglátogatta nagypapámat, és lemezeket hozott neki. Az édesapám pedig, aki dzsessz-zongorista lett, otthon mindig ezeket a lemezeket hallgatta. Én ezeken a klasszikus zenei lemezeken nőttem fel, ezeket a dallamokat keresgéltem a zongorán, és emiatt döntöttem el ötévesen, hogy zongoraművész leszek. Cziffrának köszönhetem azt a missziót is, ami tinédzserkoromtól fogva éltet, amikor rádöbbentem, hogy mennyire nincs a helyén kezelve az ő életműve.

Ezt hogy érti?

– 1994-ben hunyt el a mester, és 2016-ot írtunk, amikor létrejött a Cziffra György Fesztivál. A két időpont között semmilyen különösebb megemlékezés nem valósult meg. Legfeljebb én adtam emlékkoncerteket a tiszteletére, kis termekben, kis közönséggel indulva, de egyre nagyobb érdeklődéssel kísérve, mígnem a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében pár éve nagyszabású Cziffra-emlékkoncertre került sor. Ennek sikere inspirálta a Cziffra-fesztivált, amit 2016 óta évente megrendezünk, s amihez kezdettől sok támogatást kaptunk a MOM Kulturális Központtól és az NKA-tól. (Nemzeti Kulturális Alap – a szerk.)

Idén már elővételben elfogytak a jegyek a fesztiválra. Mi a népszerűség titka?

– Ez részben azon is múlt, hogy az én művészi vezetői szerepem a fesztiválban egy teljesen önzetlen érzelmi elkötelezettségen alapul. Másrészt vitathatatlan szerepe van a sikerben azoknak a híres hazai és külföldi művészeknek, akik egyből elvállalták a fellépést. Ez egy olyan rendezvény, ahol nincsenek műfaji korlátok, csak értékes zenék és előadók.

Ez a műfaji átjárhatóság az üzenete a Cziffra emlékműnek is?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a népszerűség elválaszthatatlan az értékelvűségtől: ma különösen kevesen képesek a szakmának és a közönségnek is egyformán megfelelni – Cziffra György ilyen volt. Közismert, hogy klasszikus zenész létére milyen improvizációs képességgel rendelkezett, és milyen átiratokat tudott megvalósítani, akár könnyű, akár klasszikus zenei témákra. Kiemelkedő szerepe volt a tehetséggondozásban is, versenyekkel, ösztöndíjakkal segítette a fiatal művészeket. Mi arra törekszünk, hogy Cziffrát a szellemi örökségének megfelelően világszerte Puskással, Kodállyal, Bartókkal együtt emlegessék.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: